Túlfeszültségvédelem

    Nézze meg a túlfeszültségvédelemről szóló videónkat!

    Túlfeszültségvédelem videó

    A villámok romboló hatása a háztartásokban

    A nyári zivatarok, viharok során keletkező villámokat legtöbbünk csodálattal és tisztelettel vegyes borzongással szemléli hisz a természet erejének egyik leglátványosabb megnyilvánulása. A borzongás nem alaptalan hisz a villámláskor felszabaduló hatalmas energiák hatalmas pusztítást tudnak végezni élő és élettelen környezetünkben.

    A villám leegyszerűsítve nagy energiájú villamos ívkisülésnek tekinthető, amely rövid ideig, legfeljebb a másodperc ezred részéig létezik. Eközben az ívben az óriási áramerősség hatására erős mágneses tér keletkezik, és az ív néhány centiméteres környezete több ezer fokra hevül. A villámhárítók feladata hogy megóvja az épületet a villámcsapás mechanikai és hőhatásától, azáltal hogy az energiát a földbe vezeti.
    A villámhárító azonban összeköttetésben van az épület elektromos hálózatával, ami azt jelenti, hogy a villám áramának egy része behatol a hálózatba és az érzékeny elektromos berendezéseket tönkreteszi, esetleg tüzet okoz. De vajon mekkora ez a veszély, mekkora az elektronikus eszközök tűrőképessége?
    A készülékek túlfeszültségtűrő képessége lényegesen eltér egymástól. Minél egyszerűbb egy elektromos készülék, annál jobban tűri a túlfeszültséget. Ellenben a bonyolultabb, integrált áramkörös készülékek sokkal érzékenyebbek a túlfeszültség növekedésére. 

    Az elektromos készülékeket meghatározott feszültség és áramerősség értékekre méretezik. A villámcsapások másodlagos hatásaként létrejövő túlfeszültségek időtartama legfeljebb egy ezred másodperc, de csúcsértéke több ezer volt is lehet, ami általában tönkreteszi a berendezéseket. Nem csak villámcsapáskor keletkeznek túlfeszültségek, akkor, amikor az áramerősség gyorsan váltakozik, a vezetékekben az indukciós törvény szerint szintén túl áram keletkezik. Ez kapcsolási folyamatok és a nagyfeszültségű hálózatokon kialakuló rövidzárlatok vagy elektrosztatikus kisülések alkalmával történhet meg.

    villám okozta károkA túlfeszültségek jellemzően három módon csatolódhatnak az elektromos készülékekbe: galvanikus módon, induktív módon és kapacitív módon.
    A galvanikus csatolási módon az értendő, hogy közvetlenül fémes vezetés jön létre a villám áram és a védendő készülék között. Az induktív módon történő becsatolás úgy keletkezik, hogy a villám áram kisülése során nagy energia szabadul fel, mely mágneses teret indukál. És ez a mágneses térre párhuzamos vagy merőleges vezetékszakaszokban túlfeszültségek keletkezhetnek. Kapacitív úton történő túlfeszültség áthatolás lényege az, hogy az egyik pontban megemelkedő túlfeszültség, a kondenzátor elv érvényesülése hatására, a közelében levő másik épületben is túlfeszültséget fog létrehozni. A túlfeszültség a készülékekhez két jellemző úton juthat el, a hálózati áramellátó rendszeren keresztül, a másik az adatátviteli vonalakon, telefonvonal, központi antennás koax-hálózatok.

    A túlfeszültség elleni védekezés legegyszerűbb ám nem minden esetben alkalmazható módja, hogy zivatar idején az elektromos berendezések vezetékeit kihúzzuk a konnektorból és eltávolítjuk az antenna és egyéb adatátviteli kábelek csatlakozóit. Amikor a hálózat és a berendezés kapcsolatának megszakítása nem megoldható, vagy nem célszerű, akkor túlfeszültség-védelmi eszközök alkalmazása ajánlott.
    Ezen eszközök működési elve az, hogy a túlfeszültség idejére a másodperc néhány milliomod részére rövidzárlatot okoznak, ezzel megakadályozzák, hogy a túlfeszültség bejusson a hálózatba és a készülékekbe, majd visszaállnak alaphelyzetbe úgy, hogy közben az elektromos berendezések, pl. a számítógép észre sem veszi a pillanatnyi áramkimaradást. A 230 V-on üzemelő berendezések a szabvány szerint egy ezred másodpercig legfeljebb 1500 V feszültséget képesek elviselni. A túlfeszültség levezető eszközök csak az ilyen rövid idejű feszültség lökés káros hatásait képesek kivédeni.

    VillámvédelemAz áramellátó és információs vezetékek túlfeszültség védelme alapvetően három védelmi fokozatra oszlik. Ezek a villámáram levezetők, a túlfeszültség levezetők és a készülék védelmek. Az első fokozatot a villámáram levezetőt a főelosztóban vagy a mérőóra panelen szokták elhelyezni. Mivel a fennmaradó feszültség még mindig túlságosan magas egy második fokozatban túlfeszültség levezetőket kell alkalmazni. Végül a harmadik az ún. készülékvédelmi fokozatot közvetlenül a védendő készülékek, elé kell elhelyezni. Ezek az eszközök többféle kivitelben kaphatóak, a táp feszültség mellett esetleg a telefon vagy az antenna kábelek túlfeszültségvédelméről is gondoskodnak.
    Természetesen 100 százalékos védelmet ezek az eszközök sem nyújtanak, mindenesetre a kockázatot jelentős mértékben csökkentik. Hogy kiknek ajánlható ez az ugyan nem megfizethetetlen, de nem is filléres biztonságnövelő beruházás? Ipari és kommunális létesítmények, irodák, műhelyek, üzletek számára természetesen elengedhetetlen, hisz az értékes berendezésekben keletkező károk, vagy a számítógépes adatbázisok elvesztése nehéz helyzetbe hozhatja a vállalkozásokat. Magánházak, lakások esetén mindig egyénileg kell mérlegelni, hisz a jelentős mértékű túlfeszültségek ugyan nem túl gyakoriak, de ha mégis bekövetkezik a baj, de néhány tízezer forintos beruházással a kockázat minimálisra csökkenthető.

    Lakásvilágítás

     

    LakásvilágításOtthonunkban a legtöbb időt mesterséges világítás mellett töltjük. A jó világítás kellemes közérzetet teremt, alakítja a lakótér hangulatát, kiemeli, kedvező fénybe állítja kedvenc berendezési tárgyainkat. Ezzel szemben a fantáziátlanul, alapvető világítástechnikai ismeretek nélkül kialakított világítás a legszebb lakásban is kellemetlenné teheti estéinket. Mielőtt beköltözünk az új lakásba, vagy átalakítjuk, felújítjuk a régit, esetleg csak újrafestjük, tapétázzuk, módunk van arra, hogy a világítást megtervezzük. Hazánkban nincs hagyománya annak, hogy a világítás megtervezése a lakó döntésén alapuljon, holott ez legalább úgy hozzátartozik a berendezéshez, mint a burkolatok, a színek kiválasztása vagy a bútorok beszerzése és elrendezése. A legtöbb esetben az elektromos tervező vagy szerelő a megszokott sémák és műszaki előírások alapján helyezi el a lámpacsatlakozásokat, az elektromos dugaljak csatlakozóit és a kapcsolókat. Csak a beköltözés után vesszük észre, hogy a lámpahelyek nem ott vannak, ahová az elrendezés szempontjából kívánkoznának, és éppen ott nincs csatlakozóhely, ahová az íróasztalt, esetleg a dekorációt megvilágító lámpa kerülne. Nem beszélve a mennyezet közepén éktelenkedő lámpahelyről, ami még ma is a legelterjedtebb megoldás, holott ez annak idején abból adódott, hogy a szoba közepén állt "az asztal". Ahogy az életmódunk is megváltozott, és már nem nagyszüleink szokásait követjük a bútorok elrendezésében, úgy járjunk új úton a világítás előretervezésével is. Gondoljuk végig, melyik szoba milyen megvilágítást kíván! Menjünk végig minden helyiségen, és nézzük meg, hová kell helyi világítás, aztán gondolkodhatunk a többiről. Mindenekelőtt a munkafelületek és a lépcsők fölé szerelt, funkcionális és biztonsági világításról kell gondoskodnunk. Ezután jelöljük ki a képeket, tárgyakat és a hangsúlyozandó építészeti motívumokat kiemelő világítás és a hangulatvilágítás helyét. Bármennyire visszaverődjék is ezeknek a lámpáknak a fénye a környező falakról, mennyezetről, mellettük még szükségünk lehet valamiféle általános, illetve háttérvilágításra is. Ha a berendezéssel összehangolt világítást akarunk létrehozni, akkor javasolt az említett sorrend. (A hagyományos világítástervezésnél ennek fordítottja a szokásos.) Most pedig induljunk el, szobáról szobára!

    LAKÓSZOBA:

    A lakószobák világítása a legösszetettebb feladat, mivel itt különböző igényekre kell tekintettel lenni (olvasás, beszélgetés, tévénézés, vendéglátás). A hagyományos, a szoba közepére befüggesztett csillárral jellegtelen, unalmas világításhatást kapunk. Sokkal kedvezőbb, ha a szoba eltérő funkciójú részein helyi világítótestekkel "fényszigetek"-et alakítunk ki. Az így is szükséges általános világítást indirekt fényű, a falakat vagy a mennyezetet derítő lámpákkal biztosíthatjuk. Az egyes funkcionális részek világításának megválasztásakor vigyázni kell arra, hogy a szoba más részeiről nézve se legyen vakító, kápráztató. Fényerőszabályzóval a világítás tág határok között változtatható. A lakószoba általános megvilágítása célszerűen 50-100 lux, állandó olvasáshoz kb. 300 lux szükséges. A kedvenc tárgyainkat kiemelő pontfények erőssége akár 1000 lux is lehet.


    NAPPALI:

    Itt, a bútorokkal összhangban, az álló- és asztali lámpák alkossanak fényudvarokat úgy, hogy egyszersmind az ott folyó különféle tevékenységhez megfelelő fényt nyújtsanak. Ezen kívül alkalmazzunk kiemelő fényeket, amelyeket együttesen olykor az egész helyiségnek elegendő megvilágítást adnak. A nappaliban jól használható a felfelé világító állólámpa, amelynek fénye visszaverődik a falakról, valamint a karnis mögé, vagy máshová szerelt, rejtett világítás. Ha mégis használni akarjuk az éles fényt vető mennyezeti lámpát, szereljünk fel fényszabályozót!


    ÉTKEZŐ:

    Az asztalnál fontos szempont, hogy a világítás ne torzítsa el az ételek színeit. A legcsillogóbb világítás a halogénlámpákkal érhető el. A hideg, kékes-zöldes színhatást eredményező búrák, ernyők használatát itt kerülni kell. Arra is ügyelni kell, hogy közvetlenül a szemünkbe ne világítson a lámpa. Az asztal és környezete mellett a szoba többi része is kapjon derítő világítást. Az étkezők világítása legcélszerűbben az asztal nagyságától függően 1-2 befüggesztett világítótesttel oldható meg, az asztal felületén a legkedvezőbb a kb. 200 lux megvilágítás.


    KONYHA:

    Az esti főzéshez, konyhai munkához erős helyi világítás szükséges. A lámpákat mindig úgy kell elhelyeznünk, hogy ne dolgozzunk saját árnyékunkban. A konyhai világításra a legalkalmasabbak: a fénycső, a mennyezeti vagy fali világítósínre szerelt spotlámpa, valamint a faliszekrény alá szerelt, rejtett világítás. Az étkezőasztal fölött az állítható magasságú, függesztett lámpa meghitt hangulatot teremt, megfelelő beállításával pedig kiküszöbölhető a káprázás. A mennyezeti általános világítást minden esetben ki kell egészíteni a munkafelületek helyi megvilágításával. Az újabb konyhabútorokba már legtöbbször beépítik a halogénlámpákat vagy kompakt fénycsöveket. A konyhabútorok felső részének alján általában utólag is el lehet világítótesteket helyezni. A munkavégzés helyén a világítás legalább 300 lux erősségű legyen.


    GYEREKSZOBA:

    Gondoljunk a gyerek szemmagasságára, adjunk biztonságosan elhelyezett helyi világítást a tanulóasztalnál, az ágya mellett, és mindenhez, amivel a gyerek foglalkozik. Kell olyan általános világítás is a gyerekszobába, amely jól bevilágítja az egész helyiséget, különösen kisgyerekek esetében, láthatóvá teszi a földön lévő játékokat, a szekrényben elhelyezett tárgyakat. Az éjszakai jelzőfény mind a gyermek, mind a szülő számára megnyugtató. A kicsik biztonsága érdekében ne legyenek hozzáférhető magasságban a konnektorok, illetve gondoskodjunk azok befedéséről.


    FÜRDŐSZOBA:

    A fürdőszoba világításánál a legfontosabb szempont a tükör világítása. Kis fürdőszobában ez az általános világítást is helyettesítheti. A tükör két oldalán elhelyezett lámpák használata a célszerű, úgy elhelyezve, hogy az áll alatti részek se maradjanak árnyékban. Esetenként ez a világítás lehet a faliszekrénybe építve. El kellhet még háttérvilágítás is, ami elsősorban a kádat, zuhanyt világítja meg. Nagyon fontos a színhelyes és káprázatmentes 200 luxos világítás.


    HÁLÓSZOBA:

    Tegyünk lámpát az ágy mellé, hogy olvasni tudjunk elolvasás előtt. Ernyője olyan legyen, hogy az izzó ne világítson hálótársunk szemébe. A fésülködőasztalnak fényt adó lámpa ne a tükörbe vagy a szemünkbe világítson, hanem az arcunkra. A ruhásszekrényekbe is szerelhetünk lámpát, amely az ajtó nyitására kigyullad. Visszafogott háttérvilágítással adjunk általános világítást a szobának, ez lehet rejtett, sugárzó, vagy kedves tárgyainkat kiemelő fényforrás. Jó, ha némelyik lámpának két kapcsolója is van, egyik az ajtó, a másik az ágy mellett. A viszonylag alacsony értékű, 50 luxos általános világítás mellett az ágy fejrészénél kb. 150-200 luxot adó olvasólámpákat helyezzünk el úgy, hogy kétszemélyes hálószoba esetén az egyik lámpa ne zavarja a másik személy pihenését. Az általános világítás a szekrények belsejébe is juttasson fényt. Hálószobákban kifejezetten javasolt a fényerő-szabályozós lámpa alkalmazása.


    DOLGOZÓSZOBA:

    A dolgozószobákban elengedhetetlen az erős fényű, állítható asztali lámpák használata. Ma már egyre több háztartásban találunk személyi számítógépet. A képernyőn tükröződő fények rendkívül zavarók lehetnek, különösen a régebbi, fekete alapon világos betűket megjelenítő monitorok esetén. Az újabb gépek (vagy programok) már világos háttéren sötét betűkkel dolgoznak, így a zavaró hatás már nem olyan erős. A számítógépek látóterében azonban így is kerülni kell a közvetlenül visszatükröződő fényforrásokat.


    ELŐSZOBA, LÉPCSŐ, GARDRÓB:

    A lakásnak ezeken a részein a biztonság és a jó látási viszonyok a legfontosabbak. Többnyire nemcsak este, hanem napközben is kell használni lámpákat. Megfelelő általános és funkcionális világításról kell gondoskodnunk úgy, hogy ne hagyjunk sötétben egyetlen sarkot sem, és jól láthatóak legyenek a lépcsőfokok. A felülről érkező fényben látszik minden a legjobban. A mennyezeti félgömb, spot, a világítósínre szerelt, vagy a süllyesztett lámpák a legpraktikusabbak. Jó, ha a lépcsőházi világítást fent is és lent is tudjuk kapcsolni (alternatív kapcsolók). Az első benyomást a lakásról az előszobában szerezzük, ezért ennek a világításával nem érdemes takarékoskodni. A viszonylag nagy, kb. 150 luxos általános megvilágítást tükörvilágítás egészítheti ki. A világítás szórt fényű legyen, hogy mély árnyékok ne keletkezzenek.


    FÉNYERŐ-SZABÁLYOZÁS:

    A túl sok és túl kevés fény egyaránt zavaró lehet. A testre szabott megoldást jelenthetik a fényerőszabályzók. Ezek kiválasztásához, használatához adunk néhány javaslatot. A fényerőszabályzók kétféle alapkivitelben kaphatóak. Az általánosan használható változat a fali kapcsoló helyére, annak falba süllyesztett, műanyag szerelődobozába építhető be. Vannak forgatógombos és érintésre működő típusok, újabban a távvezérelhető változatok is megjelentek. Ezekkel a szabályzókkal több lámpa, például egy többkarú csillár fénye is szabályozható. A másik változat a lámpatest csatlakozóvezetékébe iktatott zsinórkapcsoló vagy állólámpák esetén a talpkapcsoló funkcióját veszi át. Míg az első változatot általában külön lehet beszerezni, ez utóbbi a lámpatestek része, főleg a nagyobb teljesítményű halogén állólámpák esetén találkozhatunk velük. (Mindkét fényerőszabályzó típusra igaz, hogy általában a hálózati főkapcsoló feladatát is ellátják, tehát nemcsak szabályozásra, hanem ki- és bekapcsolásra is alkalmasak.) A fényerő-szabályozó megvásárlásakor ügyelni kell a teljesítmény helyes megválasztására, például egy 300 W-os szabályzóval legfeljebb 5 db 60 W-os izzó szabályozható. Két- vagy többáramkörös csillárok esetén az áramköröket közösíteni kell a szabályzóba való bekötés előtt. A legtöbb fényerő-szabályzónál a rákapcsolható lámpák teljesítményének alsó határértékét is megadják, például 20-300 W alakban. Ha túl kicsi a szabályozandó teljesítmény, működési problémák léphetnek fel, a lámpa villogni kezd. (Persze egy 15 W-os izzó leszabályozásának egyébként sincs túl sok értelme.) Fényerő-szabályzó használata esetén a lámpatestekbe a megengedett legnagyobb teljesítményű izzókat kell becsavarni, a fény ezután az igények szerint csökkenthető. A leszabályzott lámpának a kisebb teljesítményfelvétel mellett az élettartama is megnő, az eredeti 1000 órának akár többszörösére is. Fontos tudnivaló, hogy a hagyományos egyenes és a kompakt fénycsövek általában nem alkalmasak fényerő-szabályozásra.

    FÉNYTECHNIKAI ALAPFOGALMAK:

    Megvilágítás erőssége: A fényforrásból a megvilágított felületre merőlegesen érkező fényáram. A megvilágítás erőssége összefügg a fényforrás és a megvilágított felület távolságával. Mértékegysége a lux (lx). (A megvilágítás erőssége a távolság négyzetével fordítva arányos. Tehát kétszeres távolságban csak negyed akkora megvilágítást kapunk.)
    Fényerősség: A fényforrás által egy meghatározott irányba kibocsátott fényáram. Mértékegysége a kandela (cd).
    Fénysűrűség: A megvilágított felületről a szem által érzékelt fényvisszaverődés. A fénysűrűség függ a felület színétől, anyagától is. Mértékegysége a kandela/m2 (cd/m2).
    Fényáram: A fényforrás által a tér minden irányába kibocsátott, szemmel is látható összes sugárzás. Mértékegysége a lumen (lm).  A SZÍNÁRNYALATOK JELÖLÉSE TUNSGRAM FÉNYCSÖVEKNÉL F82 - warm white extra - melegfehér extraF29 - warm white - melegfehérF83 - warm white - melegfehérF3 - white - fehérF84 - white - fehérF25 - universal white - univerzális fehérF33 - cool white - hidegfehérF7 - cool daylight - hideg nappali fényF74 - daylight - nappali fény.

    Fénycsövek

    FénycsövekA hagyományos hosszú, egyenes fénycsöveket a lakásvilágításban csak ritkán, elsősorban rejtett világításokhoz használják vagy mellékhelyiségekben, garázsban, barkácsműhelyben alkalmazzák. A fénycsöveket például a szekrénysorok tetejére, karnisok mögé helyezve kellemes szórt fényű általános világítást kapunk. A régebben elterjedt 20, 40, 65 W-os típusokat egyre inkább felváltják a vékonyabb, de egyébként a régiekkel minden szempontból megegyező 18, 36 és 58 W-os típusok. Kellemetlen hatást érhetünk el, ha nem ügyelünk a fénycsövek színének helyes megválasztására. A lakásokban elsősorban a melegfehér, F82, F29 vagy F83 jelű változatok használhatók, bár az F29 jelű fénycső kevésbé ajánlható, mert a színeket torzíthatja. Mellékhelyiségekben a valamivel hidegebb fényű F3, F84 és F25 jelű fénycsövek is használhatók. Mindenképpen kerülendő a kifejezetten hideg fényű F33, F7 és F74 jelű fénycsövek alkalmazása. A fénycsövek színeinek ismertetett jelölése a hazai gyártmányú fénycsövekre vonatkozik, más gyártók eltérő színkódokat is használhatnak.

    Kompakt fénycső

    Tévesen még mindig sokan neonnak hívják a fénycsövet. Pedig attól működési elvében, felhasználásában egyaránt eltér.
    A fényt ugyanúgy kelti, mint a fénycső. Belsejében, akárcsak a fénycsőben, higany és nemesgáz van, az üvegbúrát belül fénypor fedi. Többféle alakban és szerkezeti megoldásban készül. Alaptípusa két, egymástól néhány milliméterre elhelyezkedő, párhuzamos üvegcsőből áll. E csöveket egyik végükön üreges üveghíd köti össze, a másik végükbe vannak beforrasztva az elektródok, és ott van a lámpafej a gyújtóval valamint a zavarszűrő kondenzátorral. A forradalmi újdonságot az jelentette a kompakt fénycsöveknél, hogy egyrészt sikerült a méreteket csökkenteni, másrészt - ellentétben a nagy fénycsövekkel, amelyeknek különböző kiegészítőkkel felszerelt lámpatestekre van szükségük, az adapterrel egybeépített, vagyis komplett kompakt fénycsövek egyszerűen becsavarhatók az izzólámpa helyére. Ma már olyan kis méretűek is vannak, amelyek esztétikailag akár a sokkarú csillárokba is megfelelőek. A méretek csökkentésével születtek meg a kétcsöves, négycsöves, hatcsöves kivitelű lámpák, illetve a tetszetősség érdekében megjelentek a gömb alakú burás változatok is. A választékot két alapvető csoportba kell osztani: Vannak komplett kompakt fénycsövek, vagyis az adapterrel egybeépítettek, amelyeknek csavarmenetes foglalatába, a fénycső működéshez szükséges adaptert is integrálták, valamint vannak a két részből álló rendszerek. Ezeknél külön van a lámpatestbe becsavarozható előtét adapter, és ebbe lehet bedugaszolni magát a kompakt fénycsövet. A két részből álló rendszerek előnye, hogy az adapter a szakmai becslések szerint 3-5-ször olyan hosszú élettartamú, mint a kompakt fénycső. Tehát ha kihunyt a fénye, csak a tönkrement fényforrást kell kidobni, és csak a csupasz kompakt fénycsövet kell megvenni. Amennyiben pedig az adapter menne tönkre, akkor a még jó kompakt fénycsövet nem kell kidobni. A komplett kompakt fénycső mellett szól viszont az egyszerűség, az egybeépítettség, másfelől előnyük, hogy kisebbek és könnyebbek, mint a két részből összeszerelendők. A szakemberek szerint egyértelműen az egybeépítetteké a jövő. Az adapterek is kétfélék lehetnek, hagyományos, úgynevezett indukciós rendszerűek vagy elektronikusak. És ugyanígy az adapterrel egybeépített kompakt lámpák is kétfélék. A gyártók az elektronikus rendszert a lámpák típusjelében E betűvel jelzik, és általában pár száz forinttal drágábbak, mint hagyományos társaik. Az elektronikus megoldás előnye, hogy jóval kisebb a vesztesége. Másrészt az elektronikus gyújtású fénycsöveknél szinte eltűnik a fénycsőre egyébként jellemző és sokakat zavaró bekapcsolási villódzás, és az elektronikáknak köszönhetően működésük közben sem érzékelhető a villódzás. A használó számára ugyanúgy működnek, mint az izzólámpa.

    Globolux

    A legkeresettebb kompakt lámpa. Ebben a két U alakú kisülőcsövet, az előtétet, a zavarszűrő kondenzátort és a biztosítékot egy kör alakú alaplemezre szerelik. A kisülőcsöveket gömb alakú opál, vagy áttetsző műanyag (polikarbonát) búra takarja. A búrán szellőztetőnyílások vannak. A Globolux lámpa becsavarható a szokványos izzólámpa helyébe, a 9 W-os fényárama ugyanakkora, mint egy 40 W-os izzólámpáé. A 13 W-os Globolux-al a 60 W-os, a 18 W-ossal pedig a 75 W-os izzólámpát helyettesíthetjük.

    Égő típusok

    Nézze meg az égő típusokról szóló videóinkat!

    Égő típusok 1. rész

    Égő típusok 2. rész

    LED égők

    A világító dióda félvezető anyagból készült fényforrás. Másik neve, a LED szó az angol Light-Emitting Diode (=fényt kibocsátó dióda) kifejezés rövidítéséből származik. A dióda által kibocsátott fény színe a félvezető anyag összetételétől, ötvözőitől függ. A LED inkoherens keskeny spektrumú fényt bocsát ki. A fény spektruma az infravöröstől az ultraibolyáig terjedhet. 1994-ben a kék fényt kibocsátó LED feltalálói, Akaszaki Iszamu, Amano Hirosi és Nakamura Súdzsi, alapjaiban alakították át a világítási technológiát, amiért húsz évvel később, 2014-ben Nobel-díjjal ismerték el a három japán tudós munkáját. A nagy fényerejű, energiatakarékos és környezetbarát kék LED kifejlesztésében végzett tevékenységükért részesültek a kitüntetésben.

    A fény úgy keletkezik, hogy a diódára kapcsolt elektromos áram a dióda anyagában levő atomok elektronjait gerjeszti, amitől azok nagyobb energiaszintű atompályára lépnek, majd miközben visszatérnek eredeti energiaszintjükre, fotonokat bocsátanak ki (a fényelektromos jelenség fordítottja). Nyitóirányú áram esetén a PN átmeneten az elektronok az N rétegből a P-be, a lyukak a P rétegből az N-be diffundálnak. A diffúziós kisebbségi és többségi töltéshordozók között rekombinációs folyamat indul meg, melynek során a felszabaduló energia fotonok formájában kisugárzódik. Nagyobb feszültség hatására nagyobb a kisugárzott fotonok mennyisége, egészen egy bizonyos nyitóirányú áramértékig, ahonnan már nem számottevő a változás.

    A sugárzás csak úgy jöhet létre, ha az elektronok átkerülnek a nagy energiájú vezetési sávból a kisebb energiájú vegyértéksávba. Az elektron ezen állapota nem stabil, egy kis idő elteltével visszaugrik az eredeti atompályájára. A többletenergia, amivel előzőleg képes volt feljebb lépni, sugárzás formájában hagyja el az atomot. Ez a sugárzás a hullámhossztól függő (lásd a táblázatot) fény formájában jelentkezik. A rekombinációknak körülbelül az 1%-a jár fotonkibocsátással, míg a többi hőtermeléssel. Régen a legnagyobb hatásfokkal az infravörös fénydióda rendelkezett (1-5%), a többinél ez 0,05% alatt volt, ám a mai LED-ek már elérik a 20%-os hatásfokot is.[3]

    A LED-ek előnye, hogy a kimeneti fény előállításához alacsony áramerősséget és feszültséget igényelnek, kicsi a fogyasztásuk, kevéssé melegszenek, nagy a kapcsolási sebességük, kis helyen elférnek, ütésállók és nagy az élettartamuk.


    Normál égők

    Normál, általános világítású izzók a legnagyobb számban alkalmazott fényforrások a lakásvilágításban. Számos teljesítményben készülnek, világos (átlátszó) és homályosított burában. Nem átlátszó burájú lámpatestekben a világos, átlátszó bura esetén a homályosított változat alkalmazása kedvező. Teljesítménye: 15 és  300 W közötti. Élettartamuk: 1000 óra. Fényhasznosítás: 7-15 lm/W.

    Krypton superba égők:
    Búrájukat különleges eljárással opalizálják, ezáltal kellemes fehér a fényük. Magas megvilágítási szint mellett is káprázatmentes világítást adnak. Zárt üvegű lámpatestben alkalmazásuk indokolatlan.

    Tungsraglobe égők:
    Nagy búraátmérője kis fénysűrűséget, és káprázásmentes világítást nyújt. Megfelelő kialakítású lámpatestekben szabadon sugárzó, lámpatestként is alkalmazható. Kellemes, dekoratív hatású világítási környezetet teremt.
    Krypton dísz-kivilágítási égők:
    Gömb- és gyertyaformában, opalizált burával, világos és belül homályos burával is készülnek. A gyertyaformájúakat nem tanácsos vízszintes helyzetben égetni.

    Par 38-as reflektorégők:
    Búrájuk tükrözött parabola formájú vetítőfelületből és eléforrasztott lencséből áll. A mechanikus fejszerelés pontos izzószál-elhelyezést, így pontos fényirányítást tesz lehetővé. A keményüveg bura időjárásálló, így a lámpát külső terekben, pl. kertben is jól lehet alkalmazni. Energiatakarékos típusai is vannak. Jellemzők: Fej: E27. Teljesítménysor: 75, 100, 150 W (energiatakarékos típusok: 60, 80, 120 W. Feszültség: 24, 230-240 V. Sugárzási szög: 15o spot, 30o flod. Az energiatakarékos típusok piros, kék, sárga, zöld színben is készülnek. Élettartam: 2000 óra. Fényhasznosítás: 12 lm/W.

    Tungsralin vonalizzók:
    A festett burájú vonalizzóban végigfutó izzószál kellemes, káprázásmentes, de viszonylag kevés fényt ad. Öltözőasztalok, tükrök világítására használják, alkalmasint lakóterek hangulatvilágítására is. Jellemzők: Teljesítmény: 35, 60, 100 W. Búrakialakítás: soft. Élettartam: 1500-2000 óra. Fényhasznosítás: 7 lumen/W.

    Hidegtükrös halogén reflektorlámpa:
    Kis teljesítményt felvevő izzólámpák, fényük jól irányítható. Feszültségingadozásra érzékenyek, ezért 12 V-ot nem meghaladó transzformátorokat kell alkalmazni hozzájuk. Lakásban elsősorban képek és tárgyak megvilágítására alkalmasak. Jellemzők: Nyitott hidegtükrös lámpa, 50 mm átmérővel. Fej: Gx5,3, GU 4 (előtétüveges). Teljesítménysor: 20, 35, 50, 65 W. Feszültség: 12 V. Sugárzási szög: 50 W-nál 13o, 24o, 30o, 38o. Élettartam: (50 W) 3000 óra. A lámpák 20, 35, 50 W-os típusai előtétüveggel is készülnek, az előtétüveget UV-sugárzás kiszűrésének érdekében alkalmazzák. Hidegtükrös halogénlámpa, 35 mm átmérővel. Fej: GU4. Teljesítmény: 20, 35 W. Feszültség: 12 V, Kisugárzási szög: 8o, 10o, 17o, 20o, 30o. Élettartam: 3500 óra.

    Két végén fejelt, hálózati feszültségű halogénlámpa:
    Normál feszültségről működnek, megfelelő lámpatestben jól alkalmazhatók lakásvilágításhoz. A 300-500 W-os típusok közvetett világításként kedvező hatásfokúak.

    AZONOS FÉNYERŐ - KISEBB FOGYASZTÁS (TESZT)

    S alig tanultuk meg a helyes elnevezést, máris itt a kompakt fénycső, s annak legújabb, elektronikus előtéttel egybeépített változata. Összeállításunkban az energia-megtakarítás mértékét figyelembe véve mutatjuk be a különböző fényforrásokat. Ha megtakarításról beszélünk, először is azt kellene tisztáznunk, mihez képest. Esetünkben a kályha, amitől elindulunk, a hagyományos (köret formájú) normál izzólámpa lesz, ami Edison óta lényegét tekintve nem változott. (Nem véletlen, hogy a lámpafej például E27 megjelöléssel ma is a feltaláló emlékét őrzi.) Azért mondjuk, hogy lényegében, mert az alapelv -, hogy az elektromos áram hatására az izzószál felhevül és a hőhatás kísérőjelenségeképpen fényt bocsát ki - változatlan. Természetesen az eredeti, szénszálas üvegburához képest változott az izzószál, gáztöltetet kapott a búra, megjelent a halogénizzó. Viszonylagos olcsósága miatt világításunkhoz ma is nagyobbrészt hagyományos izzólámpákat használunk, így energia-megtakarítási szempontból ezeket is sorra vettük. Megjegyezzük, hogy önmagában már az is jelentős, 15-20 %-nyi megtakarítást jelenthet, ha az adott célra a legmegfelelőbb izzólámpa-típust választjuk. Nem vitás azonban az, hogy igazán jelentős megtakarítás a fénycsövek (normál és kompakt) használata jelent. Ezért legrészletesebben ezeket ismertetjük. Több évtizedes folyamatos kutatómunka eredményeként a mai izzólámpák természetesen jobb hatásfokkal alakítják fénnyé az elektromos áramot, mint őseik, s tartósabbak is. (Átlagos élettartamuk 1000 óra.)

    BELÜL TÜKRÖSÍTETT ÜVEGBURÁJÚ REFLEKTORLÁMPÁK

    Irányított fényt adnak és energia-megtakarításuk annak tudható be, hogy pont oda világítanak, ahová szükséges, tehát azonos elektromos teljesítmény felhasználásával egységnyi területre nagyobb, esetenként 2-3-szoros fényt sugároznak ki. TÖRPEFESZÜLTSÉGGEL (12 V) MŰKÖDŐ HALOGÉNLÁMPÁK20-30 % energia-megtakarítást tesznek lehetővé. A hidegtükrös kivitelűek energia-megtakarítása az irányított fény miatt valamivel nagyobb. Ezt azonban csökkenti az, hogy működtetésükhöz transzformátor szüksége és ez is fogyaszt áramot. Kizárólag energia-megtakarítás céljából nem érdemes a halogénvilágításra áttérni, a drágább lámpák az energiaárból nem fizetődnek ki, még akkor sem, ha élettartamuk a normál izzó duplája. Alkalmazásukat elsősorban esztétikai szempontok indokolják.

    230 V-os HÁLÓZATI FESZÜLTSÉGRŐL MŰKÖDŐ HALOGÉNLÁMPÁK

    Két fajtájuk ismert: az ún. ceruza halogének, amelyeknek formáját már nevük is jelzi, és nemrég megjelentek a hazai piacon is az E27-es foglalatba csavarható változatok, amelyeknél a kisméretű ceruzahalogént nyújtott körte vagy henger formájú, áttetsző vagy homályosított üvegbúrába építik. A hálózati feszültségről működő halogénlámpák 15 %-kal több fényt adnak, mint az azonos fogyasztású normál izzólámpák.



    FÉNYCSÖVEK, KOMPAKTLÁMPÁK

    Évtizedünkben az energiatakarékos és környezetkímélő eszközök növekvő keresletének és előretörésének lehetünk tanúi. Ezért számíthat sikerre a világítástechnikában az új fényforrás: a kompakt lámpa. Mindmáig a legnépszerűbb fényforrás - különösen a lakásokban - az izzólámpa. Népszerűségét annak köszönheti, hogy könnyen kezelhető és viszonylag olcsó. Ám fényhasznosítása - a befektetett energiával létrehozott fénymennyisége - mindössze egyhatoda-egynyolcada a fénycsőének, s az élettartama is csak egynyolcada amazénak. A nyolcvanas években lépett színre az új fényforrás, a kompakt lámpa, neve a "tömör", "pontszerű" voltára utal. Ennek nagy esélye van arra, hogy fölvegye a versenyt az izzólámpával. KÖRNYEZETBARÁT Holland és svájci kutatók azt vizsgálták, hogy a különféle fényforrások megszületésüktől "halálukig" (kiégésükig) mennyi energiát használnak fel, s hogy közvetve milyen anyagokból mennyivel terhelik környezetüket. E vizsgálatba a 60 wattos izzólámpát (ezt használjuk a legnagyobb mennyiségben), a 36 wattos fénycsövet (ennek működtetéséhez egy 9 watt teljesítményfelvételű előtétre is szükség van) s a 18 wattos kompakt lámpát vonták be. Megállapították, hogy a különféle fényforrások (és alapanyagaik) gyártására fordított energia szinte elhanyagolható ahhoz képest, amennyit működésük közben fogyasztanak el. Fogyasztásukat - az összehasonlíthatóság végett - egymillió lumenóra fénymennyiségre számították ki, környezetszennyezésüket pedig az általuk felhasznált villamos energia megterhelésének környezetterhelésével vették azonosnak (a közös piaci országok erőműveinek átlagos emissziójával számoltak). A környezetvédelem és a villamosenergia-fogyasztás szempontjából legkedvezőbb fényforrás a fénycső. Ezt követi a kompakt lámpa. Az izzólámpa csak a harmadik helyen áll, ez kereken négyszer annyi áramot fogyaszt, mint a kompakt lámpa, s persze a környezetszennyezése is ugyanilyen arányban nagyobb.

    A környezetükre különösen kényes országokban központilag is támogatják a kompakt lámpa elterjedését. Például Németországban - hajdani NDK területén -évente hatmillió kompakt lámpát kívánnak üzembe helyezni az elkövetkezendő években, ezzel évi 2200 gigawattóra villamos energiát takarítanak meg. Így nem kell megépíteni egy 300 megawattos erőművet, megmarad egymillió tonna barnaszén, s mintegy ötvenezer tonnányival kevesebb szén-dioxid jut a levegőbe. Mai ismereteink szerint tömegesen e fényforrásokkal érhető el a legnagyobb mértékű megtakarítás, ezért ezeket ismertetjük a legnagyobb részletességgel. Hagyományos fénycsövek. Ezek a legismertebbek, lényegében a legkorábbi fénycső típusok, amelyeket mind a mai napig gyártanak, hiszen igen széles körben alkalmazzák. A 20, 40 W-os 38 mm átmérőjű fénycsövek igen nagy színválasztékban készülnek. A standard 38 mm-es "régi" fénycsövekhez képest mintegy 10 %-os megtakarítást jelent a 26 mm-es csövek alkalmazása, azaz a 18 W-os 26 mm átmérőjű fénycső ugyanannyi fényt ad, minta 20 W-os, illetve a 36 W-os 26 mm-es fénycső fényárama ugyanannyi, mint a 40 W-os 38 mm-es fénycsőé. A kompakt fénycsövek legjobban a hagyományos fénycsövekre hasonlítanak. A működési elv azonos. Nem közvetlenül maga az izzószál termeli a fényt. Ezek ún. kisüléses fényforrások, azaz a fénycsőben higany és nemesgáztöltés van, a csővégeken lévő elektródákra adott feszültség hatására a csőben gázkisülés jön létre. Az elektródákból kilépő elektronok Hg (higany) atomokkal ütközve UV sugárzást keltenek. Ez az UV sugárzás a csőfalra felvitt fényporban látható fénnyé alakul át.(Ez az alapvető különbség, ami miatt a fénycsövek fogyasztása csak egyötöde a hagyományos izzólámpákénak, azonos fényáramot (fénykibocsátást) feltételezve. Másképpen fogalmazza: e működési elvnek köszönhető, hogy a 20 W-os fénycső fénykibocsátása megegyezik a 100 W-os normál izzóéval. A kompakt fénycsövek látszatra az ismert fénycsövek vékonyított és többszörösen összehajtogatott változatai. A valóságban azonban a változtatás nemcsak küllemi. A kompakt fénycsöveknél más a fényporbevonat összetétel, ezért kellemesebb a fényük színe. A fénycsövek ismert hátránya, a villódzás pedig az elektronikus előtéttel egybeépített kompakt fénycsőnél teljesen eltűnt. Előnyük az is - szintén az elektronikának köszönhetően -, hogy azonnal gyújtanak.

    A kompakt lámpa előnyei: kitűnő fényhasznosítás, 4-6-szor jobban hasznosítja az energiát, mint az izzólámpa, hosszú élettartam (8-10-szer hosszabb, mint az izzólámpáé), környezetbarát, az izzólámpával összehasonlítva ugyanannyi fény előállításához negyedannyi energiát igényel, kis teljesítményegységekben készül, kevesebb hő, kisméretű lámpatest, kellemes, meleg fényszín, jó színvisszaadás. A kompakt fénycsövek nem olcsók. A viszonylag magas ár azonban a hagyományos izzólámpához képest nagyságrendekkel magasabb gyártási költségekből adódóik. a különleges fényporbevonat, a gáztöltés, a beépített elektronika még az igen nagy sorozatú gyártás ellenére is drága. Ám, ha az élettartamot (10000 óra) és az energia megnövekedett árát figyelembe vesszük, ez esetben is kiderülhet, hogy a drága az olcsó.

    LED világítás

    A világító dióda félvezető anyagból készült fényforrás. Másik neve, a LED szó az angol Light-Emitting Diode (=fényt kibocsátó dióda) kifejezés rövidítéséből származik. A dióda által kibocsátott fény színe a félvezető anyag összetételétől, ötvözőitől függ. A LED inkoherens keskeny spektrumú fényt bocsát ki. A fény spektruma az infravöröstől az ultraibolyáig terjedhet. 1994-ben a kék fényt kibocsátó LED feltalálói, Akaszaki Iszamu, Amano Hirosi és Nakamura Súdzsi, alapjaiban alakították át a világítási technológiát, amiért húsz évvel később, 2014-ben Nobel-díjjal ismerték el a három japán tudós munkáját. A nagy fényerejű, energiatakarékos és környezetbarát kék LED kifejlesztésében végzett tevékenységükért részesültek a kitüntetésben.

    A fény úgy keletkezik, hogy a diódára kapcsolt elektromos áram a dióda anyagában levő atomok elektronjait gerjeszti, amitől azok nagyobb energiaszintű atompályára lépnek, majd miközben visszatérnek eredeti energiaszintjükre, fotonokat bocsátanak ki (a fényelektromos jelenség fordítottja). Nyitóirányú áram esetén a PN átmeneten az elektronok az N rétegből a P-be, a lyukak a P rétegből az N-be diffundálnak. A diffúziós kisebbségi és többségi töltéshordozók között rekombinációs folyamat indul meg, melynek során a felszabaduló energia fotonok formájában kisugárzódik. Nagyobb feszültség hatására nagyobb a kisugárzott fotonok mennyisége, egészen egy bizonyos nyitóirányú áramértékig, ahonnan már nem számottevő a változás.

    A sugárzás csak úgy jöhet létre, ha az elektronok átkerülnek a nagy energiájú vezetési sávból a kisebb energiájú vegyértéksávba. Az elektron ezen állapota nem stabil, egy kis idő elteltével visszaugrik az eredeti atompályájára. A többletenergia, amivel előzőleg képes volt feljebb lépni, sugárzás formájában hagyja el az atomot. Ez a sugárzás a hullámhossztól függő (lásd a táblázatot) fény formájában jelentkezik. A rekombinációknak körülbelül az 1%-a jár fotonkibocsátással, míg a többi hőtermeléssel. Régen a legnagyobb hatásfokkal az infravörös fénydióda rendelkezett (1-5%), a többinél ez 0,05% alatt volt, ám a mai LED-ek már elérik a 20%-os hatásfokot is.

    A LED-ek előnye, hogy a kimeneti fény előállításához alacsony áramerősséget és feszültséget igényelnek, kicsi a fogyasztásuk, kevéssé melegszenek, nagy a kapcsolási sebességük, kis helyen elférnek, ütésállók és nagy az élettartamuk.

    Izzólámpák

    Életünk jelentős hányadát mesterséges megvilágításban töltjük, gondoljunk csak a munkahelyünkre vagy a hosszú téli estékre. Aligha kell bizonygatni, hogy egészségünk, közérzetünk, és pénztárcánk szempontjából mekkora jelentősége van a fényforrások és lámpatestek milyenségének, és elhelyezésének. Anélkül, hogy érdektelen, száraz szakismerettel terhelnénk Önöket, fontos tisztázni a fénytan néhány alapfogalmát. Mesterséges fényforrás esetén fontos kérdés, hogy a megvilágított felület mennyire tér el a természetes fény mellett érzékelt színektől. E szerint minél közelebb van a fényforrás színvisszaadása a napfényéhez, annál kellemesebb a szemünknek. A fényforrások másik fontos jellemzője a színhőmérséklet, melynek mértékegysége a Kelvin. Minél magasabb egy fényforrás Kelvinben megadott értéke annál kékebbnek látjuk, így annál hidegebb érzete ad. Szintén fontos fogalom a fényáram, melynek minél nagyobb a lumenben megadott értéke, annál erősebben világít a fényforrás. Ebből következik a fényhasznosítás mértékét másképpen fogalmazva, hatékonyságát jelölő szám, mely azt mutatja meg, hogy a fényforrás egy watt teljesítményre vetítve hány lumen fényáramot bocsát ki. Mivel a világon, de még hazánkban is több száz különböző fényforrás típust forgalmaznak, melyek jelentős része speciális, ipari célú felhasználásra készült, műsorunkban csak a legelterjedtebb lakásokban, irodákban, udvaron, kertben alkalmazható fényforrásokkal foglalkozunk.

    Izzólámpák:

    A legtöbb lakást hagyományos izzólámpákkal világítják meg. Ez a klasszikus fényforrás a ma használatos fényforrások közül a legtöbb energiát fogyasztja ugyan, de olcsósága és kedvező világítástechnikai tulajdonságai miatt még mindig meglehetősen elterjedt, de a korszerű, dekoratív és energiatakarékos halogén izzók és kompakt fénycsövek fokozatosan háttérbe szorítják. Az izzólámpák családja folyamatosan bővül, az átlátszó burás lámpák főleg olyan helyen alkalmazhatók, ahol csillogásra, élénkítő hatásra törekszünk; belül homályos és opál búrák a káprázást csökkentik. A gyertyalámpák különböző változatai főleg hangulatvilágításra vagy klasszikus, többkaros csillárokban használatosak. A tetőtükrös lámpák, belső tükörrétege megakadályozza az izzószálra való közvetlen rálátást. Ezeket a lámpákat közvetett világításhoz alkalmazzuk. A reflektorlámpákkal a kiemelő, díszítő jellegű világítás mellett a lakószobáknál fényszigeteket alakíthatunk ki. Az izzólámpák általában 15 és 300 W teljesítményhatárok között készülnek, élettartamuk kb. 1000 óra. Lényeges tudnivaló, hogy az izzólámpák élettartamára a hálózati feszültség megemelkedése rendkívül kedvezőtlen hatással van, már 10% túlfeszültség is a felére csökkenti a lámpa élettartamát. Még mindig nem ismert kellően, hogy Magyarországon a hálózati feszültség szabványosított értéke 1994. január 1. óta, már nem 220 V, hanem a nyugat-európai országok gyakorlatával megegyezően 230 V.

    Fényhasznosításuk: 7-15 lm/W. Ami Edison óta lényegét tekintve nem változott. (Nem véletlen, hogy a lámpafej például E27 megjelöléssel ma is a feltaláló emlékét őrzi.)


    Kriptonégők:

    A gomba formájú kriptonégő fényárama kb. 10 %-kal nagyobb, mint az általános világításra készült, argongázzal töltött izzóké. A kriptontöltés hatására a lámpák színképeloszlása közelebb áll a természetes napfényvilágításhoz. Fényteljesítményük égési idejük alatt nem csökken lényegesen. Méretük, azonos watt teljesítmény mellett, lényegesen kisebb, mint a megfelelő típusú argonlámpáké.

    Kryipton superbalux égők:

    Búratetőjük csaknem a legnagyobb átmérőig terjedően belül homályos, míg a felület többi része opalizált. Függőleges helyzetben égetve, lefelé, körülbelül 120o-os nyílású fénykúpban mintegy 40 %-kal nagyobb fényt sugároznak, mint a normál izzólámpák. Teljesítményük: 25 - 100 W-ig terjed. Élettartama: 1000 óra. Fényhasznosítás: 9-15 lm/W.


    Tungrasoft égők:

    Belső felületüket elektrosztatikus eljárással opalizálják. A formai kialakítás dekoratív hatást nyújt. A kellemes, lágy fény káprázásmentes világítást ad. Szabadon szerelve káprázás nélküli lámpatestekben is jól alkalmazhatók. Opál vagy homályosított lámpabúrákban való alkalmazásuk viszont energiapazarlással jár.


    Tetőtükrös égők:

    A búratető felületét tükrösítik, így a fényt visszafelé irányítja a lámpatest vetítőtükrére. Alkalmazható mennyezetről függesztett, közvetett világításként is. Jól kialakított lámpatesteknél a parabolikus tükör, zavaró kápráztatás nélküli, párhuzamos fénynyalábot, állit elő. Hősugarai a foglalatot melegítik, ezért jó hőtűrő képességű foglalatokat kell alkalmazni. Ezüst- és aranyszínű tükrözéssel egyaránt készül. Az arany dekorációs igény esetén ajánlott.


    Tükrös égők:

    A Tungsraflex izzók reflektorburájának vetítőfelülete belső tükrözést kap. A búra lencserésze szatinírozott. Megfelelő lámpatestbe helyezve fénye jól irányítható. Jól alkalmazható lakásbelsők kiemelő világításaként, pl. képek, tárgyak megvilágítására. A Tungsraflex-discolux piros, zöld, kék, sárga színben készül és elsősorban hatásvilágítási célokra alkalmazható. A Tungsradyn tükrös lámpa sárga színben kevés fényt ad, de kellemes, meleg hatású, jól alkalmazható növények, képek világításához.


    Halogénlámpák:

    Halogénlámpák, halogénizzókA halogénlámpák az izzólámpák továbbfejlesztett, miniatürizált változatai. A lakásvilágításban három alapvető fajtájuk terjedt el. Az általános célú kisfeszültségű halogénlámpák általában 12 V feszültségről működnek és rendszerint 10 és 50 W közötti teljesítményűek. Az ilyen lámpákhoz készült lámpatestek transzformátort is tartalmaznak. A halogénlámpák csillogó, élénkítő hatása még fokozottabb, mint a világos búrás normál izzólámpáké. A hidegtükrös halogénlámpák felépítése az általános célú lámpákkal megegyezik, azonban a lámpa mögé egy olyan tükröt szerelnek, amely a fénysugarakat előre vetíti, a hősugárzást hátrafelé átengedi. A hidegtükrös halogénlámpák különböző szélességű fénynyalábot bocsátanak ki. A két végén fejelt, ún. ceruzalámpák működtetéséhez nincs szükség transzformátorra, ezek közvetlenül a hálózati feszültségről működnek. Az ilyen lámpák általában 100 W és 500 W teljesítményhatárok között készülnek és szinte kizárólag csak közvetett, indirekt megvilágítást szolgáltató lámpatestekben használják őket. A halogén ceruzalámpáknál előfordulhat, hogy a lámpa kiégésekor a kvarcüveg búra nagy pukkanással szétrobban. Fontos azonban tudni, hogy az ilyen lámpatestekben a fényforrás előtt mindig található egy védőüveg. Törött védőüvegű, vagy hiányos, üveg nélküli lámpatestet nem szabad használni. A halogénlámpák élettartama általában 2000 óra, a túlfeszültség ezekre a lámpákra is kedvezőtlen hatással van. Léteznek már a hagyományos foglalatba becsavarható, hálózati feszültségről működő halogénlámpák is 60 W és 150 W közötti teljesítménnyel. Ezekkel a lámpákkal a meglévő lámpatestekből lehet halogén világítást varázsolni.





    © 2024 Szerszámosláda. All Rights Reserved. Kontraszt Web és Videó Studió