AKCIÓK>>>

  
CIKKEK
  

VÁKUUMSZIVATTYÚK
MELYIKET VÁLASSZAM? - SPLIT KLÍMA BERENDEZÉSEK
HÁZTARTÁSI, IRODAI SZELLŐZTETÉS
HÁZTARTÁSI LÉGTECHNIKA - KÖZPONTI PORSZÍVÓ
5 FONTOS SZEMPONT - KOMPRESSZOROK ÉS AGGREGÁTOROK ÜZEMELTETÉSE
AZ ORSZÁGHÁZ HŰTÉSI ÉS LÉGTECHNIKAI RENDSZERE
KLIMATIZÁLT ÁRTALMAK KÖZT
TUDJA-E?
A MAGYAR EMBER NEM GONDOL ELŐRE
AZ OLCSÓ IS MŰKÖDIK
MÁRKAVÉDELEM - SZAKKERESKEDÉS
ÁRHARC 

A BOEING 737-ES

SZERVER ÉS VEZÉRLŐTERMEK HŰTÉSÉNEK SPECIÁLIS KÉRDÉSEI

ZAJBÍRSÁG

KLÍMABERENDEZÉSEK ÉLETTARTAMA

NE KELLJEN SAPKA, KABÁT A KLÍMÁHOZ

VÁKUUMSZIVATTYÚK ALKALMAZÁSA, SZERVIZELÉSE

KLÍMAMEGOLDÁSOK VIZUÁLIS KOMPROMISSZUMOK NÉLKÜL.

A KLIMATIZÁLÁS MELLETT

KÜZDJÜNK AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS ELLEN

OSZLOPKLÍMÁK

JELENTŐS ÉRV AZ INVERETERTECHNOLÓGIA RÉVÉN

A MULTISPLITEK ELŐRETÖRÉSE

KLÍMATECHNIKA, LÉGSZÁRÍTÁS

A FESZTI KÖRKÉP KLÍMÁJA

INVERTER

LAKÁSSZELLŐSZTETÉS SZABÁLYZOTT PÁRATARLALOMMAL

AZ ÜZEMBEHELYEZÉS ESZKÖZEI ÉS MŰSZEREI
KLÍMACSÖVEZÉS
KLIMATIZÁLÁSI LEHETŐSÉGEK LAKÓPARKOKBAN
SPLIT-KLÍMASZERELÉSI TARIFÁK II.
KLÍMA OLCSÓ ÜZEMELTETÉSSEL

 

 

VÁKUUMSZIVATTYÚK
A kompresszoros hűtőberendezések működéséhez a rendszernek kizárólag hűtőközegre és kenőolajra van szüksége, más gáznemű vagy cseppfolyósítható közeg és egyéb idegen anyag jelenléte felesleges, sőt káros. A vákuumozás művelete az üzembe helyezést ill. a hűtőközeg betöltését megelőző munkafázis, amikor a hűtőrendszerből a számára idegen valamennyi gőz- és gázféleséget lehetőleg minél tökéletesebben eltávolítják. A vákuumozás kérdése napjainkban különösen időszerű és fontos, mivel az új hűtőközegek és a környezetvédelmi okokból előírt zárt rendszerű üzembe helyezési és javítástechnológia fokozott igényeket támasztanak mindenki számára.

A vákuumozásnak kettős célja van, az egyik a nem kívánatos idegen gázok eltávolítása. A levegővel bejutott oxigén (O2) például a kenőolaj oxidációját és gyantásodását segíti elő Ezenkívül felgyorsítja a halogénezett hűtőközegek bomlását is, különösen vízgőz jelenlétében, magasabb hőmérséklet hatása alatt. A szén-dioxid (CO2) és a szén-monoxid (CO) jelenléte olaj-hűtőközeg reakcióra utal.

A másik, kiemelt fontosságú célja a vákuumozásnak a rendszerbe került víz vagy vízgőz eltávolítása, a rendszer kiszárítása. A víz a halogénezett hűtőközegekkel kémiai reakcióba lép. E kölcsönhatás eredményeként sósav és hidrogénfluorid keletkezik. Mindkettő támadja a betétmotorok villamos szigetelését, és ennek végső következménye a motor leégése. Ez a kémiai folyamat, amelyet hidrolízisnek neveznek, oxigén jelenlétében és magasabb hőmérsékleten felgyorsul. A vákuumszivattyú segítségével tehát a rendszert ki kell szárítani.

Ismert jelenség, hogy a víz forráspontja a nyomás csökkentésével alacsonyabb lesz. A levegővel vagy más úton a rendszerbe került víz, amely a hűtőközegekkel kémiai reakcióba lépve komoly károkat okozhat, a szivattyú által keltett alacsony nyomás hatására forrni kezd, majd elpárolog. A keletkezett vízgőzt a vákuumszivattyú a környezetbe szállítja. A szárítási folyamat időtartama annál rövidebb, minél több vízgőzt lehet időegységenként eltávolítani, tehát minél nagyobb a vákuumszivattyú szállítóteljesítménye.

Fontos szabály, hogy a rendszer - beleértve szerszámainkat is - a vákuumozás megkezdésekor tökéletesen tömör legyen. Ellenkező esetben még az is előfordulhat, hogy a vákuumozás hatására több idegen gáz és nedvesség kerül a rendszerbe, mint amennyi eredetileg benne volt. A vákuumozást tehát előzze meg a gondosan elvégzett nyomáspróba és tömörség-, illetve szivárgásvizsgálat.

A halogénezett hűtőközegekkel működő hűtőberendezések üzembe helyezése, karbantartása, javítása során szükséges vákuumozásokhoz olyan vákuumszivattyút kell használni, amely alkalmas legalább 0,05 mbar, de ha lehet, még ennél kisebb nyomás (végvákuum) elérésére is. A gyakorlatban erre a forgólapátos rendszerű vákuumszivattyúk a legalkalmasabbak, különösen a kétfokozatú és gázballaszt-szeleppel is ellátott változatuk. Ezeket a vákuumszivattyúkat jó szívóképesség, mély végvákuum, robusztus kivitel és a vízgőzterhelés jó elviselése jellemzi. Csaknem rezgésmentesen üzemelnek, mivel a gázt, illetve gőzt szállító alkatrészeik csak forgómozgást végeznek. Működésük három jellegzetes fázisa a szívás, a kompresszió és a kitolás. A mozgó részek olajfürdőben futnak. Az olaj szerepe a kenés és tömítés.

A vákuumszivattyúnak gyakran kell egy kondenzálódó közegből (gőzből) és egy nem kondenzálódó gázból álló, például vízgőz-levegő vagy hűtőközeg-nitrogén keveréket szállítania. A kompresszió-ütem alatt, bizonyos körülmények között a kondenzálódásra képes komponens cseppfolyósodik, kicsapódik a falazatra, illetve bekerül az olajba, azzal keveréket alkotva. A következő szívóütem alatt azonban - legalábbis részben - ismét elpárolog, ezért a vákuumszivattyú végvákuuma leromlik. Az olajba kerülő víz (vagy hűtőközeg-folyadék) ezenkívül rontja az olaj kenőképességét is.

A keverék gőztartalmának kondenzációját gázballaszt-szelep használatával lehet elkerülni. A gázballaszt segítségével a gőz résznyomása kisebb mértékben emelkedik, mint nélküle. Mivel a gőz résznyomása nem éri el a lecsapódáshoz szükséges nagyságot, a kondenzáció nem jön létre. A gázballaszt-szelepet akkor kell elzárni, ha a nyomás mintegy 5 mbar alá csökkent a vákuumszivattyúnál. Egyes olcsóbb vákuumszivattyú típusoknál nincs beépített gázballaszt-szelep, ezeknél a rendszeres olajcserére különösen kell ügyelni.

A vízgőzlecsapódás és az ebből származó olajminőség-károsodás megakadályozása érdekében a vákuumozást csak üzemmeleg vákuumszivattyúval szabad megkezdeni. A bemelegítést zárt szívó- és kissé nyitott gázballasztszeleppel kell végrehajtani. Időtartama általában a környezeti hőmérséklettől függően 5-15 perc. Télen, alacsony külső hőmérsékletnél hosszabb ideig tartó bemelegítésre van szükség.

A hűtőrendszer vákuumozása, illetve a vákuumos gáztalanítás és szárítás sikerességének egyik alapfeltétele a megfelelő szállítóteljesítményű, a megkívánt végvákuum előállítására képes vákuumszivattyú. Nagyon fontos, hogy a vákuumszivattyú mindig kifogástalan műszaki állapotban legyen. A vákuumszivattyúba töltött olaj állapotát, minőségét rendszeresen ellenőrizni kell, és el kell végezni a gépkönyvben előírt időszakokban az olajcserét is. Általánosságban elmondható, hogy az olajat cserélni kell, ha az láthatóan szennyezett, homályos, illetve ha a szivattyú végvákuuma nem éri el a gépkönyv szerinti értéket. A vákuumszivattyúba mindig csak az előírt minőségű és mennyiségű olajat szabad betölteni, amely megfelel a vákuumozási feladat különleges követelményei, különösen a vízlecsapódás következményei (emulzióképződés) szempontjából. Az olajcserét mindig egy vákuumozási folyamat végén, még meleg szivattyúnál kell elvégezni.

A vákuumszivattyúhoz csatlakozó szívóvezeték (vákuumozó csővezeték) méretének meghatározásánál az a szabály, hogy a szívóvezeték minél rövidebb és minél nagyobb keresztmetszetű legyen. Belső átmérője soha ne legyen kisebb, mint a vákuumszivattyú szívónyílásának átmérője. Az is sokat segít, ha a szívócső és a csatlakozók közti szakasz a csatlakozók, szelepek stb. méretéhez képest kibővül. A csatlakozókban levő fojtásokat, például schräder-szelepeket a vákuumozás idejére el kell távolítani. Erre megfelelő szerszám kapható a szaküzletekben. Azt is figyelembe kell venni, hogy a schräder-szelepek általában nem vákuumzárók; vákuum alatti rendszert soha nem szabad csupán schräder-szeleppel lezárva hagyni.

Fontos tudni, hogy a vákuumszivattyúk - kevés kivételtől eltekintve - leállítás után visszaengedik a környezeti levegőt a rendszerbe, ezért

  • a vákuumszivattyú leállítása előtt kell elzárni a szelepet a hűtőrendszernél,
  • ne hagyjuk felügyelet nélkül működni a vákuumszivattyút - gondolva egy esetleges áramszünetre.


Barna Erika

vissza :: fel

MELYIKET VÁLASSZAM? - SPLIT KLÍMA BERENDEZÉSEK
Az elmúlt évek kánikulái, illetve a meteorológusok által prognosztizált, az elkövetkező évek várhatóan szintén nagyon meleg nyarai miatt ugrásszerűen megnőtt a háztartási hűtőkészülékek iránti igény. Az eladások növekedésével egy időben a kereskedelmi árak is zuhantak, amely egyre szélesebb vásárlói réteg számára teszi elérhetővé a légkondicionálók alkalmazását. Cikkünkben nem a márkák közti különbségeket fogjuk és akarjuk megvizsgálni, hanem konstrukciós sajátosságokat veszünk sorba, azok előnyeit és hátrányait vesszük nagyító alá.

Cikkünkben az általánosságban elterjedt és a köztudatba kitörölhetetlenül beivódott "split" elnevezést fogjuk használni, amely alatt kültéri és beltéri egységgel rendelkező, léghűtési feladatot ellátó készüléket értünk.

Általánosságban elmondható, hogy épületgépészeti készülékeknél alapvető elvárás, hogy komfortos környezetet teremtsen, vagyis tartózkodásra alkalmas hőmérsékletet, elviselhető zajszintet és megbízható működést produkáljon.
Ha a split készülék alkalmazása mellett dönt a megrendelő, akkor néhány szempontot, szakmai tanácsot mindenképpen meg kell említeni az ügyfélnek. Némely ügyfél a faggatásunkat fölösleges "kekeckedésnek" fogja tekinteni, de legtöbbjük hálás lesz érte, és ezáltal meggyőződik, hogy a szerelő, eladó érti a dolgát, biztosra akar menni. Ez a szolgáltatás, ez a szakmai hozzáállás viszont nem biztosítható a nagyáruházak polcain megjelenő készülékek esetében, ahol az eladónak a legtávolabbi fogalma sincs a klimatizálás fortélyairól, tehát semmilyen felvilágosítással nem tud szolgálni. A laikus vásárló saját belátása szerint kell, hogy döntsön, és sokszor csak szereléskor szembesül a ténnyel, hogy a kültéri egységet nincs hová felszerelni, a készülék nem megfelelő méretű stb.

Döntés előtt tehát, a készülék kiválasztásakor több szempontot érdemes megvizsgálni.

  • Szükséges hűtési teljesítmény (nem az alapterület szerint kell meghatározni, mert ezáltal csak irányértékeket lehet kiszámolni. Nagyon fontos az ablakfelületek, árnyékolások, égtáj szerinti tájolás, belső hőfejlődés és épületszerkezeti adottságok figyelembe vétele is!).
  • A helyi adottságok (hogyan lehet a kültéri egységet felszerelni, zajszintek, szerelhetőség, kondenzátum-elvezetés, kültéri és beltéri közti vezetékhossz stb.).
  • A beltéri egység illeszkedése a belső tér kialakításához (oldalfali, parapet, légcsatornázható, elburkolt, kazettás stb. kivitelek közt választhatunk).
  • Monosplitet vagy multisplitet válasszunk-e (beltéri egységenként egy-egy kültéri, vagy egy kültérihez több beltéri egységet csatlakoztassunk).
  • Ár/minőség arány (nem biztos, hogy az olcsó készülék kevesebbe kerül 2-3 év üzemeltetés után is!).
  • Eladás előtti és eladás utáni szolgáltatás (megbízható készülék-kiválasztás, méretezés, szakszerű szerelés biztosítása, garancia érvényesíthetősége, alkatrészellátás biztosítása stb.).

Az egyes gyártók eltérő szolgáltatásokkal látják el termékeiket, némelyek hasznosak, némelyek csak hangzatos marketingfogások. Sok plusz szolgáltatásra tulajdonképpen soha nincs szükség, vagy nem térül meg ésszerű határok közt, de mint tudjuk, a vásárlások nem mindig ésszerűségi alapon működnek, hanem hatalmas szerepe van az érzelmeknek, bizalomnak, ismertségnek és egyéb szubjektív tényezőknek is. Vegyük sorba a fentebbi szempontokat, egy kicsit közelebbről megvizsgálva mindegyiket.

Beltéri egység kivitele
A beltéri egység valamilyen belső térbe kerül felszerelésre. Nem mellékes, hogy mennyire illeszkedik a belső tér hangulatához, mennyire látszik stb. Ezért amennyiben lehetőség van rá, érdemes ezzel a kérdéssel is foglalkozni. Már az oldalfali készülékek közt is nagy a megjelenés szerinti választék, egyesek arányos, divatos, formatervezett burkolatot kapnak, mások kicsit otrombák, de az elbírálás, hogy kinek mi tetszik, szubjektív. A legtöbb megrendelő nem az épületgépészeti termékekben akar gyönyörködni, valószínűleg jobban mutat a falon egy képzőművészeti alkotás, mint egy split-berendezés. Ezért olyat kell választani, amely a legkevésbé zavaró. Álmenynyezetes belső terekben, amennyiben megvan a megfelelő belmagasság, lehet kazettás készüléket alkalmazni, vagy álmennyezet fölött elhelyezhetőt, esetleg légcsatornázhatót. Ebben az esetben csupán a sokkal kevésbé szembetűnő rácsok látszanak, a készülék nem. Légcsatornázható készülék választása esetén a készülék elhelyezhető egy szomszédos helyiségben is, csökkentve a zajszintet, és csak a hideg levegőt vezetjük be. Lehet parapetre szerelt készüléket is alkalmazni, ez lehet burkolat nélküli, a helyszínen egyedi burkolat mögé rejtve, vagy lehet burkolatos is. Némely parapet-készülék kiegészíthető meleg vizes fűtőbetéttel is, ebben az esetben egy készülék ellátja a fűtést is és a hűtést is, radiátor nem szükséges. Praktikus megoldás ez családi házak tetőtereiben, ahol eleve kevés a függőleges falfelület, ezért az ablak alatti falrészen, a radiátor helyére lehet felszerelni. Az viszont tény, hogy a legkedvezőbb ára az oldalfali készülékeknek van, talán ezért is ezek a legelterjedtebbek.

Helyi adottságok
Az épület jellege, a hűteni kívánt helyiség elhelyezkedése nagyban befolyásolja az alkalmazhatóságot. A szerelési költségeket jelentősen megdrágíthatja az alpintechnika alkalmazásának szükségessége. Általában nem megengedett, hogy épület főhomlokzatára kültéri egységet helyezzenek el, ebben az esetben vagy a tető, vagy az épület egy másik, belső udvar felé néző homlokzatára kell szerelni azt. Ez viszont társasház esetében eshet közös területre, vagy zavarhatja a szomszédokat. Továbbá nem mellékes, hogy a kültéri egység milyen távolságra helyezhető el a beltéritől, mert a kompresszor nem képes a hosszabb vezetékek ellenállását legyőzni, ezért működési hibák léphetnek fel.
A fenti kérdéseken túljutva el kell vezetni a beltéri egységből a kondenzátumot. Ezt sajátos magyaros megoldásként sok esetben egyszerűen kicsöpögtetik a járdára, az utcára. Korrektebb megoldás, ha esővíz-elvezető vagy szennyvízcsatornába vezetik. Szennyvízcsatorna választása esetén ügyelni kell a bűzzáró szifon alkalmazására, amely üzemszünet esetén (télen) sem engedi vissza a bűzt a vezetéken a szobába. Ezen utóbbi elvezetések általában bontással járnak, amely megemeli a költségeket az utólagos helyreállítási munkálatok miatt is, ezért célszerűbb felújítások vagy már az építkezés fázisában elvégezni ezt.
Nem mellékes a beltéri, de a kültéri egység zajszintje sem. A beltéri zajossága a mi nyugalmunkat, a kültéri egység viszont a szomszédainkét zavarhatja. Elmondható, hogy gondosan kell megválasztani a kültéri helyzetét, aminek során több szempontot is figyelembe kell venni.

A szükséges hűtési teljesítmény
A legnagyobb baklövést itt lehet elkövetni. A nagyáruházak polcain található készülékek mellé rendszerint egy ajánlást is csatolnak, amelyben közlik, hogy mekkora helyiséget lehet kihűteni az adott termékkel. Sok szerelő is légköbméter, illetve alapterület alapján határozza meg a szükséges teljesítményt. A gyakorlatban ez sokszor megfelelően jó közelítést eredményez, de ez a méretezési mód nem elfogadható egy több százezer forint értékű berendezés vásárlása illetve telepítése előtt, melyet a későbbiek során már nem lehet egyszerűen nagyobbra cserélni, mint például egy porszívót. Gondoljunk csak arra, mit szólnánk, ha a cipőboltban az eladó megkérdezné a magasságunkat, és ennek alapján ajánlana cipőméretet. Egy pár cipő lényegesen kevesebbe kerül, mint egy split- készülék, ennek ellenére valószínűleg nem vásárolnánk ebben a boltban. Akkor splitet miért lehet így eladni?
A hűtési teljesítmény meghatározásánál figyelembe kell venni a tájolásokat, ablakok felületeit, árnyékolásokat, belső hőterhelést, épületszerkezetet stb. Két ugyanakkora helyiség közt akár négyszeres eltérés is lehet csak az égtáj szerinti elhelyezkedésük miatt! A túlméretezett készülék fölöslegesen drága, nagy méreteivel otromba és még zajos is. A túl kis készülék igaz, hogy olcsó, kicsi, de mire jó, ha a legfontosabb feladatát nem tudja ellátni: nem hűti le a helyiséget?

Hány kültéri egységet alkalmazzunk?
Az tagadhatatlan tény, hogy megjelenésében nagyon el lehet csúfítani egy épületet, ha a homlokzatán kültéri egységek sokasága díszeleg. Sok esetben pedig megoldható lenne, hogy több beltéri egységet is csatlakoztassanak egyetlen kültérihez. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy multisplit választása esetében minden beltéri egységet ugyanazzal a kültérivel kell összekötni, esetenként hosszabb vezetékezésre van szükség, mint monosplitek alkalmazásakor. Amennyiben ez megoldható, egy sokkal kultúráltabb, igényesebb megjelenést tudunk elérni, amely nem mindegy a városkép szempontjából sem.
Általában viszont egy multisplit ára magasabb, mint az ugyanannyi helyiséget kiszolgáló monosplitek ára öszszesen. De hát az igényesség mindig többe kerül.

Ár/minőség arány
A splitekről általában elmondató, hogy nem rövid távra vásároljuk őket. Elvárható, hogy több évig problémamentesen üzemeljenek. Több kategória kapható a piacon, az áruházakba általában az olcsóbb készülékek kerülnek be, a márkás készülékeket többnyire szakcégek értékesítik, magasabb árszinten. Mindenki a saját lehetősége és elvárása szerint dönthet. A különbségek egyes gyártmányok közt jelentkezhetnek a megjelenésükben, zajszintjükben, kényelmi szolgáltatásaikban, energiafogyasztásban, élettartamban, kezelhetőségben stb.

A többet tudó készülékek általában többe is kerülnek. Vizsgáljuk meg, melyek a választható többletszolgáltatások, és hogy egyáltalán szükségünk van-e ezekre. Nagyon elterjedtek a hőszivattyús készülékek, melyek átmeneti időben fűteni is tudnak a belső körfolyamat megfordításával. Ezek a készülékek nem alkalmasak teljes téli időszakban a hagyományos fűtéseket kiváltani, csupán átmeneti időszakban tudnak gazdaságosan fűteni. Amenynyiben távfűtésünk van, amelyet egy-egy hűvösebb őszi napon még nem vehetünk igénybe, akkor jó szolgálatot tehet a hőszivattyús készülék, mert azonnal és hatékonyan fűt, jóval olcsóbban, mint például egy villanyradiátor. Szintén jó szolgálatot tehet egy nyaralóban, ahol télen amúgy sem tartózkodunk, de ha a fűtési rendszer lomha, lassan felfűthető, szintén praktikus lehet az alkalmazása. Ha a fűtési rendszerünk korszerű, gyors reagálású, energiatakarékos, akkor nem biztos, hogy érdemes arra több pénzt áldozni, hogy hőszivattyús splitet vásároljunk.

A splitek üzemeltetése nem olcsó, az áram meglehetősen sokba kerül. A villanyszámlát csökkenthetjük, ha nagy jósági fokkal rendelkező készüléket választunk, amely azt mutatja meg, hogy egységnyi elektromos energiából mennyi hűtési energiát tud előállítani a készülék. Ez korszerű berendezéseknél hűtéskor 2,7 fölötti érték kell, hogy legyen.
Tovább csökkenthetjük a számlánkat inverteres készülék alkalmazásával. Ezek a legmodernebb, legkorszerűbb készülékek. A hűtési igénynek megfelelően változtatják a kompresszor fordulatszámát, ezáltal hagyományos készülékekhez képest, ahol a kompresszor mindig maximális teljesítményen üzemel, akár 30%-nyi elektromos energia is megtakarítható. A belső hőmérséklet pontosabban tartható, és a zajszintek is alacsonyabbak.

Mindenki kiszámolhatja, hogy a nyilvánvalóan drágább készülék hány üzemóra alatt hozza vissza a felárat, vagyis megéri-e ezt választania. Aki csak alkalmanként kapcsolná be a készüléket, jobb, ha a hagyományosnál marad, aki viszont egész nyáron üzemelteti, jobban járhat egy inverteres berendezéssel. Kevesebbe kerülhet egy drágább készülék 2-3 év üzemeltetéssel együtt, mint egy olcsó, de hagyományos, szintén 2- 3 évi villanyszámlával számolva.

Sok gyártó az alkalmazott légszűrők tulajdonságait domborítja ki. A pollenszűrők csak a helyiségbe már amúgy is bejutott por- és pollenkoncentrációt csökkentik, amely bizonyos allergiás megbetegedések esetén jó szolgálatot tehet. Cserébe viszont gyorsan elpiszkolódnak és cserére szorulnak, amely szintén költséges mulatság. Aki nem allergiás, inkább a házilag mosható, csere nélkül sokáig felhasználható szűrővel felszerelt készülékeket válassza, mert a gyakorlat szerint a pollenszűrőt általában az első elpiszkolódásig használják, a cserére nem áldoznak, a régit kidobják, és utána semmilyen szűrő nincs a készülékben. Kezdenek elterjedni a plazmaszűrők, amelyek a levegőben lévő vegyi szennyeződéseket semlegesítik, mint például a szagokat, építőanyagokból, bútorokból származó kipárolgásokat, cigarettafüstöt stb. A levegőt nagy feszültségű téren átvezetve a szennyeződés molekulái elbomlanak vízre, széndioxidra és nitrogénre, amelyek szagtalanok és nem mérgezők. Alkalmazásuk ott célszerű, ahol dohányoznak, többen tartózkodnak egy helyiségben, vagy egyéb szenynyeződések vannak jelen a levegőben.

Szolgáltatások
Az eladás előtti szolgáltatásokat tulajdonképpen nagy vonalakban már ismertettem, ezeket általában csak szakembertől várhatjuk el, aki ért a hűtéshez. Eladás után nem mellékes, hogy mennyire felkészült szervizcsapat képes a készülékeket karbantartani, javítani. A készülékek rendszeres karbantartást igényelnek, elpiszkolódhatnak, ami a működésüket jelentősen befolyásolhatja. A karbantartás elmaradása miatti meghibásodásokra nem vonatkozik a garancia.

Ha nincs megfelelő szervizhálózat, alkatrész-utánpótlás, könnyen bajba kerülhetünk, esetleg már 2-3 év múlva. A falra rögzített készüléket nincsen, aki megjavítaná, a forgalmazó cég esetleg megszűnt, nincs alkatrészrendelési lehetőség. Sokat elárulhat, egy-egy márka neve is. Vannak márkák, melyek hosszú évek óta jelen vannak a piacon, esetleg évtizedes múltra tekint vissza a gyártó is. Gyanakvásra ad okot a teljesen ismeretlen hangzású márkanév, mert ezek nem ritkán csupán alkalmi fantázianevek. Némelyik olcsón gyártó, jellemzően távol-keleti cég olyan márkajelzéssel látja el a készüléket, amilyet a megrendelő kér, ugyanis náluk főleg a mennyiség a fontos, nem a minőség. Próbáljunk meg például vásárlást követően két évvel reklamálni egy olyan márkánál, amelyik nem is létezik.

A fenti gondolatokat a teljesség igénye nélkül gondolatébresztőnek szántam, természetesen a probléma ennél sokkal bonyolultabb, és általában ezeket a szempontokat kombináltan kell figyelembe venni. Az tény, hogy egyre több készüléket vásárolunk, azok ára egyre kedvezőbb, de az áron túlmenően célszerű egy kicsit jobban körüljárni a témát választás, illetve vásárlás előtt. Jelenleg a split-piac meglehetősen szerteágazónak, ziláltnak és szervezetlennek tűnhet, de ez lassan biztosan javulni fog, átláthatóbb, ellenőrizhetőbb lesz.

Nem akarok azzal a közhellyel élni, hogy majd az Európai Unióba való belépés mindent megold, mert ez alapvetően a vásárlói szemléleten múlik, illetve a szakemberek lelkiismeretén, azon, hogy mennyire korrektül szolgálják ki a laikus megrendelőket.

Varga Csaba
2003.01 - 16,17,18,18. oldal

vissza :: fel

HÁZTARTÁSI, IRODAI SZELLŐZTETÉS
"Épületgépészet és villamosság nélkül épületeink csak barlangok" - szokták mondani helyesen. Hazánkban a szellőzéstechnika még új és dinamikusan fejlődő területnek számít, különösen a háztartási és a közepes rendszerek szintjén. Cikkünk a legközérthetőbb háztartási ventilátorok jellemzőinek, piacának áttekintésével foglalkozik. Bizonyára mindenki emlékszik a "Szellő" típusú, "Imi" gyártmányú ventilátorra. Ez a kis, ablakba építhető ventilátor 180 mm-es átmérőjével, csapófedelével, 220 m2/h-nyi maximális légszállításával ma is megállná a helyét a piacon, ha a funkció és a "határtalan olcsóság" mellett a komfortra is gondoltak volna.

Axiális fali szellőztetők
A légcsere biztosítására leggyakrabban axiális fali szellőztetőket alkalmazhatunk, de nagy többségük csak faláttörésen át, vagy nagyon rövid, Na 100 mm-es csőszakaszon keresztül képes hatásos szellőztetésre. A szállított maximális légmennyiség az Na 100-as méretben szinte minden esetben 100 m3/h körüli. Néhány gyártónál szerepel Na 120 mm-es méret, és szinte minden gyártmánynál létezik Na 150 mm-es kivitel, de ezeket ritkán alkalmazzuk, mert egy kis helyiségnek túlzott az általa biztosított légcseréje, nagyobb terekben pedig általában a zaj túl magas, a megoldás túl primitív. Az igazi "sláger" tehát az Na 100 mm-es kis ventilátor. Sajnos e terület egy kissé eltolódott az olcsó, gyenge minőségű tömegcikkek irányába, de a választékban szerepelnek minőségi gyártmányok is.
Szempontok a kiválasztáshoz (axiális):
. A csendesség fontos, de hibátlan gépek esetén nincsenek nagy különbségek a piacon.
. Siklócsapágyak csak vízszintes tengellyel biztosítanak tartós üzemet.
. A golyóscsapágyas típusokat ellenben mennyezetre is szabad szerelni, de rendszerint jelentősen drágábbak.
. Sugárirányban rövid, de hosszan hátranyúló lapátok esetén hosszabb csőszakaszt is "átfúj" egy ventilátor.
. Mivel a ventilátorok csúnyán koszolódnak, legyen a ventilátor előlapja elasztikus, könnyen levehető, tisztítható.
. WC-k, fürdőszobák esetén ajánlottak a késleltető relék. Létezik bekapcsolási és kikapcsolási késleltetés is. Ha a relé a ventilátorban van, a kapcsolt fázisszál mellett egy direkt fázist is ki kell építeni.
. Az elektromos zsaluk jók, de nem légtömörek. Erős szélhatás, illetve beáramlás elleni védelemre szolgálnak.
. Az elektromos zsaluk legyenek csendesek (bimetálos, vagy más termikus nyitás).
. A szerelésre szánt falfelület legyen sík, mert a ventilátorház elhúzódása miatt rezonancia léphet fel, a lapát megszorulhat, a ventilátor tönkremehet.
. A motorok nem szabályozhatók!

A háztartáson belüli szellőztetési feladatokat az alábbi módon csoportosíthatjuk:

A légforgatásos szellőztetés
Ez (a mennyezeti ventilátorok felszerelését kivéve) legtöbbször nem az épületgépész feladata. Az ilyen célra szolgáló termékek nagy többsége tömeggyártmány. Ezek sajnos olyan "eldobható", kompakt, "dugvillás" készülékek, melyek általában a Távol-Keletről származnak, s amelyeknél a becsülendő kritérium a villamos- és tűzbiztonság. Ezek várható élettartama egy-két év (bár létezik egy-két tartós, minőségi, európai vagy USA-gyártmány) így kiválasztásuknál fő szempont az esztétikum, a zajtalanság, a légteljesítmény. Alkalmazásuknál arra kell különös gondot fordítani, hogy az áramlást ne akadályozza, a járókerékhez, fűtőszálhoz ne kerülhessen semmi és senki, valamint hogy a berendezés ne "szívhasson" magára semmilyen könnyű anyagot (papír, textília). A légmozgás akadályozása rontja a hatásfokot és veszélyt jelent (pl. fűtőventilátornál túlmelegedés miatt tűzveszélyt).

Légcsere biztosítása
Az e tárgykörbe tartozó feladatok mindenképpen szakembert igényelnek. Bár a légcserét biztosító berendezések professzionális, tartós épülettartozékok, ahol mindig érdemes kérni a tervező tanácsát is, ezen a területen jellemző a "csináld magad" megoldás, vagy a legolcsóbb szakember megbízása. E feladatok megoldásához, az alkalmazott termékekhez pedig érteni kell. A ventilátor általában csak egy alkatrésze a szellőztető rendszernek, a csővezetékek, rácsok, csappantyúk, építészeti kihatások, és az emberi munka mellett. A szellőztetéssel sok gond lehet, érdemes egyszer jól, szépen, igényesen, karbantarthatóan kialakítani. Megérdemli a figyelmet és a minőséget.

Radiális kürtőventilátorok
Ezek a berendezések a fali axiális szellőztetők funkcióját látják el, de radiális járókerekük alkalmassá teszi őket arra, hogy egy 15-25 m hosszú, tetszőleges elhelyezésű, Na 100 mm-es csövön keresztül megfelelő légmennyiséget szállítsanak. WC-k, fürdőszobák, kamrák szellőztetésére használjuk. Ezek sík falra, beltérre való szerelésre szánt berendezések, melyek Na 100 mm-es csonkkal és legtöbbször közepes légzárású visszacsapó szeleppel vannak ellátva. Vannak falba süllyeszthető gyártmányok, amelyek esztétikusabbak. Itt sajnos nincs igazán jó gyártmány. Egyesek tartósságban, mások zajosságban, esztétikumban, érintésvédelemben, igényességben maradnak el. Mennyezetre szerelve általában csökken az élettartam, és könnyű álmennyezetekben a tökéletlen járókerék-kiegyensúlyozás vibrációt okozhat. Bár a szűrők a ventilátor és a csővezeték védelmére előnyösek, nem igazán van olyan gyártmány, amely ezt a feladatot korrekt módon kezeli. Összefoglalva tehát a kürtőventilátorok tipikus háztartási, "primitív" gépek.

Egycsöves szellőztetők
Zsúfolt Európánk agyszüleményei ezek a ventilátorok, melyet az osztrák fejlesztők találtak ki jó 30 évvel ezelőtt arra a célra, hogy egy-egy sokemeletes épület belső terű helyiségeit kis alapterület-igénnyel, tartósan, igény szerint kis hőveszteséggel lehessen szellőztetni. Ezek igazi profi berendezések, melyek profik igényeihez alkalmazkodnak. Fő jellemzőik: rendkívül halk üzeműek, igényes, tömör visszacsapó szelepük van, nagyon jó a ventilátor jelleggörbéje, így egy strangon sok gép együttes üzeme esetén sem változnak a munkapontok. A szűrést és a könnyű szűrőcserét tisztességesen megoldották. Középmagas és magas épületekben kerülnek elsősorban "bevetésre". Jól megoldották a tűzvédelmi feladatokat is. Általában számos kivitel áll rendelkezésre süllyesztett vagy falon kívüli szerelésre, egy vagy két helyiség csatlakoztatására, különböző térfogatáramokra, vezérlési módokra. Ezeknek a gépeknek az ára többszöröse a korábbiakban említett berendezésekének, de ezt évtizedes élettartamuk és kiforrott, de bonyolult konstrukciójuk meg is éri. A magyar piacon robbanásszerűen jelentek meg a gyártók számos ilyen típussal. Ezek között a fő különbségek a valódi zajosságban, a kivitelezési munka logikájának megértésében, villamos védettségben (ez itt igen fontos szempont lehet), az esztétikumban, választékban, élettartamban, üzemköltségben (pl. szűrőkialakítás) lelhetők fel. Kevés a piacon az igazán silány termék, de a csúcson sem tolonganak sokan.
Fontos például kivitelezési szempontból az, hogy a gépész lehetőleg a többi társszakmától függetlenül, a meglopás kockázatának minimalizálásával dolgozhasson. A falba süllyesztett változatok az igazán szépek és csendesek, de itt nagy gond a szakmák közötti koordináció, hiszen a strangfelszálló-vezetékek mind villamos-, mind gépészszempontból számítanak és a ventilátorházak a kőműves kivitelezés közepén, még nem zárható épületnél kerülnek behelyezésre. Ezért aki sokat akar spórolni, az bőven káromkodhat az elpazarolt idő, az ellopott vagy tönkretett ventilátorok és a pénzbe kerülő félreértések miatt. Ezért célszerű, ha a ház egységek külön kerülnek szállításra, mert azok olcsók, nem érdemes ellopni őket. Ha vannak gyári konzolok, akkor a társszakmáktól függetlenül be lehet őket állítani, be lehet kötni villamos és légtechnikai oldalról, s akkor már jöhet a kőműves, csak szándékkal tudná elrontani a rendszert. Később, ha az épület már zárható, és a csempézés is készen van, a drága ventilátoregységek néhány mozdulattal becsúsztathatók a házakba. Ezt az átgondolt rendet sajnos csak kevés gyártó kínálja. Egyes katalógusokban a gyártók "kegyes csalással" olyan zajadatokat adnak meg, melyek bár igazak, de nem tudni, mire vonatkoznak. Itt igazán az az adat a jó információ, amely a tipikus beépítési helyzetben adja meg a várható és hallható zajszintet. Ez a zárt térben mért hangnyomásszint, de emellé a gyártónak meg kell adnia a helyiség hangelnyelési, zengési tulajdonságait is. Mivel e ventilátorok nagy többsége "német nyelvű" gyártmány, az ottani szabványok a 10 m2 (Sabine) elnyelési tényezőjű, kb. 10 m3 méretű zárt térben kérik az adatot megadni. Ha a zajadat nem ezzel egyezik, általában csak kutatómunkával deríthető ki, hogy valójában mit jelent, s így persze az egyes gyártmányok összehasonlítása a katalógusok alapján igen nehézkes.

A nagy épületeken túl szépségük és halkságuk miatt sokszor kerülhetnek ezek a szellőztetők igényes lakóházakba beépítésre, de ehhez szükséges a megrendelő anyagi áldozatkészsége is.

Központi elszívók
Jellemzően 100 m2 alapterület-nagyságú családi házaknál, ahol van tetőtér vagy álmennyezet, jó megoldást lehet eléri, ha egy komplett, hangcsillapított, több elszívócsonkkal rendelkező ventilátorral alakítjuk ki a mellékhelyiségek vagy szobák szellőztetését. Ezek a központi elszívók igen jó minőségű, nagyon tartós, ipari igénybevételre alkalmas ventilátorok, amelyek drágák, csővezetékhálózat is szükséges hozzájuk, így a kivitelezési munka sem jelentéktelen. Zsíros elszívásra ezek használata nem javasolt, mert a hangcsillapító paplan rengeteg gyúlékony anyagot tud magába gyűjteni. A szállított öszszes légmennyiség jellemzően 300-400 m3/h között van, ami csekély, de éppen elegendő az egészséges környezet biztosításához, s így a szellőztetés téli időszakban sem jelent nagy hőveszteséget. Néhány gyártó kínál olyan, "intelligens" hajtással rendelkező kivitelt, amely pl. a külső hőmérséklet függvényében automatikusan változtatja fordulatszámát, s ezzel még takarékosabb szellőztetést lehet elérni.

Ablakventilátorok
E gépek faláttörésen keresztül, illetve ablakba szerelve biztosítanak komplett megoldást az egyszerű szellőztetésre. Elsősorban kis vendéglátóhelyek, kis raktárak, kis műhelyek szellőztetésére alkalmas. Általában ezek a gépek 3 méretben kaphatóak. Na 160, Na 250 és Na 315 mm körüli lapátátmérőkkel (200-1600 m3/h légszállítás). Ezek egyszerű axiális ventilátorok, amelyek nagyobb nyomáskülönbséget nem képesek létrehozni, nem is szépek, nem is nagyon olcsók, nem is halkak, de egy rendszerben kínálják a ventilátort, az automatikus zárólamellázatot és a külső rácsot. Késleltetőrelés kiviteleket nem kapunk a piacon, és a tartozékkínálat sem bőséges, de Na 250 mm-től elszívásra és befúvásra is egy egyszerű átkapcsolással alkalmasak, mert forgásirányuk változtatható. Legtöbbször ezek a gépek képesek feszültségcsökkentéssel a fordulatszám szabályozására is.

Konyhai elszívóernyők
Konyhai elszívásnál a légmennyiségek lényegesen magasabbak az előbb említetteknél, de csak szakaszos üzemben használjuk. Egy-egy átlagos "3 lángos" tűzhely fölé 400-500 m3/h-nál kisebb légelszívást biztosítani annyit jelent, hogy a gőzök nagy része az ernyő mellé jut. Családi konyháknál viszont 10-20-szoros helyiségtérfogatra vonatkoztatott légcsereszám fölé nem szokás kerülni. Átlagos konyhai méreteknél tehát az Na 150-200 mm csővezeték-átmérők a helyesek, és mindenképpen radiális ventilátort kell beépíteni. A zsírfogó rácsok fontosak, és rendszeres tisztítást igényelnek. Elzsírosodott elszívórendszer komoly tűzveszélyt jelent. Egyedi kivitelezésű ernyőknél a szokásos radiális csőventilátorok a legjobban alkalmasak, míg kész ernyőnél jellemző a dupla beömlésű, "mókuskerekes" (előrehajló lapátozású), csigaházas radiális ventilátor. Minél jobban szét vannak választva az ernyő funkciói (szűrés, szagszűrés, ventilátor, világítás, fokozatkapcsolás), és minél több a fémalkatrész, annál több bizalmunk lehet a berendezéshez. Ennek természetesen anyagi vonzata is van.

Befúvásos szellőztetés
E szellőztetésnek nagy előnye az, hogy kezelt, szűrt, friss levegőt juttatunk a terekbe, annak kockázata nélkül, hogy bármely gázkészülék vagy egyéb rendszer biztonságát veszélyeztetnénk. Ilyen szellőztetőrendszert kompletten nem gyártanak, hiszen minden rendszer (portartalom, légmennyiség, előfűtési teljesítmény, elhelyezési lehetőség stb.) más és más. Ezeket a rendszereket egy-egy gyártó katalógusaiból, elemekből lehet összeválogatni. A téma terjedelme és az alkalmazás ritkasága miatt e témával nem foglalkozunk részletesen.

Kiegyenlített szellőztetés
Kontinentális, 4 évszakos klímánkban mindenki tapasztalhatja, milyen hőveszteséggel jár a szellőztetés. Egy klimatizált helyiség nyitott ajtaján vagy egy blokképület nyílászáróin át téli, erős szélben áthaladó levegő érezhetően "kiviszi" a teljesítményt. Modern, jól tömített épületeink energiatakarékos szellőztetésére kezdték (főleg Németországban) gyártani azokat a komplett hővisszanyerős szellőztető központokat, amelyekkel minden "bajt" egyszerre kezelhetünk. A kiegyenlített szellőztetés nem jelent veszélyt a kéményekre. A hővisszanyerő rekuperálja a távozó levegő hőenergiáját. A készülékek hangcsillapítottak, megoldott a fagyvédelem, az utófűtés, a fokozatszabályozás, a távműködtetés, a légszűrés, a motorvédelem, a kondenzátum elvezetése stb. E "szellőztető központok" elhelyezése padlástérben vagy álmennyezeti térben lehetséges. Bonyolult csőhálózat tartozik hozzájuk, hiszen az elszívási pontokat a szagterhelt helyeknél, a befúvási pontokat a szobákban, irodákban célszerű kialakítani. Egy-egy ilyen szellőztető rendszer tehát sok százezer forint beruházást jelent, de cserébe évtizedeken át működő, állandó üzemű, "tökéletes" szellőztetést kapunk. Zsíros elszívást e berendezésekre kötni nem javasolt, mert a makacs lerakódások hosszú távon eltömítik a rendszert, lerontják a hővisszanyerő hatásfokát. A berendezések általában 200-2000 m3/h légszállítással kaphatók. A gyártók széles skálájú kínálattal állnak milliós értékű berendezéseikkel rendelkezésre. Mivel ezek igen összetett, rendszeresen karbantartandó gépek, fontos, hogy a konstrukció sok száz megbontással, szűrőcserével, szétszereléssel szemben "kezesen" viselkedjen. A sok fémalkatrész, a zsanérok, a rézcsavarok, a homlokfelületi tömítések jelentős előnyt jelentenek.


Összefoglalás
Cikkünkben a háztartásainkban előforduló legfontosabb szellőztetési feladatokat, és az ezek megoldására kifejlesztett tipikus gyártmányokat igyekeztünk tömören ismertetni. A piac várhatóan a következő években rohamosan tágulni fog, mind minőségi, mind "gagyi" termékek tekintetében.

Keszthelyi István

A szellőztetés általános szabályai.
. Mindig ügyelnünk kell arra, hogy az elszívott levegőnek pótlódnia, a befújtnak kijutnia is kell. Ez különösen gázkészülékek kapcsán kerül előtérbe, mert az elszívó ventilátorok jó épületszerkezetben és tömör nyílászáróknál képesek a kémény működését életveszélyessé tenni.
. Épületeink állagának megóvására és az egészséges levegő biztosítására óránként a teljes iroda, vagy lakástérfogat felének-egészének megfelelő légcsere szükséges.
. Leghelyesebb a gépi szellőztetés, mert az időjárástól, évszaktól függetlenül működik, és szükségleteinkhez igazítható.
. A szellőztetés hőveszteséggel jár, télen plusz fűtést, nyáron klimatizálásnál plusz hűtést eredményez. Ez a veszteségteljesítmény sokszorosa a villamos motorteljesítménynek.
. Szűrést alkalmazni sokszor célszerű, de a szűrőt cserélni, tisztítani kell.
. A szellőztető berendezéseknek is szükségük van karbantartásra (elsősorban tisztításra), de ennek időközeit csak a gyakorlat alapján lehet egyedileg megállapítani.
. A villamos kábelbekötésnél víz és KONDENZÁTUM (mennyezeti szerelésnél kritikus) kerülhet a ventilátorba. Legyen a bekötésnél membrán vagy gumi tömszelence. A zárlat elkerülése miatt nem mindegy, hogy milyen gondosan alakították ki a bekötést.
. A ventilátorok sokszor kerülnek nedves helyekre, legyen a villamos védettség IP 44, vagy IP 45, IP 55.
. Előnyös, ha vannak a ventilátorhoz gyári tartozékok (Tartós külső rács, túlnyomás kibocsátó zsalu, fali átvezetőcső, szerelőlap, kiemelőkeret, külön időrelé, ablakba-építő szett stb.)
. A motorok legyenek védelemmel ellátva. Komoly károk kerülhetők el egy kis befektetéssel!
Leggyakoribb az elszívásos szellőztetés, mert ez egyszerű és olcsó.
Az elszívási pontok helye általában a WC-fürdőszoba, konyha, kamra.
A WC-t, fürdőszobát nem helyes folyamatosan szellőztetni, mert a szifonok kiszáradhatnak, így a bűzzár megszűnik. A konyhák, kamrák alapszellőztetése akkor jó, ha folyamatos. WC-k, kamrák esetén ajánlott a 30-60 m3/h légszállítás, fürdők, konyhák esetében a 60-100 m3/h.

vissza :: fel

HÁZTARTÁSI LÉGTECHNIKA - KÖZPONTI PORSZÍVÓ
Az építési piac ingadozásától függetlenül a telepített rendszerek száma évről évre jelentősen növekszik. A becslések szerint napjainkban az igényes családi házak negyedébe-harmadába valamint az emelt szintű társasházak növekvő hányadába kerül legalább előszerelésre a hálózat.

A tervezési és szerelési szabályok mellett érdemes kitérni a kerülendő és a szerelés során gyakrabban előforduló hibákra és nehézségekre.
A műanyagcső-szerelési beidegződések egyike, a PVC melegítése, illetve melegítéssel történő toldása tilos! Az elágazások elhelyezésekor és kialakításakor tudatában kell lenni a növelt keresztmetszetben kialakuló turbulens áramlás veszélyeinek. Fő szempont, hogy a csomópontokban csökkenjen a turbulencia következtében keletkező fokozott szívóellenállás, illetve a szemétkirakódási- és dugulásveszély. Egyidejűleg gondolni kell a karbantartás és duguláselhárítás lehetőségére is.
A dugulásról tudni kell, hogy a - közhiedelemmel ellentétben - jellemzően nem valamely nagy méretű tárgy elakadása okozza, hanem általában egy illesztési hézagnál vagy esetleg bonyolult csomópontban keletkezik, és fokozatosan növekvő lerakódás következménye. Optimális esetben - de a gyakorlatban sajnos csak ritkán - megelőzésképpen már az ágidom megdöntésével vagy függőleges elhelyezésével biztosítható a csomópont gravitációs ürülése.
A hálózat karbantarthatósága a duguláselhárításon túl a tisztíthatóság érdekében is fontos. A porszívózás során felszedett szemétről hangsúlyozni kell, hogy jellemzően nem szemcsés, szervetlen por, hanem szálas szerkezetű és zömében szerves összetételű (hámsejt, szőrzet, háztartási vagy külső eredetű, növényi származású hulladékot vagy mikroorganizmusokat is tartalmazó talajtörmelék, szennyeződés stb.). A csőfal az használat során előbb-utóbb valamennyire óhatatlanul szennyeződik. Ennek valós mértéke a használat függvénye, de a szakszerűség mindenképpen megköveteli a legcélszerűbben átmosással végezhető tisztítás lehetőségének bíztosítását.
A rendszer szívét alkotó központi porszívóberendezés körül talán a legnagyobb a tájékozatlanság, ami a megfelelő készülék kiválasztásakor válik különösen nyilvánvalóvá.
A központi porszívókészülékek típusválasztására is érvényes az az általános szabály, hogy a választáshoz tisztázni, illetve segíteni kell rangsorolni a vevő számára lényeges szempontokat:

  • költség, ami jelentheti az egyszeri beruházási és folymatosan felmerülő karbantartási (pl. porzsák) költséget,
  • takarítási igény (száraz vagy vizes szívás),
  • karbantartási igény, illetve a kezelés kényelme (kézi vagya automatikus porleválasztás),
  • teljesítmény,
  • motor-élettartam,
  • kifúvott levegő tisztasága,
  • zajszint.

A forgalmazó és kivitelező számára további lényeges szempont a várható meghibásodások és reklamációk jellege és mennyisége.
A felsorolt szempontok a berendezés konstrukciója révén szorosan összefüggenek egymással. Döntően azonban a porleválasztás módja a meghatározó, ami minden más tényezőt befolyásol. Alapvető természetesen az építtető anyagi lehetősége, ami minden egyéb mérlegelést korlátozhat.
A berendezés költségét befolyásolja a beépített motor típusa (trough-flow vagy by-pass) és mérete (átmérő, teljesítmény, turbinafokozatok száma), a porleválasztás módja, a készülék szolgáltatási színvonala (vezérlés, közvetlen csatlakozó), készülékház kivitele (anyag, korrózióvédelem) és mérete (gyűjtőkapacitás), amelyekre a továbbiakban külön-külön részletesen kitérünk.

A beszerzési ár mérlegelésekor érdemes felhívni a vevő figyelmét, hogy a gyári ajánlásnak megfelelő típus teljesítménye a hálózati szívóellenállás figyelembe vételével a szívófejen kb. egy átlagos porszívótól optimálisan (üres porzsákkkal) elvárható szívóteljesítményt jelenti. A gyakorlatban azonban a használat során ez összehasonlítva mégis nagyobb teljesítményt eredményez. A központi porszívónál tapasztalható nagyobb szívóerő a kisebb belső ellenállásnak köszönhető. A hordozható porszívóknál a kisméretű porzsákban szinte a bekapcsolástól azonnal csökken a szívóerő, tehát a hasznos teljesítmény a használat során a névlegesnél lényegesen alacsonyabb, ami a porzsák telítődésével a tesztek alapján a típus függvényében akár nullára is csökkenhet.

A laikus vevő számára kidolgozott egyszerűsített ajánlások az alapterület és a csatlakozószám alapján adnak iránymutatást, de ezek nem vetnek számot az épület, illetve a hálózat nagyságával, jellegével. Márpedig a szintek száma és méretarányai határozzák meg a szívótávolságot , ami a pontos típusválasztás alapja. Ezek az adatok ráadásul az Amerikában megszokott 30 lábas (kb. 9 méteres) tömlőhossz alapul vételével érvényesek, tehát további eltérést jelenthet, ha eltérő tömlőhossz alapján készül a csatlakozókiosztás. Az ajánlásnál a nagyobb teljesítményű készülék előnye részben az átlagnál nagyobb takarítási teljesítmény, részben a nagyobb dugulásbiztonság.

A legtöbb félreértés a készülékek szívóteljesítménye körül keletkezik. A vevők a hordozható porszívóknál közölt névleges elektromos teljesítményhez próbálnak viszonyítani. Ez valójában a készülékbe beépített motor maximális, minden veszteség nélkül értendő elméleti teljesítménye, tehát gyakorlatilag a maximális áramfelvétel, de semmit sem mutat a takarítási szempontból mérvadó hasznos teljesítményből. A névleges teljesítményt a rendszer belső vesztesége, azaz a hordozható porszívóknál különösen a porleválasztás, míg a központi porszívónál a beépített szívóhálózat, valamint a hosszú, bordás felületű szívótömlő csökkenti jelentősen. A porszívó takarítási teljesítményét legjobban a Wattban kifejezett hasznos szívóteljesítménnyel jellemezhetjük, amit - nem véletlenül - a hordozható porszívók gyártói legtöbb esetben nem is közölnek.

A hasznos teljesítmény egy a szívóerő (mmvo, azaz vízoszlop-milliméterben kifejezett vákuum) és a légszállítási teljesítmény (l/s vagy m3/óra) adatokból képzett érték, ami az alapmodelleknél 300-400 W, a nagyobb teljesítményű vagy kétmotoros készülékek esetén 500-1000 W között változik. A motortípusra jellemző maximális értéket típusonként eltérő nyílásátmérőnél érik el. A nyílásátmérő a gyakorlatban a szívószerszám légáteresztő-képességét jelenti. A központiporszívó-forgalmazók által előszeretettel közölt maximális szívóerő- (és légszállítási) értékek a laikus vásárló számára tulajdonképpen félrevezető adatok, hiszen a vevő nem tudja, hogy ezek csak a jelleggörbe 0 érték melletti két végpontját, szélső értékét jelentik, ami a használat szempontjából semmit sem mutat. A jelleggörbe középső szakasza, a szokásos szívófejek 15-21 mm közötti átlagosnak tekinthető szívónyílás-átmérője lehetne jellemző, de ténylegesen ez a számérték sem megfogható, sem pedig viszonyítható a hétköznapi ember számára. A jólértesült vevő által összehasonlítani próbált maximális vákuumérték azért is félrevezető, mert a takarítási teljesítmény szempontjából a nagyobb vákuum a vastag szőnyegek, kárpitok miatt lehet fontos, tehát a mélységben történő szívás érdekében. Amerikában az alkalmazott építési mód mellet a burkolatok terén is az európaitól eltérő szokás uralkodik, az olcsóbb, favázas szerkezettel együtt a padlószőnyeg is elterjedtebb, ami indokolja a nagyobb vákuum és a szintén elterjedt motoros forgókefés szívófejek népszerűségét. A nagyobb, sima kőfelületek esetén célszerűbb a szívóteljesítményt a légszállítás növelésével fokozni, ami gyakorlatilag a kétmotoros készülékeket jelenti.
A háztartási kategóriájú vagy félprofesszionális rendeltetésű központi porszívókban alkalmazott motorok felépítése hasonlít a hordozható porszívókban alkalmazottéhoz. A szénkefés motor és a turbina egy testbe van építve, de jellemzőik jelentősen eltérnek. Túlnyomó többségük az amerikai LAMB-AMETEK márkajelzést viseli, alapvetően 5,7" vagy 7,2" átmérővel és 2 vagy 3 turbinafokozattal.
A motorok egyik alaptípusa a "trough-flow" rendszerű, ahol a beszívott, szállított munkalevegő biztosítja a motor hűtését. Ezek a motorok finom szűrést igényelnek, különben nagyon lerövidül az élettartamuk. Hátrányuk a nagyobb karbantartási igény, amit viszont a hosszabb élettartammal meghálálnak.
A másik a "by-pass" rendszerű, ahol az oldalkivezetésű turbinák elvezetik a beszívott levegőt, és a motor hűtése kívülről történik. Ennek ellenére e típusnál is előnyös és lényegesen növeli az élettartamot, ha finom szűréssel rendelkezik. Amit viszont gyakran elhanyagolnak, hogy a külső hűtés következtében fontos a környezet tisztasága, mert a poros levegő a hűtés és a csapágyazás szempontjából egyaránt hátrányos, csökkenti az élettartamot. Poros környezetbe ezért inkább szűrős "troughflow" rendszerű motor ajánlatos.
A minőségi készülékek, amelyek a vevőnek és a forgalmazónak is kevesebb gondot okozhatnak, mindenképpen a finom szűréssel is rendelkező típusok. Ezek az előnyök azonban csak gondos karbantartás mellet érvényesülnek, nem hanyagolható el a szűrők cseréje, tisztítása.
A szénkefés motorok a gyári adatok szerint 700-1100 üzemóránként szorulnak a szénkefe cseréjére, ami a tényleges üzemelési fordulatszám függvénye. Az alkalmazás (szűrés és hűtés) függvényében válhat esedékessé a motor felújítása.
Közületi vagy ipari alkalmazásoknál, ahol hosszabb időtartamú, folyamatos, akár napi többórás intenzív igénybevétel szükséges, a gyakori felújítási igény miatt inkább asszinkron-motoros vákuumszivattyúval működtetett szívóberendezés célszerű, ami természetesen más árkategóriába tartozik. Ezek a berendezések már több takarító egyidejű kiszolgálását is megoldhatják.

Kucsera Mihály

vissza :: fel

5 FONTOS SZEMPONT - KOMPRESSZOROK ÉS AGGREGÁTOROK ÜZEMELTETÉSE
5 fontos szempont - Kompresszorok és aggregátok üzemeltetése 5 fontos szempont, amire kompresszorok és aggregátok üzemeltetésénél figyelni érdemes...

A hűtőkompresszorok élettartamát a gyártás minőségén túlmenően sok más tényező is befolyásolja, például a rendszer tisztasága, olaj-visszavezetése, az üzemelési viszonyok, a folyadékütés elkerülésére kialakított megoldások, a létrehozott villamos és elektromechanikus védelmek beállítása, a hűtésvezérlő helyes programozása stb.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy jobb megelőzni a bajt, mint utólag (sokkal nagyobb költséggel) megjavítani egy rendszert. Egy kompresszor beüzemelése előtt érdemes végiggondolni néhány fontos kérdést annak érdekében, hogy a maximális elvárható élettartamot elérjük.

1. Legelőször is, fontos, hogy ismerjük a megvásárolt kompresszor, aggregát műszaki adatait, villamos bekötését, alkalmazási tartományát a használni kívánt hűtőközeggel, az utántöltéshez használható olajat, illetve a különleges tulajdonságokat.

A leggyakrabban előforduló hibák közül csak néhány:

a hűtőaggregát helytelen telepítése, az aggregáttér nem megfelelő átszellőztetése,
"split"-kivitel esetén a kondenzátor hibás telepítése és a kondenzációs nyomás szabályozásának mellőzése,
villamos védelem szempontjából az eltérések nem kellő mérlegelése, s ennek következtében a villamos kapcsolószekrény szükséges átalakításának elhagyása (pl. hermetikus, klixonos védelmű motorkompresszor termisztoros védelmű, félhermetikus kompresszorra való cseréjekor),
a motorkompresszor villamos indító- és védőberendezésének nem megfelelő ismerete, s emiatt a villamos kapcsolószekrénynél a motorvédelem nem teljes értékű kialakítása, pl. háromfázisú kompresszoroknál a fáziskiesés elleni védelem (fázisőr) elhagyása, vagy kisnyomatékú indítórendszer alkalmazása folyadéktartályos rendszernél.

2. A szerelés során fontos betartani a tisztasági előírásokat, hogy nem maradjon a csőrendszerben fémforgács vagy folyatószer-maradvány, esetleg egy előző, leégett kompresszor égésterméke. Szintén hasznos megfontolni, hogy rakjunk-e fel szívóoldali szűrőt. Ha állandó beépítésű szívóoldali szűrőt rakunk fel, mindenképp ellenőrizzük annak ellenállását (fojtását). Egy új korában megfelelő szívóoldali tisztítószűrő az idők folyamán eltömődhet, aminek eredményeképp a hűtőközeg-forgalom lecsökken, leromlik a betétmotor hűtése, kint marad az olaj a rendszerben, és nagymértékben leromlik a hűtés hatásfoka is. Beszerelés után kb. 72 óra elteltével az indikátoros nézőüvegen keresztül ellenőrizni kell a rendszer nedvességét!

3. Nem csak a tisztasági, hanem a csővezetésre vonatkozó előírásokat is be kell tartani, ha szeretnénk, hogy kompresszorunk hosszú ideig működőképes maradjon. Vizsgáljuk meg, hogy biztosítja-e a csővezetés kialakítása, hogy a kompresszorból elhordott olaj vissza is jusson oda. Szintén fontos átgondolni, hogy a függőleges emelő csőszakaszokon kedvezőtlen üzemi körülmények (például részterhelés, eljegesedett elpárologtató) között is lesz-e elegendő gőzsebesség az olaj szállításához vagy esetleg kettős felszálló vezetékre lesz szükség?

A rendszer beüzemelése előtt ajánlott leellenőrizni, hogy vannak-e olajcsapdák az emelő gőzvezetékek előtt, van-e a vízszintes csőszakaszoknak lejtése az áramlás irányába, előírásosan van-e kialakítva a szívóvezeték bekötése az elpárologtatóba, illetve van-e visszacsapó szelep a gőz-nyomóvezetékben hosszú függőleges emelőszakasz előtt?
Ha az eredetileg betervezettől eltérő teljesítményűre cseréljük a kompresszort, ne feledjük el megvizsgálni, hogy megfelelő lesz-e a régi csővezetékek keresztmetszete és kialakítása, a kondenzátor, az elpárologtató, az adagolószelep.

4. Már a rendszer tervezésénél fontos végiggondolni a várható vészhelyzeteket, valamint azokat a megoldásokat, amelyek megvédik kompresszort a károsodástól. Hiszen előfordulhat, hogy:

Lassan megszökik a hűtőközeg, és a kompresszor elhordja az olajat, ráadásul nem lesz hűtése a betétmotornak.
Esetleg levegőt szív be, és a nyomóoldalon "egekig" szökik a hőmérséklet és a nyomás.
Eljegesedik az elpárologtató (vagy áll az elpárologtató ventilátor), az adagoló pedig hőterhelés hiányában lezár, és a kompresszor az alkalmazási tartomány alsó határa alatt üzemel órákon, esetleg napokon keresztül. (Fennáll a veszélye, hogy eközben az olajat is elhordja, ami elegendő hűtőközeg-áram hiányában nem kerül vissza.) Ha R22-vel működik a rendszerünk, ezek a problémák fokozottan jelentkeznek. Mélyhűtés esetén különösen fontos a szívócső jó szigetelése és a presszosztátok gondos beállítása!
Fáziskimaradás esetére gondoskodjunk megfelelő védelemről, hiszen a kompresszor beépített klixonja erre nem alkalmas. (Például ha a beépített klixon pont azt a fázistekercset védi a túlmelegedéstől, ami éppen nem kap feszültséget.)
Szabadba telepített aggregátnál a téliesítésre mindenképp gondoljunk, nem érdemes ezzel spórolni. Hosszabb állásidő után az újraindítás előtt ne feledkezzünk meg a karter előfűtéséről. Ilyen esetben a kezelőszemélyzet kioktatása rendkívül fontos.
Nyáron a nyárfavirágzás idején gondoskodni kell a léghűtéses kondenzátor tisztításáról vagy védelméről.

5. És végül, de nem utolsó sorban, fontos ellenőrizni, hogy jól vannak-e beállítva a védelmi és vezérlő automatikák.

Ügyelni kell rá, hogy ne legyen túl kicsi a presszosztátok differenciája, mert a túl magas nyomóoldali vagy túl alacsony szívóoldali nyomás miatt a rendszer sűrű ki- és bekapcsolása lesz az eredmény. A kompresszorgyártók sok esetben megadják az óránként engedélyezett indítások számát (tekercstúlmelegedés!), és az indulásonkénti minimális üzemidőt (hogy az olajozás kialakulhasson). A szívóoldali nyomáskapcsolót úgy kell beállítani, hogy a kompresszor az alkalmazási tartomány alsó határa alatt ne üzemelhessen. A kikapcsolási nyomás csak a rendeltetésszerűen előforduló minimális elpárolgási, illetve szívóoldali nyomásig engedje a kompresszor üzemét. A túlzottan alacsony kikapcsolású nyomás, akár dugulás, akár hűtőközeg-hiány vagy a berendezés rendeltetésellenes használata miatti eljegesedés következtében fokozott olajelhordással, s ennek következtében a kompresszor mechanikus tönkremenetelével járhat.

A helyesen kialakított hűtőrendszer esetében is előállhat kompresszor-meghibásodás, ha rosszul beszabályozott az adagolószelep, vagy ha egy kapillárcsöves hűtőegység "túltöltött", aminek eredményeként nedves üzem, olajfelhabzás, túlzott mértékű olajkihordás és olajütés miatti szeleptörés jöhet létre.

Ügyelni kell a gyakori leolvasztásokra. Ez utóbbit egy elektronikus hűtésvezérlő beépítésével automatizálhatjuk is, ami "okosan" változtatja a leolvasztások gyakoriságát és hosszát a jegesedéstől függően.

Takács István, Faludy Péter

vissza :: fel

AZ ORSZÁGHÁZ HŰTÉSI ÉS LÉGTECHNIKAI RENDSZERE
Az alábbi cikk a Wágner Györggyel, a Parlament Üzemfenntartási Osztályának munkatársával készült beszélgetés alapján készült.

Amikor a Parlamentet tervezték és építették, még nem alkalmaztak folyadékhűtő berendezéseket, fan-coil hőleadókat. A nyári, illetve téli levegő kezelését nem légkezelő berendezések végezték, így a hagyományos értelemben vett légkondicionáló berendezésekkel az épület nem rendelkezik. Természetesen az üzemeltetők törekedtek és törekednek arra, hogy ahol lehet, ott az épület nyári hűtéséről gondoskodjanak. Ez igen nehéz feladat, hiszen ha számításban vesszük az épület jellegét, építészeti belső és külső kialakítását, látható, hogy meglehetősen bonyolult split-rendszerű helyi hűtőberendezések telepítése a kiemelten fontos helyiségek hűtésére. Ennek ellenére az épületben 12 db split-klíma üzemel, amelyek kültéri egységeit belső udvari ablakokban, kívülről nem látható parapetekben, balkonokon vagy használaton kívüli lépcsőházakban helyeztek el. Nagy teljesítményű folyadékhűtők elhelyezése is problémát jelentene, hiszen ezeket általában a tetőn vagy szabad téren helyezik el úgy, hogy jól hozzáférhető és a kondenzátor hűtéséhez kellő friss levegővel rendelkező helyen legyenek telepítve. A megfelelő telepítési hely megtalálásánál nagyobb problémát jelentene a folyadékhűtőhöz tartozó hűtési hálózat kialakítása, valamint az épület architektúrájához illeszkedő fan-coil berendezések elhelyezése és kiválasztása.

A Parlament frisslevegő-bevezetéséről két db (északi és déli) légkút gondoskodik. Korábban ezek a légkutak távolabb helyezkedtek el az épülettől, és egy csápszerű alagút kötötte őket össze az épület pincéjében elhelyezkedő légaknákkal. Így nyáron, amikor a levegő hőmérséklete magas volt, a beszívott levegő bizonyos mértékben lehűlt a hosszú alagúton végighaladva a pincehatás miatt. Nyáron a friss levegő szállítását nem gravitációs úton, hanem ventilátorok segítségével oldották meg. Sajnos 1935-ben ezeket a légkutakat az épület közvetlen közelébe helyezték át. Ezek most is itt találhatók.

A légkutak a légfűtés megvalósításában is fontos szerepet játszanak, mivel föld alatti csatornarendszeren keresztül össze vannak kötve a kiépített fűtőkamrákkal, amelyeken át a rendszer a fűtéshez, illetve szellőztetéshez szükséges levegőt kapja. A fűtőkamrában felmelegített levegő a kamra mennyezetének nyílásán keresztül egy függőleges, falazott aknán át jut a rendeltetési helyére (azaz a nagyterű és nagy belmagasságú termekbe, mint például az üléstermek, a kupolaterem, a főlépcsőház és az üléstermek széles folyosói). A levegőt bevezető csatornák nyílásai a helyiség padlószintjétől hozzávetőleg 2 méter magasságban, elzárható zsalukkal vannak felszerelve, hogy a bevezetett levegő mennyisége szabályozható legyen. A hőmérséklet szabályozható továbbá a légkutaktól a fűtőkamrába vezetett kezeletlen, azaz hideg levegő hozzákeverésével is. Minthogy így a nagyobb termekbe jelentős mennyiségű levegőt vezet a rendszer - például az üléstermekbe 20 000 m3/h-t, gondoskodni kell az elhasznált levegő elvezetéséről. A gravitációs elven bejuttatott levegő, majd elhasznált levegő a helyiségek padlószintjén lévő elvezető nyílásokon és falazott csatornákon nyomódik az épület tetősíkja fölé. Nyári időszakban az elhasznált levegő a helyiségek mennyezetének közelében elhelyezett, zsalukkal szabályozható nyílásokon távozik hasonló módon.

Ez a légfűtési és szellőzési rendszer a csatornák mérete miatt csupán gravitációs elven is működőképes, ennek ellenére rásegítő ventilátorokat is beépítettek. Az üléstermek esetében az előkezelt levegő a padló síkjában kerül bevezetésre, ami előtt az üléstermek alatti, a földszinten lévő, ún. nyugtató kamrákon, illetve a padlóban elhelyezett 32 m2 felületű rácson keresztül jut be a helyiségbe. Ez a megoldás biztosítja a bejutó levegő legkisebb lehetséges sebességét, miáltal a huzathatás teljességgel elkerülhető. Az elhasznált levegő az üléstermek esetében nem a tetősík felett távozik, hanem ventilátorok azt a termek közepe alatti aknába szívják, ahonnan a pince padlója alatti csatornán át a Dunaparton ömlik a szabadba.

A másik lehetőség a meleg levegő hűtésére az volt, hogy a légkutakba nagy mennyiségű jeget helyeztek el, kb. 15-20 tonna mennyiségben, így az itt beáramló levegő a nagy tömegű jéggel érintkezve lehűlt, és bizonyos mértékig nedvességet is magához vett. Ez a megoldás nem olyan hatékony, hiszen a hőátadás nem jó hatásfokú. Az északi légkútban a mai napig is megtalálható az egykori jégcsúszda, amely segítette a jég lejuttatását. Utoljára 1997 nyarán alkalmazták ezt a megoldást, amikor helyileg közeli beszerzés hiányában az albertirsai hűtőházból hozatták a külön erre a célra gyártott vízjeget.

A harmadik - mai napig is alkalmazott mód - a vízbeporlasztásos hűtés. Ezt a műszaki megoldást ahhoz lehetne hasonlítani, amikor a régi bérházak udvarát a házmester fellocsolta nagy meleg idején. Az elpárolgó víz - párolgáshőjéből adódóan - hűtötte a levegőt. A légkútnál az aknában beporlasztott víz elpárolgott, ezzel csökkentve a beáramló levegő hőmérsékletét.Ezzel a módszerrel jó esetben közel 4-6 °C-kal is le tudják csökkenteni a szellőztető levegő hőmérsékletét.

Természetesen ezt a módszert csak akkor alkalmazhatják, ha a levegő relatív páratartalma lehetőséget ad erre. Magas relatív páratartalom esetén nem tud annyi beporlasztott víz elpárologni, így a hűtés sem olyan hatékony. Egy légkúton keresztül manapság kb. 70 000-80 000 m3/h levegő áramlik, és ha mind a három ventilátor működik, akkor a légsebesség kb. 0,8 m/sec.

A Parlament paraméterei Az épület hossza 268,32 méter, legszélesebb része 118,3 méter. Tíz udvarával együtt 17 745,45 m2,területet foglal el. Beépített köbtartalma 473 000 légköbméter, 50 db ötemeletes lakóház férne el benne. (Elkészülése idején az Országház a világ egyik leghatalmasabb épülete volt.) Kupolája a járdától számítva 93 méter magasságban van. A mintegy 3,5 kat. hold területen emelkedő épület egyetlen összefüggő, átlagosan 2 méter vastagságú hatalmas betonalapon nyugszik. Alsó síkja megegyezik a Duna 0-pontjával. Alapozása a kupola alatt 4,69 m-re mélyül. A dunai kő csipketornyok a zászlótartó fémszobrokkal együtt a járdaszinttől 70,53 m magasságba nyúlnak. A téglafal és a boltozati falazat 155 000 m3, a beépített 40 millió nagyméretű tégla 240 hatemeletes vasbeton pillérvázas ház anyagának felel meg. Az 550 000 db kifaragott kövön (mintegy 36 000 m2) kétszáznál is több kőfaragó dolgozott. A felhasznált kövek nagyobb része biai puha mészkő, kevesebb süttői és piszkei keménymészkő és besztercebányai homokkő. Huszonhét kapu nyílik az Országházon, a lépcsőfokok együttes hossza 20 km, ha a földre terítenénk, Érdig sétálhatnánk rajta. A folyosókon és a lépcsőkön elhelyezett piros velúrszőnyegek hossza 3456 méter. Az épület aranyozására 40 kg 22 karátos laparanyat használtak fel.

Tapasztalati úton arra jöttek rá az üzemeltetők, hogy a jéggel történő hűtésnél sokkal jobb hatásfokú megoldás, ha ventilátorok segítségével nagy légforgalmat produkálnak, és azt vízbeporlasztással hűtik. Így ezt a módszert manapság is használják.

Az ülésterem szellőzését és hűtését nyáron egy adiabatikus (vízbeporlasztás) hűtés elvén működő légkezelő klímaközpont segítségével hűtik. A berendezés helyét igen nehéz volt megtalálni. Végül az Országház alagsora alatt, az ún. légpincei szinten helyezték el úgy, hogy a helyét kibányászták a ház alapja fölött elhelyezkedő feltöltésből. A gép a TMK műhelyek alatt van. Mikor kialakították a helyét, a műhely egy részének padlóját felbontották, a sóderfeltöltést kitermelték, és egy új födémet építettek be a gépház és a TMK műhely közé. Így alakult ki a légkezelő-klímaközpont helye a légpince-szinten. Az épületben azért kellett helyileg ide telepíteni a gépet, mert az ülésterem légaknájához közvetlenül itt tudták csatlakoztatni a berendezést úgy, hogy ne kelljen az alagsorban csak nehézkesen és költségesen kialakítható alapvezeték-hálózatot szerelni.

A légkezelő központ tartja a parancsolt hőmérséklet-értéket az ülésteremben nyáron és télen is. Beállítható az ülésterembe juttatott levegő mennyisége. A gép alaphűtése a levegőáramba porlasztott víz segítségével történik. A nyári csúcshűtésre a gépbe beépítésre került egy kb. 40 kW teljesítményű kompresszoros hűtőgép. Ez akkor kapcsol be, ha a vízbeporlasztásos módszerrel a gép már nem tudja lehűteni a kívánt levegőt.

Érdekesség a gép működésében a hőt elvonó közeg megválasztása. Az ülésteremből elszívásra kerülő elhasznált levegőt hűtik le vízbeporlasztásos módszerrel. Így a kb. 28 °C-ról 18-16 °C-ra lehűlt levegőt használják fel arra, hogy a gépben a szabadból beszívott friss levegőt egy felületi levegő-levegő hőcserélőn keresztül lehűtsék, így a nedvességgel terhelt levegő nem jut az ülésterembe, azt, miután hidegenergiáját átadta a friss levegőnek, a szabadba vezetik a dunai oldalon. Az ülésterembe bevezetésre kerülő levegőt rotációs nedvesítő berendezésen keresztül vezetik, és beállítjuk a kívánt relatív nedvességtartalmát is.

A gépben táskásszűrők gondoskodnak a levegő szűréséről. A levegőt (elszívott és befúvott) ventilátorok segítségével juttatják a kívánt helyre. Ezek a ventilátorok a gép tartozékai, modul egységként épülnek be a berendezésbe úgy, mint a szűrők, vízbeporlasztásos hűtőkamrák, levegőnedvesítők, csúcshűtőgép stb. Méreteit tekintve a gép a nagy berendezések közék tartozik, kb. 2 m széles, 3,5-4 m magas és 10-12 m hosszú. Kezelőnyílásain keresztül a javítás karbantartásigénye szerint bújható a berendezés. A gép rendkívül energiatakarékos, mert a hűtéshez nem használ energiát, csak hálózati vizet.

A szellőzőgép kb. 25 000 m3/h levegőmennyiséget keringtet, kb. 12 500 m3/h frisslevegő- és 12 500 m3/h recirkuláltatott levegőmennyiséggel dolgozik. Az ülésteremben 600 főre méretezték a frisslevegő-mennyiséget, 20 m3/h/fővel számolva.

Külön említést érdemel a köztársasági elnök reprezentatív fogadótermének, a Munkácsy-teremnek a klímaberendezése, két különálló, alagsori és padlástéri gépházzal. A Munkácsy-teremben helyezték el a Honfoglalás című festményt. Klimatizálási feladat itt a kép védelme érdekében a muzeológusok által előírt légállapotok stabil tartása nyári napokon és reflektorfényes rendezvények idején is.

vissza :: fel

KLIMATIZÁLT ÁRTALMAK KÖZT

Évtizedek óta vannak kutatási adatok arra nézve, hogy a többségünknek még mindi a vágyálmot jelentő légkondicionálók súlyos fertőzéseket okozhatnak. A légiós betegségnek is nevezett kórt kiváltó, elsősorban klímákon keresztül terjedő baktérium kiváló tenyészhelyet találhat egy nem fertőtlenített berendezésben: a hétvégén ketten haltak meg miatta egy miskolci kórházban.

Ki ne szeretné, ha a nyári hőségből lakásába vagy munkahelyére belépve hűs levegő fogadja, amitől nem folyik patakokban róla a víz, és amitől agya és teste is olajozottabban működik? Nos, például azok, akik télen-nyáron allergiás tünetektől szenvednek, atípusos tüdőgyulladást kapnak, vagy csak szemük-szájuk szárad ki folyamatosan a klímák csalóka működése miatt. Sokan úgy vélik, csupán arra kell figyelniük, ne állítsák túl hidegre a hőfokszabályzót, hogy elkerüljék a megfázást - ők azonban tévednek.

Beteg épületek - beteg emberek

Az Egyesült Államokban már a hetvenes évektől felfigyeltek egy sajátos tünetegyüttesre, amit Beteg Épület Szindrómának neveztek el, minthogy olyanokat érintett, akik maximálisan szigetelt és klímaberendezéssel ellátott irodaházakban dolgoztak. A munkavállalók a fenti tüneteken kívül folyamatos szédülésre és fáradtságra is panaszkodtak: mindez arra volt visszavezethető, hogy a külső levegőtől teljesen elzárt épületekben a hűtő-fűtő-szellőző klímák csupán lehűtötték, majd visszaforgatták az elhasznált levegőt, nagyon kevés frisset adva hozzá: így gyakorlatilag oxigénhiány alakult ki. A betegségekhez az is hozzájárult, hogy a szobákban, közösségi terekben lévő bútorokból, padlószőnyegekből veszélyes anyagok - főként rákkeltő formaldehid, amely egy-két évig mérhetően párolog - szabadultak fel, amelyek ugyancsak cirkulálni kezdtek a belső tér levegőjében, amit kénytelen volt mindenki belélegezni. Ezek a panaszok és betegségek azonban nem csupán a tengerentúli országokban jelentkeznek, hanem az építőipar és az épületgépészet fejlődésével hozzánk is megérkeztek. Mint arra Csató Iván, a beltéri levegő vizsgálatával és klímák fertőtlenítésével foglalkozó LevegőDoktor szakértője felhívta a figyelmet, a szobák levegője sokszor tízszer, akár százszor több káros anyagot tartalmaz, mint az épületen kívüli!

Spórák, baktériumok, vírusok a gépből

A légkondicionálókban légúti panaszokat okozó penészgombák, azok spórái és legionella baktériumok telepedhetnek meg: ez utóbbiak vízpáraként belélégezve atípusos tüdőgyulladáshoz vezethetnek, amelyet a hagyományos antibiotikumok nem gyógyítanak. Hazánkban évente több mint százan betegszenek meg ebben a kórban, és négy-öt betegre nézve ez végzetes kimenetelűvé válik. A hétvégén, Miskolcon halt bele két fertőzött a legionella okozta atípusos tüdőgyulladásba. A szűrőbetétek cseréje ugyanakkor csak a berendezés gazdaságosabb működését segíti a kórokozók belélegzésétől nem óvja meg a légtérben tartózkodókat - ehhez a hűtőbordákat kell speciálisan megtisztítani. A vírusokat és polleneket azonban nem szűrik ki a hagyományos készülékek, így a virágporra érzékenyek ugyanúgy szenvednek egy klimatizált szobában, mint odakint. Ugyanígy, egy vírushordozó által a levegőbe jutott kórokozókat is csak "elosztja " a klíma a többiek között. A szem, száj és torokszárazságra panaszkodók kérése ellenére sem szabad azonban párásítani mesterségesen, mert az a penészgombák, elszaporodását segíti elő. A szakember azt tanácsolja az ilyen, nem nyitható ablakú helyen tartózkodóknak , hogy igyanak minél többet, és szobanövényekkel emeljék a beltéri páratartalmat az ajánlott harminc-ötven százalékos szintre.

Kiszolgáltatott munkavállalók

Több éves tapasztalatai alapján Csató rámutatott, hogy igen kevés azon cégek száma, ahol a dolgozók egészsége, jobb közérzete érdekében odafigyelnek a klímák élettani hatásaira, hacsak nem kezdenek tömegesen panaszkodni vagy megbetegedni munkatársaik. Mint közölte, sokkal jellemzőbb, hogy magánszemélyek kérik szakemberek segítségét a klimatizált otthonokban is jelentkező panaszok miatt.

(Forrás: Délmagyarország, 2004.08.24)

vissza :: fel

TUDJA-E

A helyiségek hőmérsékletének meghatározásánál sokáig csak a levegő hőmérséklete számított. Ma már nyilánvalóan látszik, hogy ez nem elegendő a jó, ha a felvett és leadott hő egyensúlyban van. Amennyiben több a felvett hő, mint a leadott, akkor az ember izzad, ha pedig kevesebb a felvett hő, akkor fázik.

A felvett hő legnagyobbrészt a levegő hőtartalmától, a környezet sugárzó hőegyenlegétől függ, amihez még hozzájön a szervezet által termelt belső hő.
A leadott hő a testről elvezetett konvekciós hőmennyiségtől és a sugárzástól függ legnagyobbrészt. Természetesen közrejátszanak még egyéb apróbb tényezők is, de ezeket most elhagyhatjuk.
A hősugárzás mindig a melegebb felületek felől történik a hidegebb felületek felé, tehát ha a környezet (falak, ablakok, födémek) hőmérséklete alacsonyabb az emberi test hőmérsékleténél, akkor mi sugárzunk hőt a környezetünk felé. Elég ritka az, ha a környezet hőmérséklete 36 °C fölé emelkedik, tehát a legtöbb esetben mi sugárzunk hőt a környezetünkbe. Csakhogy nem mindegy, mennyi hőt sugárzunk.
Kimondható, hogy fűtésnél általában akkor jó az ember közérzete, ha a léghőmérséklet és a környezeti felületek hőmérsékletének átlaga a 20 °C közelében van. Ezt úgy kell érteni, hogy ha a környező felületek átlaghőmérséklete 16 °C, akkor a jó közérzethez 24 °C léghőmérséklet kell, hogy meglegyen az átlagos 20 °C, különben fázik az ember. Az emberek nagyon különbözőek, tehát lehetnek olyanok, akik ettől eltérő hőmérsékletnél érzik jól magukat, de még olyan is elfordul, ha valaki nem alszik eleget, akkor a különben máskor megfelelő hőmérséklet éppen nem lesz jó.
Hűtésnél viszont a 20 °C átlaghőmérséklet nem megfelelő. Itt arra kell vigyázni, hogy a hűtő tér hőmérséklete 6-7 °C - nál többel nem legyen alacsonyabb a külső hőmérsékletnél, mert könnyen meg lehet fázni. Az autóklímáknál panaszkodnak a legtöbben, hogy az nem jó. Tapasztalatom szerint leginkább a manuális autóklímáknál fordul elő a probléma, mert ilyenkor nem tudják beállítani az optimális hőmérsékletet, a hűtő pedig folyamatosan jár, így túlhűtik az autó utasterét. Főleg azért fordul ez elő, mert az autóban a hősugárzás nagyon erős, ugyanis a kis utastérhez képest nagyok az üvegfelületek. Az autóból történő ki-beszállásnál következik be a megfázás. Ugyanez a helyzet más klímaberendezéseknél is, ha nagy a hőmérsékletkülönbség.

(Forrás: Internet - Cséki István)

vissza :: fel


A MAGYAR EMBER NEM GONDOL ELŐRE

Időjárásfüggő a klímaberendezések piaca: míg kánikulában nincs az a mennyiség, amelyet ne tudnának eladni a kereskedők, addig a hűvösebb időjárásban kevésbé kelendő a portéka. Tavaly nyáron arattak a klímaberendezéseket áruló és szerelő cégek, vállalkozások, mivel májustól szeptemberig szinte elviselhetetlenül forró nyár tombolt. A trópusi időjárás miatt az egyik szegedi műszaki cikkeket árusító áruházban annyi légkondicionálót adtak el egy hónap alatt, mint az előző esztendőben egész évben. Ebben a szezonban azonban visszaesett a kereslet, holott a berendezések jóval olcsóbbak. A legtöbbször vevőcsalogatóként a katalógusosok első oldalán hirdetett klímák ára 39 ezer 990 forintnál kezdődik. A szakemberek azonban óva intenek a "no name" portékák megvásárlásától, valamint attól is hogy kontárokra bízzák az emberek a berendezéseiket. Sándor Attila, a Szeged Klíma Bt. Ügyvezetője arra is felhívja a figyelmet, gyanús az a szerelő, aki 20 ezer forintért elvállalja a légkondik felszerelését. A kontárok sok kellemetlenséget okoznak és a szakma jó hírét is csorbítják. Az ő cége által alkalmazott mesterek sem mehetnek persze35 ezer forint plussz áfa fölé az óriási piaci verseny miatt, de ehhez az árhoz garantálják a szakértelmet, valamint négyméteres távolságig az összes szerelvényt, s a csövezést. Sándor Attila érzékeli a kereslet visszaesését, amiben szerinte a magyar ember mentalitása is közrejátszik: amikor ugyanis nagy a hőség, azonnal hűvös lakásért kiáltunk, ha viszont nincs nagy nyár, kivárunk.

(Forrás: Délmagyarország, 2004.07.24)

vissza :: fel

AZ OLCSÓ IS MŰKÖDIK

A lakosság főleg az olcsó márkák iránt érdeklődik, melyek szinte kivétel nélkül Kínában készülnek. A forgalmazók tudomásom szerint csak alkatrész-garanciát adnak, és a meghibásodott alkatrészt a szerelést végző cégnek kell kicserélnie. Amennyiben egy nagyáruházban vásároljuk meg a berendezést, jó esetben kapunk egy címlistát, hogy mely cégekkel kell a klímát beszereltetni annak érdekében, hogy a garancia éljen. Ha nem szakcég szereli be a berendezést, vagy netán nem küldjük vissza az üzembe helyezést igazoló munkalapot a forgalmazónak, már el is veszettük a garanciát. Probléma esetén pedig hosszas utánajárás szükséges annak megoldásához. Az áruházak a nagy árverseny miatt annyira lenyomják a forgalmazó árait, hogy olcsóbb lesz az áruházban a berendezés, mintha egy szerelő adná el, aki a márkaképviselettől veszi. Így a vásárló többnyire az áruházban veszi meg a klímáját. Márkakereskedőnél történő vásárlás esetén biztos, hogy javasolnak szakcégeket, és mivel a számlát közvetlenül a márkaképviselettől kapjuk, könnyebb a garancia érvényesítése. Az olcsóbb márkák védelmében azért hozzá kell tenni, hogy az alacsonyabb árszintű készülékek is gond nélkül üzemelnek 4-5 évig, mivel csak nyáron mennek, és esetleg meghibásodás esetén valószínűleg nem alkatrész cserélnek a gépben, hanem olcsóbb egy komplett kültérit vagy beltérit adniuk, így kisebb a buherálás esélye. Végezetül két jó tanács. Folyamatos üzemnek kitett gép vásárlásakor mindenképpen a nagyobb márkák megvételét javaslom, illetve - amennyiben végfelhasználó kezébe kerül a lap - mindig csak zöldkártyával rendelkező szerelőt bízzunk meg a klímaberendezésünk telepítésével.

Gombkötő Péter-Refco Kft

(Forrás: HKL szaklap, 2004.07.)

vissza :: fel

MÁRKAVÉDELEM - SZAKKERESKEDÉS

A klímaforgalmazás döntő többsége a szakcégeken keresztül, kisebb része épületgépész szakkereskedésekben és áruházláncokban történik. Az áruházláncokban történő értékesítés során egyetlen szempont érvényesül: a konkurens áruházakhoz képest olcsóbban értékesíteni. Legtöbbször az éves beszállító tárgyalásoknál kikötik, hogy azt a terméket ők kaphatják a legolcsóbb áron, nagyobb mennyiség lekötése esetén azt a márkát az importőr másnak nem szállíthatja. Így azután ugyanabból a gyárból ugyanolyan műszaki szolgáltatású klíma több márkaéven is megjelenhet. A tapasztalat az, hogy a vásárló különböző helyeken tájékozódik a vásárláshoz szükséges ismeretekről, valamint a felszerelési lehetőségekről. Több esetben a vevő már a vásárlás előtt megegyezik a szerelővel. Tehát a vásárló képzettebb az eladónál. Laikus vásárlónak komoly gondjai támadhatnak a készlék pontos kiválasztásával és a felszerelési költség meghatározásával kapcsolatban. Így nem egyszer árban a legolcsóbbat, de teljesítményben alulméretezettet vásárolnak. A felszerelés is problémát okozhat, hiszen az áruházi eladási csúcs megegyezik a szakcégek legnagyobb forgalmú időszakával. Ebben az időszakban a szakcéged 2-3 hétre adnak az általuk eladott készülékekre szerelési időt. Tehát szakmailag képzett és nagy tapasztalattal rendelkező jelszerelők nem vállalják a más által eladott klímák felszerelését. Marad a frissen végzett szerelő vagy a vízvezeték-szerelő. Garanciális alkatrészhez csak az importőrökkel kapcsolatban álló szerelők juthatnak. Az áruházláncokba beszállító cégek "egy-két idényes" beszállító, ezért a garanciális és szavatossági problémák lekezelését nem igazán vállalják magukra. A szakszerűtlen utógondozás (karbantartás hiánya) és alkatrészproblémák miatt a készülékek élettartama jelentősen lerövidülhet. Márkavédelmi okok miatt a neves klímamárkák ( LG, Daikin, Toshiba, stb.) nem kerülnek az áruházláncokban ezzel megakadályozzák a termék több szempontból való leértékelését. Megmarad ezen klímák értékesítése a szakcégek keretei között, és megőrzi hosszú ideje kialakított piaci és szakmai pozíciójukat.

Takács Lajos-ügyvezető, Planning & Trading Kft.

(Forrás: HKL szaklap, 2004.07.)

vissza :: fel

ÁRHARC

Praktikus a szakkereskedés?
Klímadömping van. Ez ösztönzött bennünket arra, hogy feldobjunk egy körkérdést a splitklíma forgalmazóknak: miért náluk vásároljanak az emberek?

Ezt a kérdést küldtük szét...

..."Az épületgépészeti- és klíma-szakkereskedések, képviseletek véleménye szerint bár náluk magasabbak az árak, mindez azért van, mert társul hozzá szakszerű szolgáltatás, tájékoztatás, garancia, szerviz, ajánlanak szerelőt stb.., míg ez a nagyáruházaknál hiányzik, és a vásárló sokszor pórul jár - vissza pedig hiába megy reklamálni. Mi erről a véleménye, tényleg így van, vagy a nagyáruházak mégis "szolgáltatnak" is?" Azaz lényegében megkérdeztük: ki a jobb? Mi a barkácsáruházak véleményére, álláspontjára voltunk igazán kíváncsiak, még a kérdést is feléjük címeztük igazán. Az eredmény: A BriciStre marketingvonalán a telefon kicsöng (hetekig), de nem veszik fel azt, más elérhetőséget a központos nem tud adni. Az OBI központ vonala folyamatos, furcsa hangzású foglalt jelzést ad. Az ugyanazon cím alatti OBI áruházból nem tudtak felkapcsolni, javasolták, hogy próbálkozzak tovább.
A Baumaxtól az alábbi választ kaptuk: Kedves Uram, köszönettel vettük megkeresését, de nem kívánunk élni a nyilatkozat lehetőségével. Üdvözlettel: Örvényesi Rita, Baumax. Az egyetlen érdemi választ a Praktikertől kaptuk. Hozzátenném, nem azért írtuk le kálváriánkat a barkácsáruházakkal hogy mindenáron bizonyítsuk: nem törődnek a vevőikkel, hanem mert talán némileg a szaklapunkkal való kommunikációjuk is rávilágít üzletpolitikájukra.

HKL szaklap szerkesztősége

(Forrás: HKL szaklap, 2004.07.)

vissza :: fel

A BOEING 737-ES

Sokszor gondolkodtunk azon, amikor repülőgépeket láttunk, hogy vajon ezekben a technikai csodákban működik-e az épületgépészetben megszokott fűtési, hűtési, vízellátási rendszer. Kérdéseinkre a feleletet az Aeroplex Kft.-nél dolgozó és a Boeing 737 típusvezető mérnöke, Vona István adta meg.A Ferihegyi repülőtéren található javítóhangárokban éppen két Boeing repülőgép B jelű átvizsgálását végezték. Mielőtt a hangárba mentünk volna, az irodájában a rendelkezésre álló tankönyvből részletesen elmagyarázta a berendezések működését, majd személyesen és kézközelben nyílt módunk a repülőgépek tanulmányozására. A repülőgépen valóban létezik vízellátási, valamint szellőztetőrendszer, mely utóbbi biztosítja a fűtést, a hűtést és a frisslevegő-ellátást, valamint az utastér túlnyomását is.
A szellőztetési megoldás nem a földön megszokottakkal egyező, a Boeingen alkalmazott szellőztető berendezés igen praktikus és nagyon célszerű, mint általában minden a repülőgépeken. A sugárhajtású gépeken a légi jármű egyik legfontosabb része a hajtómű, amely mint főegység, a gép minden fontos működésébe beleszól. Természetesen a repülőgépet mozgatja a levegőben, energiát ad a le- és felszálláshoz, biztosítja a fedélzeten az elektromos energiaellátást egy generátor segítségével, és még számtalan funkciót tölt be, többek között és igen nagy fontossággal a repülőgép légkondicionáló berendezését táplálja levegővel. Ki kell hangsúlyozni, hogy ez a berendezés létfontosságú az utasok számára, hiszen egyrészről biztosítania kell a repülőgépen az utasoknak a friss oxigént, melynek hiányában bizony problémák adódnának, másik fontos szerepe pedig az utastérben és a raktérben a légnyomás állandó szinten tartása, mely megint csak létfontosságú az utasok számára.
A légkondicionáló rendszer működésének megértéséhez először néhány alapvető dolgot kell megtudnunk a hajtóműről. Ezen ismeretek nem tartoznak szigorúan a szellőztetőrendszerhez, de alapvető kérdéseinek megértése feltétlenül szükséges a továbbiakban.
A korszerű kétáramú sugárhajtómű öt fő részből áll: a fan-egységből, a kompresszorból, az égőtérből, valamint a turbinából és a fúvócsőből. Az égőtérből kiáramló gáz energiájával meghajtja a turbinaegységet, mivel az egy közös tengelyen helyezkedik el a többi részegységgel, továbbá meghajtja a kompresszoregységet, valamint a fan-egységet. Ez utóbbi egy "ventilátor" szerepét tölti be, mely felgyorsítja a beáramló nagy mennyiségű levegőt, amit a repülőgép mögé lök, és ezzel biztosítja a tolóerő kb. 80%-át.
A kompresszoregység biztosítja az égőtérben lezajló égéshez a megfelelő hőmérsékletű és oxigéntartalmú levegőt. Hiszen gondoljuk meg, hogy a repülőgép utazómagasságában a levegő -50 °C hőmérsékletű és oxigénben igen szegény, tehát szükség van a kompresszorban történő sűrítésére, hogy az az égést megfelelő légfelesleggel táplálni tudja.
A kompresszor-berendezés a légkondicionáló egységnek is fontos része, mivel a kompreszszorból nyerjük a légkondicionáló berendezés által szolgáltatott levegőt. Az összenyomásból adódóan a nagy nyomású és magas hőmérsékletű levegő csővezetéken, érzékelőkön, motoros szelepeken keresztül jut el a légkondicionáló berendezés legfontosabb részéhez. Ebben a berendezésben a levegő hirtelen kitágul, elveszti magas nyomását és nagymértékben lehűl. Ezt követően keresztülvezetik egy vízkiválasztó egységen, ahol nedvesség- és szennyezőanyag-tartalmát kivonják.

A lehűlt és alacsony nyomású levegőt keverik össze a kompresszor forró levegőjével motoros szelepeken keresztül úgy, hogy annak hőmérsékletét kb. 20-22 °C-ra, nyomását pedig 0,8 bar-ra állítják be. Ennek az oxigénben gazdag levegőnek és az utastérből megszűrt és viszszaszívott levegőnek a keveréke kerül be a szellőztető-légkondicionáló rendszerbe. Az így előállított friss levegő, mely fűtheti is, hűtheti is az utasteret, jut el a repülő törzsében elhelyezkedő frisslevegő-bevezető csövekbe, illetve az utasok feje fölött elhelyezkedő frisslevegő-kezelő szervekhez. A légkondicionáló berendezés segédberendezése egy olyan előhűtő levegő-levegő hőcserélő, mely gondoskodik a kompresszortól érkező forró levegő külső levegővel történő előhűtéséről.
A befúvott levegő elvezetéséről egy automatikus motoros szelep gondoskodik, amely a gép törzsének végében helyezkedik el, a repülőgép utasterében és csomagterében uralkodó nyomásérték beállítása ettől a szeleptől függ.
A kezelt levegő paramétereit nyomás- és hőmérséklet-szenzorok érzékelik, és motoros szelepek segítségével szabályozzák. A levegő hőmérsékletét és nyomását a pilóta feje felett elhelyezett műszerfalon lehet állítani. A légkondicionáló meghibásodása több okból sem lehetséges. Először is, a repülőgépeken általában minden berendezés duplán megtalálható, ha nem háromszorosan. A légkondicionáló esetében a két hajtóműből adódóan a berendezés is duplán van jelen, oly módon, hogy egyszerre, de egymástól függetlenül működnek. Továbbá a repülőgépek időszakos átvizsgálása alkalmával előírt normatívák szerint időben és térben átvizsgálják a berendezéseket, pl. a hajtóművet, a futóművet vagy a légkondicionáló berendezést. SzL

(Forrás: HKL szaklap,)

vissza :: fel

SZERVER ÉS VEZÉRLŐTERMEK HŰTÉSÉNEK SPECIÁLIS KÉRDÉSEI

Az informatika és számítástechnika olyan szinten részévé vált mindennapi életünknek, hogy a szerver szó jelentésének megfejtése már szinte senkinek nem okoz problémát. Mindeközben viszont nagyon sokan megfeledkeznek arról, hogy ezeknek az elektronikai berendezéseknek a működése csak bizonyos, igen optimálisnak nevezhető körülmények között tökéletes. Ezek a körülmények pedig sokszor a levegő hűtésével érhetők csak el, hiszen maguk a készülékek hőt termelnek, miközben a legtöbb esetben a lehető legkisebb helyre igyekeznek a gépeket besűríteni.

Ennek a kérdésnek a megoldása rendkívül egyszerűnek tűnik: tegyünk fel egy klímaberendezést, és máris meg van oldva a szerverszoba hűtése. Igen ám, csakhogy egy szerverterem hűtése sokkal speciálisabb kérdéseket vet fel, mint hogyha komforthűtésről beszélnénk. Ebben a cikkben a témát a komfortklímák oldaláról közelítjük meg, és nem tárgyaljuk a kifejezetten precíziós klimatizálásra specializált berendezéseket.

A kérdéskör azért speciális, mivel egyrészt a computerek nemcsak nyáron, hanem télen is hőt termelnek, másrészt folyamatosan igénylik a hűtést, harmadrészt nem igazán veszik észre, hogyha a klímaberendezéssel valami probléma történik.
Tehát a computerek nemcsak nyáron termelnek hőt, hanem télen is. Éppen ezért egy olyan problémával kell szembenéznünk, hogy van egy olyan szobánk, amely télen is hűtésigénynyel áll elő. Mi sem egyszerűbb ennél - gondolhatnánk -, hiszen télen amúgy is hideg van, így akkor hűteni rendkívül egyszerű dolog. Valóban így lenne, hogyha azok a klímaberendezések, amiket a mindennapokban használunk, nem arra lennének kitalálva, hogy NYÁRON hűtsenek. Éppen ezért télen, amikor sokkal könnyebb lenne elvileg leadni a beltérből elvont meleget a kültérnek, ezek a készülékek egyensúlytalansági állapotba kerülnek, és ezért legrosszabb esetben akár működésképtelenné is válhatnak. Egyszerűen arról van szó, hogy egy téli üzemben működő hűtőberendezést teljesen másképp kell méretezni, szabályozni, mint egy nyári üzemben működőt. Ha pedig arról van szó, hogy ennek a készüléknek télen és nyáron is helyt kell állni, akkor bizony már egyből látható, hogy nem is olyan egyszerű a feladat, amiről beszélgetnünk kell.
Nézzük pár szóban, hogy miért is jelent problémát a téli üzemű hűtés. A klímaberendezés egy olyan készülék, ahol a kül- és a beltéri egységben történő folyamatoknak egyensúlyban kell lenniük. Amennyi hőmenynyiséget elvonunk a beltérből, annyit a kültérbe le kell adni.
Ha nem ez történik, a készülék nem fog korrektül működni, egyensúlyhiány áll be, amely a készülék erőlködéséhez vezet, rosszabb esetben a tönkremeneteléhez is. A klímaberendezés télen hűtő üzemmódban történő üzemeltetése tehát azt jelenti, hogy ezt az egyensúlytalansági állapot meg kell szüntetnünk, azaz olyan működési módot kell elérni, amely akkor is üzemképes, amikor a külső hőmérséklet 0 0C alá süllyed.
Ez alapvetően két problémát vet fel. Az első kérdés viszonylag egyszerűen megoldható. A klímaberendezésben egy motor van, ami kenést igényel. Ennek a megoldására kenőolajjal van feltöltve a készülék. Ez a kenőolaj azonban 0 0C alatt nem funkcionál tökéletesen, és azt eredményezi, ha hideg olajjal indul el a készülék, hogy nem lesz kenése a motornak, így az tönkremehet.
Ezt egy egyszerű módszerrel ki lehet küszöbölni: egy fűtőszálat kell a motorra rátenni, amely minden olyan esetben, amikor a külső hőmérséklet már túl alacsony ahhoz, hogy az olaj kellő viszkozitása biztosítva legyen, automatikusan bekapcsol, és egy nagyon minimális áramfelvétellel fűti a kompreszszort. Ezzel biztosítja, hogy a benne lévő olaj indításkor megfelelően folyékony legyen. Ezt a megoldást karterfűtésnek nevezik, és korszerű berendezésekben már automatikusan beépítésre kerül.
Nehezebb kérdés az egyensúlytalansági állapotot megszüntetni, hiszen ez már egy méretezési probléma, és könnyen belátható az, hogy teljesen más méretezés szükséges egy +40 0C-ban és más egy -5 0C-ban történő hőleadáshoz.
A probléma lényege, hogy az a hőcserélő, az a kültéri egységméret, amelyik +40 0C-ban is tud hőt leadni, azaz képes arra, hogy a legnagyobb nyári melegekben is hűtsön, túl nagy ahhoz, ami -5 0C-ban szükséges lenne. Ezért meg kell oldani azt, hogy -5 0C-ban ne vonjon el több hőt a kültéri egységből az átáramló külső levegő, mint amennyi feltétlenül szükséges. Erre kétféle módszer van.
Az egyik, amikor a kültéri egység ventilátorának fordulatszáma szabályozott, azaz minél alacsonyabb a külső hőmérséklet, annál kevesebb levegőt mozgat át a kültérin. Korrekt és jó megoldás, de sajnálatos módon nem elégséges. Ezekkel a megoldásokkal kb. -5 0C-ig lehet hűtőberendezést átalakítani vagy megépíteni oly módon, hogy az nyári üzemben is alkalmas legyen a hűtésre. Ha ennél alacsonyabb hőmérsékleten is hűtésre van szükségünk, akkor más, ennél bonyolultabb megoldások is kellenek, egészen konkrétan a vezérléstechnikához is hozzá kell nyúlni.

Ezt olyan módon kell megtenni, hogy a készülék teljesítménye egyensúlyban legyen a kül- és beltéri egységnél. Ha ön már olvasta a szaklap hasábjain az inverteres üzemmód előnyeiről szóló cikkemet, könnyen eljuthat arra a következtetésre, hogy remek lehetőség az inverteres teljesítményszabályozás előnyeinek kiaknázására az, hogy egy ilyen téli hűtés üzemmódban fenntartsuk az egyensúlyi állapotot a kültéri és a beltéri egység között, hiszen egyszerűen azt a problémát kell megoldani, hogy a kültéri egységben az alacsony külső hőmérsékleten elvonható teljesítmény arányában üzemeljen a készülék motorja, azaz a kompresszor, így nem áll fenn az a probléma, hogy túlhűtés-egyensúlytalansági állapot következzen be.
Természetesen vannak olyan rendszerek - különösen a nagyobbakról kell itt beszélnünk - amelyek nem inverter-technológiával is megoldanak -5 0C-nál lényegesen alacsonyabb hőmérsékleten is hűtést, de a rendszer vezérlése itt már olyan elemeket is tartalmaz, amelyet egyébként az egyszerűbb split-klímaberendezések nem. Itt a részletekbe való belebonyolódás nélkül különböző bypass szelepekre és a vezérlés által nyitott, ill. zárt átkötésekre lehet gondolni. A technológiai, ill. szervertermi hűtések legbonyolultabb kérdését ezzel gyakorlatilag megoldottnak is tekinthetjük.
A cikk elején említettem még két olyan tényezőt, amik igen lényeges szempontként merülnek fel, amikor ilyen feladat megoldásáról van szó.
Az egyik az automatikus újraindítás kérdése. Egy szerverteremben, ha akármilyen rövid áramszünet miatt megáll a hűtés, annak az áram újra megjelenésével természetesen automatikusan újra kell indulnia. Ha ez nem történik meg, akkor nagyon rövid idő alatt bekövetkezhet a készülékeknek, szerverberendezéseknek a túlmelegedése és esetleges leállásuk, ami egy komfortberendezésnél nem jelent problémát, hiszen ott a helyiségben tartózkodó emberek észreveszik, hogy melegük van, és értesítik a szervizet. Ha pedig nem is veszik észre, akkor nem jelentős probléma, hogy nem megy a klímakészülék.

Ezzel szemben a szerverhelyiségek általánosságban nem alkalmasak ilyenfajta riasztásra, így kénytelenek vagyunk a technika megbízhatóságára, ill. az automatikus újraindulásra bízni magunkat.
Ez nem egy különösebben bonyolult kérdés, nagyon sok klímaberendezés elektronikája képes erre, de nem automatikus tartozéka a klímaberendezésnek, ezért szervertermi készülék beépítése esetén erre mindig figyelemmel kell lenni.
Végül, de nem utolsó sorban természetesen nagyon fontos kérdés a megbízhatóság. Abban az esetben, hogyha szervertermi berendezésekről beszélünk, a klímagépek üzemóra-ideje lényeges nagyobb lesz, mint komfortklímák esetében. Nem elképzelhetetlen a 365 napos üzem sem. Ez pedig csak jó minőségű, megbízható és tartós készülékkel oldható meg üzembiztosan. Nem ritka feladat, hogy különösen kritikus alkalmazások esetében több azonos teljesítményű klímakészülék is beépítésre kerül, hogy bármilyen meghibásodás esetén azonnali indulással rendelkezésre álljon a computer technológia hűtése.
Mi az, amit jómagam ajánlani tudok abban az esetben, ha ilyen feladatról van szó? Leginkább azokat a készülékeket, amelyeket gyárilag erre a feladatra szántak. Gyakorlatilag nagyon kevés gyártó tart szerver- és gyengeáramú termekre alkalmas berendezéseket is a kínálatában, a többiek vagy erre, vagy arra specializálódnak. Az említett cég készülékei alkalmazási módja, hogy komforthűtésre, ill. szerver üzemmódban használjuk-e, egy egyszerű kis mikrokapcsoló, illetve egy kis átkötés beállításával adható meg.
Érdekességképpen elmondanám, hogy az átkapcsolásnak azért van jelentősége, mert abban az üzemmódban, ahol a berendezés alkalmas a külső nagyon hideg időben is a hűtésre, egy kis hűtőközeghang hallható a beltéri egységben. Egyszerűen hallani azt, ahogy a csövekben lévő anyag áramlik. Ez komforthűtések esetében, különösen egy olyan cégnél, amely rendkívüli módon ügyel arra, hogy a berendezései a leghalkabbak legyenek, némileg zavaró lehet.
Kicsit talán gyakrabban találkozhatnak azzal a megoldással, hogy ún. téli szett beépítésével próbálják, próbáljuk meg ezt a fajta funkciót ellátni. A téli szett beépítése igazából azt jelenti, hogy azt a kétféle elemet, amelyet a cikk előző részeiben említettem, utólagosan építik bele a készülékbe.
Ez egészen konkrétan a karterfűtést, az olaj lehűlését gátló elektromos fűtőszálat jelenti, ill. egy olyan kis elektronikát, amely biztosítja, hogy a ventilátor a külső hőmérséklettel arányos módon áramoltassa át a levegőt a kültéri egységen, azaz hogyha már nagyon lehűlt kint a levegő, akkor csökkentett vagy akár 0 fordulaton működjön a ventilátormotor. Ez a megoldás egy jó minőségű berendezésbe beépítve egy viszonylag biztonságos és működőképes rendszert eredményezhet. A viszonylag szót azért vagyok kénytelen hangsúlyozni, mert ez a megoldás kb. -5, -7 0C-ig nyújthat megfelelő biztonságot.
Ha a szerverhelyiség épületszerkezete olyan, hogy -5, -7 0C külső hőmérséklet alatt már képes az épület önmagában elvezetni azt a hőmennyiséget, amelyet az egyébként fűtetlen szerverszoba termel, akkor ez egy egész korrekt és egész jó megoldás lehet. Ha belegondolunk, egy fűtetlen szoba, amelynek esetleg egy vagy két határoló fala is van a külvilággal, ne adj' isten nem túl jól szigetelt ablakai vannak, az elég hideg lehet fűtetlen állapotban, így adott esetben elegendő is lehet arra, hogy az oda telepített informatikai berendezések hőterhelését ilyen hidegben már önmagában elvezesse. Ezt azonban elég pontosan ki kell számolni, és csak abban az esetben javasolt a téli szettes alkalmazás beépítése, hogyha a hőmennyiség elvezetés garantálható.
Saját praxisomban találkoztam már olyan problémával, hogy komoly nevű klímaberendezés-gyártó saját gyári téli szettel felszerelt berendezése egyszerűen nem volt képes megbirkózni ezzel a feladattal. A probléma nagyon egyszerű volt: a szerverterem egy irodablokk kellős közepén állt. A legközelebbi külvilággal határos fal minimum 20 méterre volt a szerverszobától, míg a szobát körben természetesen télen jól fűtött irodahelységek vették körül. Ez azt eredményezte, hogy a szerverszobának gyakorlatilag ugyanolyan szintű hűtésre volt szüksége az év 365 napjában. Nyári időszakban igazából komoly épület-hőterhelés már nem érte a szerverszobát, de téli időszakban sem volt semmi lehetőség arra, hogy akár a legkisebb mennyiségű hőt is elvezesse az épület. Erre pedig már nem volt képes -15 0C-ban az a fajta megoldás, ami egyébként - még egyszer hangsúlyozom - gyári, és bizonyos határig teljesen korrektnek tekinthető műszaki megoldás volt.
Medgyesi Tamás

(Forrás: HKL szaklap)

vissza :: fel

ZAJBÍRSÁG

Nem is képzeljük, hogy ha nem elég csendes a készülék, amit kiválasztottunk, mennyi kellemetlenségünk és nem várt költségünk adódhat! Ha csak 3 dB(A)-lel nagyobb a zajszint a megengedettnél, már akár 36 800 Ft bírságot is fizethetünk! Az egyetlen ésszerű megoldás: már a vásárláskor megfelelő zajszintű készüléket kell választani.

 Nem mindegy, vásárláskor milyen berendezést választunk. Ugyanis bírságra számíthatunk, amely több lehet akár a berendezés áránál is, amennyiben az zajosabb a kelleténél.
A gyártónak egyértelműen meg kell adnia a kültéri és beltéri egység zajszintjét dB(A)-értékben, úgy a beltéri, mint a kültéri egységre vonatkozóan, méghozzá a mérési távolság függvényében. Ne dőljünk be a "nagyon halk", "rendkívül csendes", "szinte nem is hallható" stb. kifejezéseknek, mert amennyiben nem adják meg a pontos dB(A)-értéket, akkor valószínűleg a gyártó nem akar "dicsekedni" ezzel.
A lakásunk szerint a megengedett zajszintek a területi besorolástól függenek, az 1. táblázat szerint. Ha a készülék kültérijének a zajszintje például 53 dB(A) 5 m távolságra, és a szomszédunk két ablaka is 5 m-en belül van, amennyiben lakóövezetben (ahol a megengedett zajszint nappal 50 dB[A]) lakunk, akkor a zajszint a szomszéd ablaka előtt meg fogja haladni a megengedett értéket, nappali és éjszakai üzem közben egyaránt. Hogy pontosan menynyivel, az függ a tényleges távolságtól és a terepviszonyoktól. A szomszéd lehet, hogy elviseli a zajterhelést, de lehet, hogy nem, és panaszt tesz az önkormányzatnál. Gondoljunk bele az ő helyzetébe. Amikor a legnagyobb kánikulában nagyon szenved a melegtől, még a szomszéd klímaberendezése is zavarja! Nyilván nem fogjuk leszerelni a berendezést, ha már megvettük. Mi mit tennénk ezek után a szomszéd helyében? Tehát nem csak a bírságra számíthatunk, hanem a jószomszédi viszony is oda.

Zajbírság
Nézzük meg konkrétan, mekkora zajbírságra számíthatunk. A bírság kiszámítása a 2/1983. (V. 25.) OKTH rendelet szerint történik, és függ a megengedett zajszint túllépésének a mértékétől, illetve, hogy hány ablak előtt mérhető a túllépés.
A 2., illetve 3. táblázatokban kiszámítottuk néhány lehetséges és gyakoribb helyzetre a várható zajbírság mértékét.
Vegyünk egy példát. Ha a megengedett zajszint 50 dB(A), és a klímaberendezés kültérijének zajszintje 53 dB(A), a szomszédnak pedig 2 ablaka van a közelben (1-2 m-re), amelyek előtt magasabb zajszint mérhető a megengedettnél, akkor a zajbírság, amire számíthatunk, 61 800 Ft! Ez az összeg már összevethető egy új berendezés árával.
A zajbírság megfizetése után le kell szerelni a berendezést. Amennyiben ez nem történik meg, a következő kiszabott zajbírság az elsőnek akár a duplája is lehet! Varga Csaba

(Forrás: HKL szaklap)

vissza :: fel

KLÍMABERENDEZÉSEK ÉLETTARTAMA

Fogyasztói társadalomban élünk. A minket körülvevő anyagi javak már nem az örökkévalóságnak készülnek, hiszen a divat, az igények változása sokszor hamarabb cserére ösztönzi a tulajdonost, mintsem azt a használati eszköz, tárgy állapota igényelné. Értékesebb berendezéseknél azonban már a felhasználó jogos igénye, hogy beruházása ne kerüljön idő előtt cserére, annak szükség szerinti javítása gazdaságosan megoldható legyen. A klímaberendezések ebbe a kategóriába sorolhatók, hiszen ezek - általában - nem rövidtávra készülnek, létesítési költségük a befogadó építmény értéke mellett semmiképpen sem elhanyagolható.

Klímaberendezéseknél tekintsünk el a nagyberendezésektől (folyadékhűtők, légkezelők, fan-coil-rendszerek). Ezt megtehetjük részben azért, mert szakemberek választják meg az adott készülékeket, és - ha egyéb szempontok nem szólnak bele - azokat építik be. Ezek a rendszerek többnyire megfelelő referenciával rendelkező professzionális gyártóktól származnak, akik az üzemeltetési, karbantartási feltételeket, feladatokat pontosan előírják, valamint az üzemeltetők is szakképzett személyzettel rendelkeznek.
Más a helyzet a kisberendezéseknél. Soroljuk ide ebben ez esetben az egyre szélesebb körben terjedő, közvetlen elpárologtatású rendszereket. Ide tartoznak a - főként a lakosság által preferált - oldalfali készülékek csakúgy, mint a többnyire intézményekbe szerelt álmennyezetbe építhető, légcsatornázható, kazettás, vagy parapetbe, mennyezetre helyezett, burkolt (a hagyományos fan-coilhoz hasonló) beltéri egységek, mono- vagy multisplit-rendszer elemeként.
Közös tulajdonsága ezeknek a készülékeknek, hogy felszerelésük viszonylag egyszerű és gyors, üzemeltetésük szakképzettséget nem igényel, és karbantartásuk - használattól függően - évi 1-2 alkalomra korlátozódik. Felismerve a tömegigényeket, a gyártók mind műszaki felszereltség, mind esztétika, mind ár szempontjából széles választékot kínálnak. Esztétikában - túllépve a hagyományos, a funkciót tökéletesen ellátó, de annál lényegesen többet nem adó formán - ma már különböző színű és formájú, esetenként cserélhető képpel díszített homloklapú készülékek közül válogathatunk. A kisebb méretű, lapos egységek szinte belső dekorációként illeszkednek a tulajdonos elképzeléseihez.
Műszaki tulajdonságait tekintve az új generációjú berendezések - az elektronika jóvoltából - széles programozási választékot, a levegőterelés különféle hasznos és kényelmi változatait kínálják. A többfokozatú szűrőrendszerek - típusoktól, készülékektől függően - a mechanikus szűrésen túlmenően bakteriológiai-, pollen- és szagszűrésre (pl. dohányfüst) is alkalmasak, akár 0,1 ? részecskeméretig. A választék hatalmas. Az ügyfél dönti el, hogy milyen szempontok alapján választja ki a számára legmegfelelőbb készüléket. A berendezések ára magáért beszél. A készülékek tulajdonságait az ismertetők felsorolják. A készülékek várható élettartamáról teljes a bizonytalanság.
Egy műszaki berendezés élettartamát dominánsan a következők befolyásolják:
. a berendezés kialakítása (felhasznált anyagok, alkatrészek, technológia),
. a berendezés üzembe helyezése,
. az üzemelés során a megfelelő karbantartás-javítás.
Messzire nyúlna, ha egy-egy készüléknél a felhasználandó optimális anyagokat specifikálnánk. Meg kell elégednünk anynyival, hogy olcsóbb anyagokból könnyebb olcsó készüléket előállítani. A minél alacsonyabb árra való törekvés az esetek többségében a végletekig leegyszerűsített - lespórolt - szerkezetet, műszaki megoldásokat hozza magával. A "fogyasztói társadalom" (értsd alatta: nem javítani - lecserélni) szellemében csökken az oldható kötések száma, az alkatrészellátás bizonytalan. Érdemes utánanézni, hogy a megadott névleges teljesítmény milyen üzemelési feltételek (külső és belső hőmérséklet) mellett érvényes. A fokozott korrózióállóságot (elsősorban kültéri egységeknél) csak a magasabb árkategóriájú készülékek nyújtják.
A korrózióálló bevonatok a berendezés működése során a lamellákat újszerű állapotban tartják, aminek köszönhetően a légzaj nem növekszik, a kondenzátor hatásfoka nem csökken.


A hűtő- és klímaberendezések lelke a kompresszor. A kom- presszor megbízhatósága a berendezés megbízhatósága. Bár élettartamra nem állnak rendelkezésre jellemző adatok, mára már többnyire kiforrott konstrukciókat alkalmaznak a gyártók. Az élettartamot befolyásolja az alkalmazott kenőolaj minősége (hermetikus rendszerekről lévén szó, eredeti töltet esetén a gyári minőség). Ide sorolható még a "száraz indítás" elkerülésére alkalmazott indításkésleltetés (már ahol van), ill. nagyobb készülékeknél az olajelhordást megakadályozó beépített olajleválasztó.
Mivel a kompresszor nemcsak a legkényesebb, de a legdrágább eleme is a klímakészüléknek, tönkremenetele jelentős kiadással terheli az üzemeltetőt. Nem véletlen, hogy nagyobb berendezéseknél számos kiegészítő elem biztosítja védelmét (alacsony- és magasnyomású presszosztát, olajleválasztó, cseppfolyós-légnemű hűtőközeg-szeparátor stb.).
Nagyobb teljesítményeknél a kompresszor indulása/leállása nemkívánatos áramlökést hoz létre, ami (figyelembe véve a magyar háztartások általánosan energiaszegény voltát) a hálózatra kapcsolt további készülékek üzemét is veszélyezteti.
Pontosabb szabályozást biztosít például az a rendszer, ahol egy nagyteljesítményű helyett két vagy három, kisebb teljesítményű kompresszor (jellemzően állandó fordulatszámú és inverteres) dolgozik egy hűtőkörre, melyre igény szerint kapcsolnak beltéri egysége(ke)t. A nagy EER-értékű, állandó fordulatszámú kompresszor biztosítja az alapteljesítményt, míg a kisebb, inverteres a pillanatnyi teljesítményigényt szolgálja. Ez a megoldás a beruházási költségek tekintetében takarékosabb az inverteres megoldásnál, üzemeltetése jelentős energia-megtakarítást biztosít, alacsonyabb az üzemi zajszintje és rezgése, kiemelkedő megbízhatóságú, hosszabb élettartamú a hagyományos, egykompresszoros rendszerekhez képest. A megvásárolt klímaberendezés üzembe helyezése valós szakértelmet igényel (nem véletlenül vezettük be a zöld kártyát). Ennek részletekbe menő ismertetése azonban túlnő jelen cikk határain. Külön illik beszélni a vákuumolás alapvető szükségességéről, a nyomáspróba (szivárgásellenőrzés) fontosságáról, a környezetbarát (R410a és R407c) hűtőközegek utántöltéséről.
Ma már rendelet írja elő a 3 kg hűtőközeg-töltetmennyiséget meghaladó berendezések kötelező éves szivárgásellenőrzését. De - könnyen belátható - a szűrők, hőcserélők tisztítása, fertőtlenítése már az üzemeltetőnek is közvetlen érdeke, saját egészsége, ill. a berendezés hatásfokának megőrzésére, élettartamának meghosszabbítására.


Végezetül a klímaberendezések várható konkrét élettartamáról. A berendezés élettartamát normális üzemi körülmények között a mozgó alkatrészek (ebben az esetben a kompresszor és a kültéri/beltéri egység ventilátora) élettartama határozza meg. Optimális esetben - a tapasztalatok szerint - 15-20 évvel számolhatunk. (Magyarországon kb. ennyi idővel ezelőtt jelentek meg az első split-klímák, melyek közül jó néhány még ma is megbízhatóan üzemel.) Gyári hiba esetén - garanciaidőn kívül - alkatrészek (részegységek) cseréjével a működés fenntartható. Figyelembe kell azonban venni, hogy egy kom-presszorcsere ára olcsóbb készülék esetében összemérhető a komplett berendezés árával.
A kompresszor igen kényes a megfelelő kenésre, ami a hűtőközeg hordozta kenőolajjal biztosított. Hibás összeszerelés okozta hűtőközeg-szivárgás esetében megszűnik a kompresszor kenése, ami gyors tönkremenetelhez vezet.
Kenési problémát okozhat, ha üzembe helyezés közben (alapos vákuumolás híján) nedvesség marad a rendszerben, ami a kenőolaj felhabzását és a kenés hatékonyságának csökkenését okozhatja.
A kül- és beltéri egységek ventilátorai többnyire gondozást nem igénylő műanyag csapágyazással ellátottak. Megfelelő anyag, pontos szerelés és gondosan kiegyensúlyozott járókerekek csendes üzemet és hosszú élettartamot garantálnak. Nem várhatunk azonban csodát abban az esetben, ha mind a felhasznált anyagok minősége és mennyisége, mind az összeszerelés (ill. üzembe helyezés), a minőségellenőrzés elsődleges célja a költségmegtakarítás. Korbuly Sándor

(Forrás: HKL szaklap)

vissza :: fel

NE KELLJEN SAPKA, KABÁT A KLÍMÁHOZ

Fel, fel, fel
Törekedjünk arra, hogy a levegő befújási pontja - tehát maga a berendezés is - a lehető legmagasabbra kerüljön, hiszen a hideg levegő - a fizika törvényeinek engedelmeskedve - lefelé ereszkedik. A felszerelési magasságot befolyásolhatja a készülék telepítési utasítása, amely egy bizonyos távolságot általában előír, amit a mennyezettől számítva be kell tartani. A klasszikus, oldalfali berendezések esetében a kifúvás mindig a készülék alsó részén található. Ennek következtében a befúvási pont is viszonylag alacsonyra kerülhet. Egy normál belmagasságú lakás esetében így a szóba jöhető legmagasabb pont 210-220 cm magasságban lesz, ami nem teljesen optimális, bár egyéb megoldási lehetőség híján elfogadható. Léteznek olyan berendezések, amelyek közvetlenül a mennyezetre szerelve "emelik" meg a befújási pontot. Ezek a készülékek - bár átöblítés szempontjából is optimumot nyújthatnak, és a kifúvási pont is felkerülhet 250-260 cm-re - terjedelmesebb méretük miatt ütközhetnek esztétikai szempontokkal, főleg lakóterek klimatizálásánál. Optimális megoldást nyújtanak a beépíthető készülékek, amelyek akár még kisebb lakások esetében is alkalmazhatók, és mind a magasponti, mind a vízszintes befúvást megvalósíthatják.

Fújjunk vízszintesen
Egyszerű és logikus. Ha már egyszer alig fejmagasság fölött indul el a hideg levegő, legalább ne lefelé fújja, egyenesen ránk.
Egyszerű, jól megfogalmazható igény. Mégsem egyszerű megoldást találni rá. A hagyományos, oldalfali berendezések esetében személy szerint egyetlen olyan típust ismerek, amely ezt 100%-ban megoldja. A többi berendezés esetében két dolgot érdemes megvizsgálnunk: mennyire közelíti a vízszintest a befúvási irány, illetve megtartja-e ezt az állapotot kikapcsolás után, vagy minden egyes indításkor újra kell állítgatni az optimális szöget.
Vízszintes befújásra alkalmasak az első bekezdésben említett mennyezeti készülékek is. Természetesen e követelménynek is optimumot biztosíthatunk beépíthető készülékekkel, melyekről részletesen is olvashatnak a későbbiekben.

Függőlegesen
Ha már a vízszintes nem megy, akkor legyen függőleges. Ha nincs lehetőség magasra szerelt, vízszintes kifúvású klímakészülék kiválasztására, beépítésére, még mindig lehet érdekes lehetőségeket javasolni.
Többféle olyan berendezés létezik, amely egy radiátorhoz hasonló módon, ún. parapetmagasságban szerelhető fel. Ezek a megoldások az épület falait használják légterelőknek. A függőleges fal mellett fújnak felfelé, így maximum a faltól 15-20 cm-es sávban áll fenn a "sarki szél" veszélye. A fal melletti pár araszt pedig ritkán használjuk hosszas ücsörgésre. Amikor a levegő eléri a mennyezetet, ott "nincs más választása", mint befordulni - és már kész is a vízszintes befúvásunk. Ráadásul egy maximum csípőmagasságig érő készülék jóval kevésbé feltűnő, mint az, amelyik alig szemmagasság felett van. Ritkán igényelt, kevéssé ismert, mégis igen jó megoldás.

Fújjunk eleget
Amennyiben a klimatizált tér már elérte azt a hőmérsékletet, amelyet beállítottunk, a szinten tartáshoz nincs szükség akkora légáramra, mint a lehűtéshez. Ilyenkor a komolyabb készülékek automatikusan lecsökkentik a légsebességet a minimálisra. A minimális légsebességnek azonban korlátot szab a berendezés működési módja. Az egyszerűbb, ún. ki/bekapcsolós berendezések esetében van egy - nem is túl kicsi - minimális légsebesség, amelynek fenntartása elengedhetetlenül szükséges a készülék hibamentes működéséhez.
A légsebesség optimalizálása érdekében érdemes a kiválasztott berendezés méretét az igényekhez szabva megválasztani. Bár egy túlméretezett készülék gyorsabban lehűti a teret, és a beépített szabályozás miatt túlhűteni sem fogja azt, a nagyobb légsebességek miatt a mindennapos használata mégis zavaróbb lehet, mint a valóban "oda illő" készüléké. Nagyobb zajszint, nagyobb légsebesség, nagyobb huzathatás. A technológia fejlődésével napjainkra természetesen e kérdéskörben is optimális lehetőségekhez férhetünk hozzá.

Kerüljük a szelet
Ha mindent megtettünk annak érdekében, hogy a minimális hideg légáramlás a legmagasabbról a lehető legvízszintesebben fújjon, akkor közel vagyunk ahhoz a ponthoz, amelyet optimumnak nevezhetünk. Amit még figyelembe kell vennünk, az az elhelyezés. Ezt három tényező befolyásolhatja:
. a rendelkezésre álló falfelület, ahova a berendezést felszerelhetjük,
. a készülék műszaki korlátai (megengedett maximális csőhossz),
. a kültéri és beltéri egység közötti rézcsővezeték elvezetésének nyomvonala. Hiába találunk egy remek helyet a beltéri egységnek, ha azt nem, vagy csak nagyon csúnyán lehet öszszekötni a kültéri egységgel.

Néhány szempont pro és kontra a teljesség igénye nélkül, oldalfali berendezések elhelyezésével kapcsolatban (amelyeknél minden esetben meg kell jegyeznem: a kivétel erősítheti a szabályt).
Szobaajtó feletti elhelyezés: általában ez az a pont, ahol biztos nem zavarja a bútorozást a készülék, és a bejárhatóság miatt a befúvás irányában az ajtó utáni 2-3 m-ben nincs ülő- vagy fekvőbútor, így a befújt levegővel csak áthaladáskor érintkezünk.

Hálószoba:
. Ágy feletti elhelyezés: a készülék a majdnem vízszintes (vagy ha lehet, akkor teljesen vízszintes) befúvási beállításnál átfúj az ágyban fekvők felett.
. Szobaajtó felett: ha a befúvási irányban közlekedő terület van, pl. az ágy lábrésze elé fúj a készülék.
Nappaliban a tévéző kanapé fölé telepítsünk, ha ez elég közel van a falhoz, mert itt is elfúj a berendezés az ülőhely felett. Figyelem: ha az ülőhely távolabb (2-3 m-re) van a faltól, akkor már nem igazak az előzőkben leírtak, mert pont az ülőhelynél érkezik le a hideg levegő a tartózkodási pontra.

Összevont helyiségek
Műszakilag nem teljesen tökéletes megoldás, de költség szempontjából el kell, hogy fogadjam a közösen hűtött szobákra jelentkező igényeket. Ilyen esetben egyetlen dolgot kell figyelembe venni: a befúvás iránya a lehető legteljesebb mértékben a klímával nem rendelkező, de mégis hűteni kívánt helyiség (helyiségek) felé mutasson. Ezeknél a megoldásoknál egyvalamit ki kell emelnem: azt, hogy a közös klímával hűtött szobák pontos hőmérséklete hogyan alakul majd, szinte lehetetlen pontosan megmondani. Aki azt állítja, hogy ezt tudja, (és tételezzük fel, hogy tényleg tudja), komoly szaktekintélye, sőt kutató úttörője lehet ennek a szakmának. Ami a tapasztalat: egy szerencsés elhelyezéssel a szobák közti hőmérsékletkülönbség 3 0C alá szorítható, és készítettünk már olyan beépítést is, ahol 1 0C-nál nagyobb különbség nem alakult ki három szoba esetében.
De még egyszer: ez nem egzaktul tervezhető megoldás, hanem egy elfogadható kompromisszum az elvárt komfortszolgáltatás és a rászánt összeg viszonylatában.

Eddigi tapasztalataim alapján egy lakás esetében alaprajz szerint jól eldönthető és kiválasztható az optimális elhelyezés, különösen, ha a bútorozás ismert. Különlegesebb belsőépítészeti megoldások esetén általában helyszíni szemlével vagy építésztervezővel való együttműködés segíthet az optimum megtalálásában.
Medgyesi Tamás

(Forrás: HKL szaklap)

vissza :: fel

VÁKUUMSZIVATTYÚK ALKALMAZÁSA, SZERVIZELÉSE

Miért kell vákuumolnunk? A hűtőrendszerek üzembe helyezése előtt, illetve már üzemelt hűtőberendezések javítása közben a rendszer bontva van. Belátható, hogy a bontott rendszerbe levegő, s ami nagyobb probléma, nedvesség kerül. Mind a levegő, mind a nedvesség kárt tesz a hűtőrendszerben: savasodás, idegen gáz miatti kondenzációs nyomásemelkedés, nem kondenzálódó gázok stb. Tehát üzembe helyezés előtt ezeket az anyagokat el kell távolítani a rendszerből.

Hogy lehet a nedvességet kivákuumolni?
Mindenki ismeri a kukta működési elvét: magasabb nyomáson a víz nem 100 °C-on, hanem jóval magasabb hőmérsékleten kezd el forrni, ezért a kuktában levő anyag gyorsabban megfő. Belátható, ha nem növelem, hanem csökkentem a nyomást egy adott térben, akkor a víz forráspontja drasztikusan csökkenni fog. Megfelelően alacsony nyomás esetén elérhető, hogy a víz már környezeti hőmérsékleten is intenzíven párologjon, és ezáltal a rendszerből eltávolítható lesz. Minél alacsonyabb nyomást tudunk produkálni a térben, annál gyorsabb és eredményesebb lesz a szárítás.

Mitől függ a rendszerben elérhető végvákuum értéke?
Elsősorban a vákuumszivattyúnktól. A kereskedelemben kaphatók úgynevezett egy- és kétlépcsős szivattyúk. Ezek árukban is jelentősen eltérnek egymástól, de a végvákuum tekintetében található igazán szembeötlő különbség. Míg az egylépcsős szivattyúk csak 150 micron előállítására képesek, addig a kétlépcsősek 15 micronig tudják leszívni a rendszert. És akkor még nem beszéltünk a precíziós szivattyúkról, melyek végértéke 1-2 micron. Egy adott vákuumszivattyú végértéke is több összetevőtől függ. A szivattyúk általában csúszólapátos rotációs szi- vattyúk, ahol a lapát és a hengerfal közti tömítést csak a centrifugális erő és a két alkatrész közti olajfilm biztosítja. Belátható, ha az olaj hideg vagy a minősége nem megfelelő, ez a tömítés rovására megy - csökken a végvákuum értéke. Célszerű a vákuumolás megkezdése előtt mintegy 10 percet járatni a szivattyút lezárt szívócsonk mellett, és az érdemi vákuumolást csak már felmelegedett olaj mellett érdemes elkezdeni.

Kell-e olajt cserélni, illetve mikor?
A szivattyú üzeme közben az olaj minősége romlik. Miért is? A rendszerből kivákuumolt nedvesség gőz állapotban keresztülhalad az olajon, ahol még üzemmeleg olaj esetén is jelentkezik valamennyi vízkicsapódás-kondenzáció. A vízzel keveredett olajemulzió kenő-, illetve tömítő képessége beláthatóan töredéke a jó minőségű tiszta olajénak, innentől kezdve ne várjunk el megfelelő végvákuumot a szivattyúnktól. A másik probléma az, hogy a kenőképesség csökkenése miatt drasztikusan megemelkednek a kopások a szivattyúban, ami idő előtti meghibásodáshoz vezet. És ugye mindenki tudja, hogy egy jó szivattyú nem olcsó. Mi a teendőnk? A legtöbb szivattyún található ún. olajszint-nézőüveg. Bekapcsolás előtt mindig ellenőrizzük a megfelelő szintet - általában a nézőüveg 2/3-áig kell, hogy legyen, és az olajnak tisztának, átlátszónak kell lennie. A fehéres emulzió jelenléte elvizesedésre figyelmeztet, azonnali olajcsere szükséges. Egyes cégek ajánlása szerint normális használat - nem elvizesedett rendszerek - esetén is célszerű 20 üzemóránként olajt cserélni.

Milyen olajt használjunk?
Ne kísérletezzünk. Használjuk mindig a szivattyún feltüntetett minőségű olajt. Ne próbáljuk meg még a jó minőségű hűtőgépolajt sem, mert sokkal sűrűbb, mint a szivattyúolaj, és hideg idő esetén indulási problémákat fog okozni a szivattyúnknál.

Hogyan végezzük az olajcserét?
Kapcsoljuk be a szivattyút, járassuk az üzemmeleg állapot eléréséig, ekkor könnyebben fog kijönni belőle az olaj. A forgattyús ház alján találunk egy leeresztő csavart. Állítsuk le a szivattyút, vegyük ki a leeresztő csavart, és hagyjuk kifolyni a fáradt olajt. Ha megszűnt a csöpögés, 2-3 másodpercre indítsuk el a szivatytyút, ekkor még némi fáradt olaj távozni fog a gépből.
Tegyük vissza a leeresztő csavart a helyére, és töltsük fel a gépet olajjal a nézőüveg 2/3-áig. Erősen elvizesedett szivattyú esetén 1-ig. Töltsük fel olajjal a gépet, járassuk néhány percig, majd engedjük le a mosóolajt, töltsük fel a gépet friss olajjal.

Milyen vákuumszivattyút vegyek?
Szerintem vizsgáljuk meg, mivel fogunk foglalkozni. Ha csak kisteljesítményű split-rendszerű berendezéseket fogok szerelni néhány méter nyomvonallal, új, száraz csövekkel, akkor elég egy egylépcsős, kis szállítóteljesítményű, olcsó szivattyú is. Legfeljebb a vákuumolási idő 30 helyett 40 perc lesz. Viszont ha a munkáim között nagyberendezések, használt, esetleg meghibásodott, elvizesedett rendszerek is lesznek, feltétlenül a kétlépcsős, komolyabb szivattyút kell megvenni, merthogy előfordulhatnak 24-48 órás vákuumolási periódusok is.

Erősen elvizesedett rendszer vákuumolása
Célszerű a vákuumolás megkezdése előtt szárított nitrogénnel, esetleg forró nitrogénnel a rendszert hosszasan öblíteni, hogy a nedvesség nagy része távozzon, ne a szivattyút nedvesítsük el. Vákuumolás után tartsunk vákuumtesztet finomvákuummérő segítségével. Ha a teszt alatt a vákuum értéke emelkedik - az elpárolgó víz miatt -, végezzünk újra nitrogénes öblítést. A rendszer nyomását emeljük fel valamivel a légköri nyomás fölé, majd ismét végezzünk vákuumolást. A procedúrát mindaddig ismételjük, amíg a vákuumteszt nem hoz kielégítő eredményt. Nedves hűtőrendszert elindítani tilos!

A vákuumszivattyú tárolása üzemen kívül
A használaton kívüli szivattyút mindig lezárt szívócsonkkal tároljuk, azért, hogy a levegő nedvességtartalma ne fertőzze a berendezés hideg olaját. A kifúvó nyílást nem kell elzárnunk, mert a legtöbb berendezésbe be van építve egy golyós, súlyzáras visszacsapó szelep, amely megakadályozza a levegő bejutását. Lehetőleg ne tároljuk párás, nedves helyen, mert a villamos motornak, a kapcsolónak és az üzemi kondenzátornak nem tesz jót a nedvesség, esetleg áramütést okozhat. Évenként célszerű érintésvédelmi vizsgálatot készíttetni a szivattyún, de ezt a szabvány úgyis előírja minden villamos szerszám esetén. Ellenőrizzük a szivattyú villamos betápkábelét, nincs e rajta sérülés.
Csizmazia Gábor

(Forrás: HKL szaklap)

vissza :: fel

KLÍMAMEGOLDÁSOK VIZUÁLIS KOMPROMISSZUMOK NÉLKÜL.

Ez az írás kicsit túllép a szigorúan vett muszaki kereteken, és ahhoz nyújt segítséget, ha vizuális szempontból is átgondolt, optimális megoldást szeretnénk elérni ? a komfortfunkciók csorbulása nélkül. A mögöttem álló évek tapasztalatai azt mutatják ? szinte nincs lehetetlen kívánság e cél elérése érdekében: építettünk már radiátor mögé rejtett beltéri egységet, rejtettünk el kültérit súlyos kodíszek takarásába, szereltünk klímát beépített szekrénybe, építettünk be fából egyedileg készített légrácsokat, használtunk álgerendákat légcsatornák rejtésére, és az egyik legmaximalistább ügyfelemnek készíttettünk már légbefúvót 24 karátos aranybevonattal is. Ízlésrol vitát nyitni badarság lenne, különösen egy mérnökember tollából. Így hát marad számomra a független mesélo szerepe: elmondom, mit lehet, majd a végén hozzáteszem ? ez tényleg az a fejezet, amit talán soha nem zárhatok le, és soha nem mondhatom azt: minden tudok, mindet láttam.

Napjaink trendje ? a dizájnklíma

A klímaberendezések vonalvezetése ? különös tekintettel az oldalfalra szerelheto beltéri egységekre ? szinte alig változott az elmúlt 10-12 évben. A gyártók elsosorban a méret?zajszint csökkentését helyezték elotérbe, a megjelenés másodlagos maradt. Azután néhány évvel ezelott megjelentek az elso olyan berendezések, melyek egyik leghangsúlyosabb tulajdonsága a megjelenése volt. Az általam ismert gyártók közül az LG és a Daikin megoldásaival tudok foglalkozni ebben az írásban, ? tekintettel arra, hogy igazán mély tapasztalataim és ismereteim e gyártók készülékeirol vannak ? de az általános trendek és lehetoségek jól áttekinthetok ebbol a kínálatból. Az LG Art Cool vonala talán az elsok közt szakított a konvenciókkal, és két igen érdekes és izgalmas formával jelent meg a piacon. Art Cool panel klímasorozata teljesen négyzet alakú, amely valóban egyedülálló még napjainkban is. Muszaki különlegessége továbbá a három oldali befúvás, amely alacsonyabb légsebességet ?, így kisebb huzathatást eredményez. Az Art Cool mirror sorozat a hagyományos oldalfali berendezések téglalap formáját követi ? azonban a klasszikus, rácsos elolap helyett egy teljesen sík, dizájn színekben kapható frontpanelt kapott. 2004 novemberében Nürnbergben, az IKK-n (az egyik legjelentosebb európai klímakiállításon) az LG stand egyik látványeleme az volt, hogy egy festomuvész a képállványára vászon helyett Art Cool mirror sorozat forntpaneljeit rakta, és erre különbözo stílusú és hangulatú képeket festett. Ott jártamkor már egy hatalmas falfelületet díszített e mualkotások sokasága. E kis történethez még hozzátartozik, hogy az LG mirror sorozat forntpanelje igen könnyen leemelheto ? ha tehát valaki ilyen szinten szeretné kreativitását bizonyítani, ennek sincs muszaki akadálya.

A Daikin 2003-ban egy kicsit más irányt követett: presztízs márkanevu termékcsaládjával lépett be a dizájnklímák piacára.

Ezek a termékek az minimáldizájn trendet követik. Egyszeru vonalvezetés, kifinomult formatervezési elemek. Színválasztékban is két lehetoséget kínál: a hi-tech orientációjú belsoépítészeti megoldásokhoz matt kristály-ezüst színben ? illeszkedve a szórakoztatóelektronikai színtrendekhez. A minimáldizájn klasszikus megoldásaihoz és a hagyományos belsoépítészeti enteriorhöz a pasztell, visszafogott színvilágba illeszkedo matt gyöngyház színu modell garantál kifinomult eleganciát.

Egy kicsit ellesve az LG burkolt ajánlatát, itt is megjegyezzük, hogy a Daikin presztízs készülékeinek frontlapjai igen könnyen leszerelhetok? A többi már csak fantázia kérdése!

Ha a dizájnklímák világa is túlzottan muszakinak, túlzottan tolakodó technikának tunik, nincs más út, el kell rejteni a klímát.

És itt bizony szukül a gyártók köre. Sajnos kevés az a márka, amely úgy gondolja: a vevonek igenis joga van ahhoz, hogy kitoloncolja ezeket a tolakodó szerkezeteket a lakóterébol, anélkül, hogy le kelljen mondani a klímakomfort nagyszeruségérol. Természetesen a berendezés elhelyezését nem kerülheti el, de gond nélkül megoldható elrejtésük. Lássuk, hogyan!

Álmennyezeti klímák: csak egy panel a mennyezeten

A rejtett klímák legismertebb típusa. A beépítéshez álmennyezetre van szükség. Ez persze nem minden esetben áll rendelkezésre. De azért egy kis gondolatébreszto:
Beépített padlásterek esetében a sík mennyezet szinte minden esetben valójában egy álmennyezet, hiszen a fölötte lévo padlástér még szabad teret enged egy mennyezetbe építheto készülék elhelyezésére.

Közlekedo: ha nem is megoldható a teljes tartózkodási helyen az álmennyezet kiépítése, egy közlekedo néhány négyzetméterének beépítése sok esetben jó megoldás lehet. Rész-álmennyezet, dobozolás: a hutendo terület csak egy részén kerül kiépítésre az álmennyezet, mintegy dobozt alkotva a berendezés részére. Sok jól átgondolt ? pl. rejtett világítással kombinált ? belsoépítészeti dobozolást láttam már. Ezek a megoldások sokkal inkább díszítésként, mintsem kényszerként jelennek meg a szemlélo elott. Ezzel a megoldással csak a mennyezetbol foglalunk el teret ? nem szukítve a berendezési tárgyak elhelyezésének lehetoségét. Ráadásul a mennyezetbe építheto berendezések többsége négy irányba fújja a levegot, közel párhuzamosan a mennyezettel.

Egyes mennyezetbe építheto klímaberendezéseknél a négy kifúvási irányból egy vagy ketto kiiktatható. Így ha van olyan irány, ahol zavaró lenne a légbefúvás, ott egy egyszeru mozdulattal kiiktathatja a zavaró befúvási pontot. További lehetoség, hogy a kiiktatott befúvási pontoknál légcsatorna csatlakoztatható a készülékre, melynek segítségével egy másik helyiségbe (pl. a nappaliból a hálóba) is juttathatunk klimatizált levegot. Van olyan kivitele is ezeknek a típusoknak, amely frisslevego-becsatlakozást biztosít, így nem csak a tér klimatizálása, hanem kismértéku frisslevego-utánpótlása is megoldható.

Beépítheto készülékek ? a teljes elrejtés érdekében

Talán meglepo, hogy milyen nagy szeletét képzik ezek a megoldások a telepített készülékek összességének. Az megoldások sora végtelen. Itt most néhány típuspéldát említek.

Beépítés elotérbe: a klasszikus szállodai beépítési példa gond nélkül másolható otthoni, irodai, vagy akár üzletjellegu helyiségekben is. Egy szolid, beolvadó színu befúvó rács az ajtó felett, és a közlekedoben kiépített álmennyezetben kényelmesen elhelyezheto a klímaberendezés.Beépítés átjáróban: ha a szoba bejáratának nyílása kello mélységgel rendelkezik (pl. beépített szekrény miatt), a bejárat felett kialakítható egy olyan tér, amelyben a berendezés elhelyezheto, és a dolog ugyanúgy muködik, mint az elozo pontban.Beépítés bútorba: a beépített szekrény legfelso traktusa feláldozható a klíma oltárán. Ha a szekrény felso részén kialakított rácsozat illeszkedik a bútor stílusához, egy szinte észrevehetetlen klímamegoldást kaphatunk.Használjuk ki a padlásteret ? I.: amennyiben a hutendo helyiségek felett használaton kívüli padlástér van (nem kell, hogy túl nagy legyen, 1 m-es magassággal már lehet boldogulni!), itt helyezhetok el a beépített készülékek. A levego mozgatását a mennyezeten elhelyezett befúvó és elszívó elemek végzik.

Használjuk ki a padlásteret ? II.: ugyanez a megoldás alkalmazható több helyiség közös hutésére is. Ebben az esetben egy jól tervezett légcsatorna-hálózattal kell elosztani a kezelt levegot, így pl. a beépített tetotér összes szobájában egyenletes homérséklet tartható. Egy elegáns és igen komfortos megoldás, azonban azt figyelembe kell venni, hogy csak együttesen szabályozható a rendszer, azaz nincs lehetoség a szobák különbözo homérsékletre történo beállításának.

Rejtett világítás ? elegancia magas fokon! Ha az a megrendelo álma, hogy rejtett világítást valósítson meg, nem kell tovább gondolkodnia a klímaelhelyezésen. A világítási rendszerhez szükséges építészeti megoldások tökéletesen összeilleszthetok a beépítheto klímákkal, így akár 100%-ban rejtett komforthutés/futés valósítható meg. Megjegyzés: a 100%-os elrejtés abban az esetben oldható meg, ha a világítás kialakítása olyan, hogy egészen vékony ? 5-7 cm-es ? rácsokat tudunk beépíteni a világítás mellé, a szem elol takart térrészekbe.

Parapet beépítés: a radiátorszeruen, ún. parapetmagasságban beépítheto klímakészülékek is lehetové teszik akár a bútorzattal, akár más belsoépítészeti elemekkel szinkronban a klíma teljes rejtését. Itt a függoleges légmozgásra vonatkozó megoldások teljesülnek.

Medgyesi Tamás (okleveles gépészmérnök épületgépész)

(Forrás: HKL szaklap)

vissza :: fel

A KLIMATIZÁLÁS MELLETT

A klíma-, hűtés- és légtechnikai szakemberek - mint minden más szakma tudorai is - hajlamosak arra, hogy saját, részletekbe menő tudásukat természetesnek vegyék, és esetenként türelmetlenek legyenek az "értetlen" civilekkel. Nem lesz hát haszontalan elolvasniuk egy cikket arról, hogy mi is az a klimatizálás valójában, és hogyan lehet ezt átadni a megrendelőnek.

A "klimatizálás" elnevezés a klíma (éghajlat) szóból származik, és a képzeletben olyan éghajlathoz, időjáráshoz kapcsolódik, amely emberi tartózkodásra kellemes vagy valamilyen célra, tevékenységre a legjobban megfelel. Pontosabban a klimatizálás egy olyan légállapot-szabályozás, amely egy zárt térben az élőlények vagy ipari folyamatok részére a levegő állapotát folyamatosan egy meghatározott kedvező értéken tartja.
Napjainkban a klimatizálás csaknem olyan szükségszerűvé vált, mint a fűtés, mivel a mai építészet az új anyagok és modern technológiák miatt oly módon változott, hogy épületeink télen hőpótlást, nyáron pedig klimatizálást igényelnek. A klimatizálás feladata tehát a hőmérséklet változásait követni, majd kényelmi, technológiai és ergonómiai szempontok figyelembevételével igény szerint változtatni azt.
A klímaberendezéseket felhasználásuk szerint két nagy csoportra szokták sorolni: komfort és technológiai berendezésekre, de ezeken belül tovább csoportosíthatók épület- és járműkészülékekre.
A komfort vagy kényelmi klimatizálás célja az emberek kellemes közérzetének megfelelő légállapot előállítása és folyamatos fenntartása. A komfort klímaberendezések - a helyiségben folyó tevékenység igénye szerint - a levegő hőmérsékletét, nedvességét és tisztaságát szabályozzák. A levegőkezelés mértéke a helyiség jellege szerint változik. Más légkezelésre van szükség egy irodában, mint egy gépműhelyben, vendéglőben és számítógépteremben, áruházban és kórházi műtőben, vagy személyautóban és darufülkében, de megint más kell az utasszállító repülőgépben.
Szerteágazóbb csoportba tartoznak a technológiai klímák, amelyeknél a helyiség levegőjére vonatkozó előírásokat a gyártástechnológia határozza meg. Ilyen helyiségek a nagy pontosságú gyártás műhelyei, a nagy tisztaságot követelő vegyipari, gyógyszeripari és elektronikai gyártócsarnokok.
Van, ahol a keletkezett hőmennyiség, máshol a nedvesség, esetleg az ételszagok és a dohányfüst eltávolítása, megint máshol a por- vagy a csíramentes friss levegő beszállítása, vagy éppen a nedvesítés a fő követelmény. A klimatizálási módok sokféleségén kívül nagy a teljesítménybeli különbség egy lakószoba és egy szálloda, vagy egy kis szatócsüzlet és egy bevásárló-központ klímaberendezése között. Jelentős különbség tapasztalható a klímaberendezések szabályozási rendszerében is, így a kézi beállítástól a távműködtetésű, elektronikus automata szabályozásig számos közbenső változat található.

A komfortklímát
befolyásoló tényezők
A kellemes közérzetet a befolyásoló tényezők összessége alakítja ki, ezért egyes tényezőit vizsgálni vagy meghatározni csak a többi ráhatásával együtt célszerű.

Légszennyeződés
A helyiség levegője a szén-dioxidon kívül egyéb szennyezőket, mint port, atkát, pollent, csírát (baktérium), mikrobát, (zavaró) szagot, idegen (mérgező, fojtó) gázt vagy gőzt is tartalmazhat, amelyek egy része az emberre kellemetlen és egészségrontó, a tárgyakra pedig egyéb károsító hatása lehet. A szennyező anyag keletkezhet a helyiségben, de bekerülhet a friss levegővel, a klímaberendezéssel, vagy az ajtó, az ablak résein át. Porszennyeződéssel minden klímaberendezésnél számolni kell. A levegőben előforduló porméretek és -töménységek az 1. táblázatban láthatók.
Komfortklímáknál elsősorban a kvarc szemcsenagyságú por okozza a panaszokat. Ha a friss és a helyiségből visszaszívott levegő nincs megfelelően megszűrve, akkor az 5 ?m méretű kvarcporok a tüdőhörgőkre lerakódnak, amitől nehéz légzés, szilikózis alakulhat ki. A por felületén megtapadó baktériumok pedig a légjáratokban fertőzést is okozhatnak. A növények virágpora (a virágzás idején) az arra érzékeny embereknél allergiás megbetegedést okozhat.
Az üzemi klímáknál a helyiségben keletkező szennyező anyagok jelentős mennyiségben előfordulhatnak. A munkahelyek megengedett szennyezőanyag-koncentrációját a munkavédelmi előírások és az MSZ 21461 szabvány MAK (maximálisan megengedett munkahelyi koncentráció ppm-ben) mértékegységben rögzítik, illetve annak hiányában a koncentrációt a helyi technológiai előírás határozza meg.
Klimatizált helyiség megkívánt levegőtisztaságát megfelelő szűrővel és friss levegővel kell biztosítani.
A kellemes közérzetet a helyiségben terjedő szagok is leronthatják. A szagok részben az emberi tevékenységből, de az elhanyagolt klímaberendezésből vagy a külső friss levegőből is származhatnak. Megengedhető szagkoncentrációra előírás ugyan nincs, de a levegő szagmentesítését meg kell oldani. A szagtöménység csökkentése szellőztetéssel, szagelnyelő, illatosító anyagokkal is megoldható.

Zajhatás
A klímaberendezés által keltett zaj néha nemcsak kellemetlen, hanem elviselhetetlen is lehet. A hang a rugalmas közeg részecskéinek azon rezgése, amely az emberi fül számára érzékelhető frekvenciatartományban van. Az emberi fül 16-20 000 Hz (rezgés 1/s) közötti rezgéseket érzékeli. Az embert érő erős és tartós zaj halláskárosodást, ingerlékenységet, gyomorpanaszokat, általános kimerültséget válthat ki.
A hanghullámváltozások túlnyomást vagy negatív nyomást okoznak a légköri nyomáshoz viszonyítva. Ezt a nyomáskülönbséget hangnyomásnak nevezzük [Pa, N/m2].
A hang - vagy a légtechnikában zavaró zaj - különböző frekvenciatartományokban különböző zajnyomásszintekből tevődik össze. Az akusztikában használatos mérőműszerek az emberi hallást utánozva, megfelelő A, B és C szűrőkkel vannak ellátva. Az A szűrő 55 dB-ig, a B szűrő 55-85 dB tartományban, és a C szűrő 85 dB felett hivatott az emberi hallás szerinti mérésre. Ezek az értékek dB(A), dB(B) és dB(C). A gyakorlat szerint általában a dB(A) érték használatos.
A megengedett zajszintekre szigorú előírások vannak. A zajszinteket dB(A) vagy NR (Noise Rating) határgörbék megadásával írják elő. Az egyes helyiségekben megengedett zajszinteket a 2. táblázat foglalja össze.

Zajforrások a légtechnikában
A légtechnikában a következő fontosabb zajforrások vannak: ventilátorzaj, légcsatornazaj, csappantyúzaj, befúvó és elszívó elemek által okozott zaj.

Ventilátorzaj
A ventilátor totális zajképe aerodinamikai és üzemi zajból tevődik össze. Az aerodinamikai zaj függ a légmennyiségtől, illetve a nyomástól, és forgási, valamint légörvényzajból áll. Az üzemi zaj részben a motor és meghajtás, részben a ventilátorház rezgéséből keletkező zajból tevődik össze. Az üzemi zajszint lényegesen alacsonyabb, mint az aerodinamikus zajszint. A ventilátorzaj részben a ventilátor szívó- és nyomónyílásából a légcsatornába, a ventilátor falán keresztül terjed a környezetbe.

Légcsatornazaj
A légcsatornákban túl nagy légsebességeknél zavaró áramlási zaj keletkezik. Általában a nagy nyomáscsökkenést okozó csatornaszakaszok és -idomok gerjesztenek áramlászajt.

Fojtócsappantyúzaj
A légcsatornában elhelyezett különböző fojtások, csappantyúk okozzák a csatornahálózatban a legtöbb zavaró zajt, ezért ezeket lehetőleg a befúvó és elszívó elemektől távol kell elhelyezni. Amennyiben az akusztikai követelmények megkívánják, mindenképpen hangcsillapító elemeket kell elhelyezni a csappantyú és a helyiség közé.

Befúvó és elszívó elemek által okozott zaj
A befúvó és elszívó elemek által okozott zaj általában az elemek kialakításától, a légsebességtől és a nyomáskülönbségtől függ. Az elemek zajadatait a gyártó katalógusából lehet meghatározni, az adott viszonyok között, a légmennyiségek és nyomásviszonyok figyelembevétele mellett.

A klímaberendezések környezetszennyező hatásai
A hűtőközegek önmagukban még nem veszélyesek. Attól válnak azzá, hogy a légkörbe kerülnek. A légkörbe kerülésüket teljes mértékben megakadályozni nem lehet - mert valamennyi szivároghat az adott berendezésből -, de a nagymértékű szivárgás megakadályozható. Ezért van szükség a berendezések időszakos karbantartására, és hogy a készülékek bontásakor a freon szakszerűen, lefejtő készülékkel palackba kerüljön. A lefejtett freon azonnal, illetve regenerálás után felhasználható a berendezések újratöltésére. Így csak annyi freon kerül a légkörbe, amennyi óhatatlanul bekerülhet a meghibásodásokkor. A berendezések másik környezetszennyező hatása a hőszennyezés. Mivel a hő a belső terekből a környezetbe jut, a hőfelesleg-eltávolítás helyének optimális megválasztásával (minél magasabban, lakó- és tartózkodóhelyektől a legtávolabb) a káros környezeti hatások mérsékelhetők.
A harmadik probléma a zajártalom. Korunkban a zaj - főleg a városokban - néha elviselhetetlen méreteket ölt. Fontos szempont, hogy csak a lehető legkisebb mértékben növeljük a meglévő zajszintet. A zaj csökkentésére a berendezések helyének megfelelő megválasztása vagy - amennyiben ez nem járható út - zajcsillapítók, zajcsökkentő falak beépítése ad megoldást.
A negyedik károsító hatás a légtechnikai berendezések által okozott légszennyezés. A technológiai elszívások során keletkező károsanyag-kibocsátás az egyik legsúlyosabb környezetvédelmi kérdés. Ezeket a problémákat mindig az egyedi körülményeket figyelembe véve, optimális megoldást keresve kell megoldani (szűrések, kémények). A légkondicionálás kapcsán gyakran felmerülnek az egészségügyi szempontok. Sokan nem bírják a klímát, megfáznak, allergiás tüneteik jelentkeznek. Ez sokszor a klímaberendezések rossz használatából ered. A hideg levegőt sohase irányítsuk ülőhelyre, fekvőhelyre, inkább oszlassuk el a semleges térben. Ne hűtsük túl a helyiséget, mert a szervezet rosszul alkalmazkodik a nagy hőmérsékletkülönbséghez. Sokan a folyamatosan kavargó porra és a klímaberendezésben megtelepedő mikroorganizmusokra panaszkodnak. A korszerű berendezések több fokozatú szűrőberendezésekkel, sőt, a légáram útjába eső felületek megfelelően megválasztott anyagával fel vannak készítve erre. Az ilyen készülékekben nem tudnak megtelepedni a mikroszkopikus élőlények, és a levegőben meglévő port is inkább eltávolítják, kiszűrik, mint kavarják. Fekete Mónika

(Forrás: HKL szaklap)

vissza :: fel

KÜZDJÜNK AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS ELLEN

Napjainkban már nemcsak az angoloknak a kedvenc
témája az időjárás. A legtöbb ember sokat foglalkozik
vele, hiszen az időjárás nagy hatással van mindennapi életünkre, az öltözködés mikéntjére, az étkezési szokásainkra és a közérzetünkre is. Az éghajlat egy adott földrajzi egységre hosszú időn keresztül jellemző időjárás. Ha ennek az időjárásnak a megszokott rendszerében
változás áll elő, akkor ezt éghajlatváltozásnak tekintjük.

Mi okozza napjaink éghajlatváltozását? A világ tudósai erre keresik a választ, és számos jelenséget sorakoztatnak fel, mely okozója ennek a természetellenes változásnak. A tudósok többsége a felmelegedés okaként az emberi tevékenységek során termelődő, a hőt visszatartó üvegházhatást okozó gázok - szén-dioxid, metán és a nitrogénoxid - légköri koncentrációjának növekedésében látják.
Ha folyamatában tekintjük, akkor tapasztalhatjuk, hogy a Napból érkező energia felmelegíti a Föld felszínét, és a hőmérséklet növekedésével a hő infravörös sugárzásként visszajut a légkörbe. Ennek az energiának egy részét elnyelik az üvegházhatást okozó gázok. A légkör tehát hasonlóan működik, mint egy üvegház, beengedi a látható fényt, és benn tartja a kimenő infravörös energiát, így melegen tartja a belső teret. Ez a természetes folyamat az "üvegházhatás", amely lehetővé tette az élet kialakulását bolygónkon. Az üvegházhatás nélkül a globális átlaghőmérséklet -18 0C lenne a jelenlegi +15 0C helyett.
A természetes üvegházhatást a vízpára és a szén-dioxid biztosítja. Ezek szolgáltatják azt a mechanizmust, mely fenntartja az élethez szükséges hőmérsékletet. Az ipari forradalom óta (és a későbbiekben is erre az időpontra hivatkozunk) az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja több mint 50%-kal növekedett, a szén-dioxid esetében 280-ról 360 ppm-re. Ha ehhez hozzávesszük az egyéb üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedését, akkor a szén-dioxiddal egyenértékűnek számolva napjainkra eléri a 425 ppm-et. (A ppm esetén ez általában 1 cm3 gáz per m3 levegő.)


A Föld légkörébe egyre több üvegházhatást okozó gáz - szén-dioxid, metán és nitrogénoxid - jut ki, melyek növelik a természetes üvegházhatást, és ennek következményeként a Föld melegebbé válik. Ezt pedig az emberiség idézte, illetve napjainkban is idézi elő a tevékenységével. A meteorológusok mérései szerint Földünk felszíni levegőjének átlagos hőmérséklete globálisan 0,6 0C-kal, Európában majdnem 1 0C-kal emelkedett, amely gyors felmelegedést hozott.
Az éghajlatváltozás hatásaként "könyvelik el" a sarkvidékeket borító jégtakaró lassú olvadását. A sarkok jégtakarójának felülete 10%-kal, a víz feletti jég vastagsága pedig 40%-kal csökkent.
Egyes vélemények szerint világszerte tíz gleccserből kilenc olvad. Az elmúlt évszázadban 10-25 centiméterrel nőtt a tengerszint, és további növekedés várható. Számos állatfaj "költözött" a hűvösebb éghajlatú tájakra a melegedés miatt. Európában a növénytermesztési szezon 10 nappal növekedett 1950 óta, a növények hozama 12%-kal nőtt. A világon mind gyakoribbá váltak a szélsőséges időjárási jelenségek, a kánikula, szárazság, árvizek és a viharok.


Az előrejelzések szerint Európában 2070-től akár minden második évben megismétlődhet a 2003 évi kánikula. A szélsőséges időjárás a gazdaságra is komoly terhet ró, tönkreteheti az ökoszisztémát. A klímaváltozás a világ egyes részein növeli az ivóvíz- és az élelmiszerhiányt, amely konfliktusok kirobbanásához és migrációhoz is vezethet. Ezek a körülmények késztették a világ kormányait, hogy tegyenek valamit a Föld védelme érdekében. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem nemzetközi keretét az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye adta meg, mely 1994 márciusában lépett hatályba, és szinte a világ minden kormánya ratifikálta. Az egyezmény elfogadása pillanatában a kormányok már tudták, hogy az elkötelezettség nem elegendő az éghajlatváltozás hatékony kezeléséhez.
1997. december 11-én egy újabb lépés történt a klímaváltozás ügyében, mely a Kiotói jegyzőkönyvként vált ismerté. Ennek értelmében az iparosodott országoknak 2008-2012 között az 1990-es szinthez képest kb. 5%-kal kell csökkenteniük a hat üvegházhatást okozó gáz - szén-dioxid, metán, nitrogénoxid, fluorozott szénhidrogének, perfluorokarbanok és kén - hexaalfluorid - kibocsátását.
A Kiotói jegyzőkönyv 2005. február 16-án lépett hatályba, és 2006. április 18-ig 162 állam és az EU ratifikálta a jegyzőkönyvet. Nem tette meg ugyanezt az USA és Ausztrália. Hazánk 6%-kal vállalta az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését.
Az Európai Bizottság "Az éghajlatváltozás rajtad múlik" elnevezésű kampánnyal korunk egyik legnagyobb környezeti veszélyére, az éghajlatváltozásra hívja fel a figyelmet. Ez a kampány - természetesen - csak akkor lehet sikeres, ha a társadalom minden tagja valamilyen mértékben hozzájárul. A kampány Brüsszelben 2006. május 29-én, a Környezetvédelmi Világnappal vette kezdetét. Az EU fővárosában május 29. és június 6. között került sor a kampány megnyitására. Ezt a "nyitányt" Budapesten is megtartották.
Az EU környezetünk megőrzése érdekében a "Játsszon és tanuljon" című ismertetőben részletes a tippeket ad a polgárainak, hogy egyes tevékenységeikkel hogyan és milyen módon segíthetik elő az éghajlatváltozás megállítását. Ezeknek a tippeknek egy része csak egy kis figyelmet igényel a polgártól, míg a másik része esetleg kisebb költségráfordítást jelent, de az energiafelhasználást csökkenti, és ezáltal kevesebb CO2 jut a légkörbe. A tippek a következő fejezetekből állnak össze:
. Tekerd le
. Kapcsold ki
. Hasznosítsd újra
. Sétálj
. Egyéb javaslatok
Érdemes az egyes fejezetekből kiragadni néhány tanácsot, mely nem újdonság számunkra, de csokorba kötve még inkább figyelemre méltóvá és hasznossá válik, ha nemcsak ösztönösen, hanem tudatosan alkalmazzuk.
Ez a néhány kiragadott tipp is bizonyára ismerősen cseng szinte mindenki fülében, mert már hallott róla, vagy ösztönösen alkalmazza is őket. A legfontosabb talán az lenne, hogy a kampány tanácsait megfogadva ezek a tippek le is csengjenek, magyarán szólva alkalmazzuk őket, és akkor egy csipetnyivel minden EU- polgár hozzájárul, eredményesen küzd a Föld éghajlatának a megmentéséért.
Dr. Barcsik József

(Forrás: HKL szaklap)

vissza :: fel

OSZLOPKLÍMÁK

Sok vita folyt-folyik életszínvonalunkról. Mindenütt így van ez - mindenki szeretne jobban, vagy még jobban élni. A kedvezőbb életfeltételekhez ma már elválaszthatatlanul hozzátartozik környezetünk minősége is. Az optimális közérzet javítja a munka és pihenés hatékonyságát, segít megőrizni egészségünket, és könnyebbé,
boldogabbá teszi életünket.

Ennek szellemében kezdték a második világháború után szélesebb körben alkalmazni a klímaberendezéseket, melyek a tartózkodási térben a megfelelő hőmérsékletet, nedvességtartalmat és levegőtisztaságot biztosítják. Míg kezdetben luxusnak számított, mára már szükségessé, egyes esetekben elengedhetetlenné vált a klímaberendezések alkalmazása.
Ha nagyobb létesítményeket tekintünk, ma már elképzelhetetlen egy színház- vagy moziterem, bevásárlóközpont, egy elektronikai vagy finommechanikai szerelőüzem, egy repülőtéri utasforgalmi csarnok légkondicionáló nélkül.
Új létesítményeknél általában az épület megtervezésével egy időben gondoskodnak a klímaberendezésről is (magánházak építésénél erősödő tendencia, hogy a terveken fel kell tüntetni a telepítendő berendezést, bár kivitelezési kötelezettség nem áll fenn). Ugyanakkor jelentős a régebbi épületek aránya is, melyeknél sem a szokásos - akár légcsatornás, akár fan-coilos - rendszer, sem az ahhoz szükséges gépház kialakítása nem valósítható meg.
Mind új építésű, mind régebbi épületeknél adódik olyan helyzet, hogy nagyobb terek klimatizálása kívánatos, de a helyi adottságok a központi rendszer kialakítását nem teszik lehetővé. Ezekre az igényekre nyújt kiváló megoldást az oszlopklímák alkalmazása.
A széles - gyártóktól függően 10-70 kW - teljesítménytartományban forgalmazott berendezések készülhetnek közvetlen kifúvású vagy - ha a rendszer kialakítása úgy kívánja - légcsatornára csatlakoztatható kivitelben. A készülékek a helyiség padlójára állítva működnek, nem igényelnek külön gépházat. A speciális kompresszorok lehetővé teszik, hogy a kültéri egység akár nagyobb távolságra és magasságkülönbség mellett is elhelyezhető legyen (egyes esetekben a hűtőközegvezeték nyomvonalának maximális hossza alaphelyzetben 50 m, de némi műszaki "bűvészkedéssel" a 100 métert is meghaladhatja). Hasonlóan, a kül- és beltéri egységek közötti szintkülönbség elérheti a 30 m-t is, ami valóban megkönnyíti a berendezés in-stallálását.


Mivel ezek a berendezések bővebb helyet kínálnak, mint a méretcsökkenést előnyben részesítő egyéb split-klímák, magasabb műszaki színvonal valósítható meg. A bővebb helykínálat lehetővé teszi, hogy ugyanakkora teljesítmény mellett nagyobb légmennyiséget kezeljen a készülék, ezáltal csökkentve a kifújt légáram és a helyiséghőmérséklet közötti különbséget. A megnövelt légmennyiség egyúttal a gyorsabb lehűtést (felfűtést) is biztosítja, továbbá elősegíti a hatásos párátlanítást. Hatásosabb levegőszűrő rendszerekkel rendelkeznek, mint egyszerű oldalfali (vagy menynyezeti) társaik. Az egyes készülékekben alkalmazott plazma légtisztító rendszer különösen figyelemre méltó, hiszen az átlagos háztartási por és a levegőbe került poratkák mellett a mikroszkopikus szennyezőket, baktériumokat is hatásosan kiszűri. Statisztikai számok bizonyítják, hogy Magyarországon minden harmadik ember allergiás. Ennek a "népbetegségnek" a kifejlődéséhez jelentős mértékben hozzájárulnak a pollenek. A plazmaszűrők lekötik a polleneket is, meggátolva az asztmatikus betegségek kifejlődését.
Esetenként igény van arra is, hogy a környezetet úgy szárítsuk, hogy eközben ne hűtsük jelentősen a helyiséget. Az úgynevezett "lágy szárítás" üzemmódban a kompresszor kb. 2 K-nel a beállított helyiség-hőmérsékletérték fölött kapcsol be, és 1 K-nel alatta kapcsol ki. Ha a helyiség hőmérséklete a kom-presszor bekapcsolási pontja fölé emelkedik, a berendezés "hűtés" üzemben dolgozik tovább.
Ma már a split-klímák többsége hőszivattyús kivitelű (figyelembe véve a gazdasági előjelzéseket és a hőszivattyú kimagasló energiahasznosítását, valamint az előjelzett gázáremelkedéseket, a tendencia folytatódik), így a fűtési üzem is gazdaságosan biztosítható.
Közérzetileg kellemetlen, ha egy (fűtő) készülék bekapcsolásakor kezdetben hideg levegőt fúj ki a rendszer. Ezt megakadályozandó alkalmazzák egyre szélesebb körben az ún. "meleg indítás"-t (hot start). Ennek lényege, hogy a beltéri egység ventilátora nem indul addig, míg a hőcserélő hőmérséklete egy meghatározott értéket (általában 28-30 °C) el nem ér. (És ennek megfelelően leáll a légszállítás meghatározott csőfal-hőmérséklet alatt.) Hőszivattyús üzemben - amikor a kültéri egység az elpárologtató - a gyártók megfelelő algoritmust dolgoztak ki a leolvasztásra. A vezérlés általában a hűtőközeg-csőhőmérsékletről és időkapcsolóról működik. Pl. az első leolvasztási ciklus akkor indul, ha a csőhőmérséklet 45 perc üzemidő után -6 °C alá süllyed, és 10 perccel később befejeződik (vagy ha ennél hamarabb a csőfal hőmérséklete +12 °C fölé emelkedik).
Mivel a beltéri egységek környezetében idegenek (a készülék szempontjából: illetéktelenek) is megfordulnak, igen hasznos a gyermekzár, amikor a működtetés csak távirányítóról biztosított, a készüléken levő kezelőgombok reteszeltek.
A klimatizált térben a megfelelő levegőelosztást a manuális (esetenként automata) terelőzsalu beállítás-mozgatás biztosítja. Nagyobb vagy osztott tereknél alkalmazható a légcsatorna-hálózat, megfelelő befúvó-elszívó anemosztátokkal.
A készülék elhelyezésénél - a megfelelő légelosztás biztosítása mellett - ügyeljünk arra, hogy ne akadályozza semmi a levegő kifúvását-beszívását, illetve a megfelelő levegőkeringést. Ne helyezzük helyi hőforrás közelébe, de biztosítsuk a csepegővíz megfelelő elvezetési lehetőségét.
A berendezések egyszerűen és gyorsan felszerelhetők. Karbantartásuk, tisztításuk nem igényel különleges felszerelést. Jelentős - mennyezeti készülékekhez képest akár 50%-os - költségmegtakarítást biztosítanak felhasználóiknak.

Összegezve: az eddig kevésbe alkalmazott oszlopklímák egyszerűségüknél és igényes kivitelüknél fogva kiváló lehetőséget biztosítanak nagyobb terek gazdaságos és magas színvonalú kondicionálására. Jellemző előnyük, hogy telepítésük rendkívül egyszerű, minimális építészeti és gépészeti munkát igényel. Korbuly Sándor

(Forrás: HKL szaklap)

vissza :: fel

8 JELENTŐS ÉRV AZ INVERETERTECHNOLÓGIA RÉVÉN  

Egy szó, amellyel egyre gyakrabban találkozhat a klímatechnika területén: inverter. Mégsem hiszem, hogy a legtöbb esetben az "energiatakarékos" jelz?nél több is párosul a felhasználók - és sok esetben a szakemberek - fejében. Pedig egy igazi áttörésr?l van szó. Maga az inverter nem más, mint egy - gyakorlatilag fokozatmentes - teljesítményszabályozó. Egy olyan eszköz, amely alkalmassá teszi a berendezésünket arra, hogy akár 20, akár 50, akár 100%-on üzemeljen.

Mindezt egy elektronika, és tulajdonképpen egy szoftver szabályozza, állítja be. Mi ennek az eredménye?
Nos, sokkal több, mint gondolná. Én magam - nem szégyellem bevallani - kb. egy év alatt "lettem tisztában" azzal, hogy mir?l is van szó. Vegyük sorba, egy klímamegoldás mely jellemz?it befolyásolhatja pozitív módon az invertertechnológia:

Energiafogyasztás - lehet 30%-kal kevesebb?
Igen, az inverteres készülékek valóban rendkívül energiatakarékosak. Átlagos fogyasztásuk 30-40% is kevesebb lehet, mint a hagyományos készülékeké.
Miből is adódik ez? Tévedés azt hinni, hogy az inverteres készülékekbe "high-tech-esebb" gépészetet (motort, illetve kompresszort) építenek, mint egy jó minőségű normál berendezésbe. Az úgynevezett névleges teljesítményen - ez az, amit a klíma alapismertetőjén olvashat, pl. 2,5 vagy 3,5 kW - nincs jelentős eltérés a normál és az inverteres berendezés hatásfoka között.
Egy jól méretezett, a helyiség méretéhez és tájolásához illeszkedő berendezés működési óráiban minimális az az időszak, amikor valóban a teljes teljesítményére szüksége van, maximum az üzemórák 10-20%-a. A hagyományos berendezések ezt úgy oldják meg, hogy ki- és bekapcsolják a hűtést biztosító motort, a kompresszort. Ha mondjuk a maximális hűtési teljesítmény 50%-ára van szükség, akkor egy üzemórán belül 30 percet megy (100%-on), illetve 30 percet áll a kompresszor. Az inverteres berendezés ilyenkor 60 percet megy 50%-os teljesítménnyel. Na és itt van a "macska eltemetve". Ugyanis 50%-os teljesítménynél a készülék hatásfoka - COP-száma - SOKKAL JOBB, mint 100%-nál. Egy inverteres készülék akár a befektetett energia ötszörösét is leadhatja részterhelésen!
Mi ennek az oka? Nagyon egyszerű: a klímaberendezés hatásfokát befolyásolja, hogy mekkora hőcserélő felület áll rendelkezésre a kül-, illetve a beltéri egységben az áthaladó levegő hőmérsékletének megváltoztatására. Ha növelni tudjuk ezeket a felületeket, akkor nőhet a hatásfok. Ennek azonban határt szab az ésszerűség, amely a beltéri és kültéri egység méretét egy kezelhető, esztétikai szempontból elfogadható határok közt tartja. Ezekkel a méretekkel jellemzően 2-3 közötti COP-számok érhetők el. Ha azonban a klímaberendezés csak 50%-on üzemel, akkor a 100%-ra méretezett kül- és beltéri egységek kvázi "túlméretezettekké" válnak, így lényegesen jobb hatásfokkal működik a készülékünk. És tulajdonképpen ebből kapja azt az energiatakarékos üzemet, melyet egy jó minőségű inverteres készülék biztosíthat a felhasználó részére.

Finom indulás
Ugye nem akar füstölgő villanyvezetéket a falban?
A klímaberendezések teljesítményének növekedésével egyre nagyobb gondot kell fordítani az elektromos hálózat teherbírására is. Hagyományos készülékek esetében - amikor például egy 3-4 szobás lakás hűtése egy kültéri egységgel kerül kialakításra - a berendezés indulása igen nagy áramfelvétellel jár. Ez egyrészt terheli az épület elektromos hálózatát, másrész sok esetben az induló áramot nem bírja el a hálózat - és lecsap a biztosíték. Ez még olyan esetben is előfordulhat, amikor egyébként az üzemeléshez szükséges áramot már elbírná a hálózat.
Még egy probléma jelentkezik ezeknél a készülékeknél - az induló és megálló motor (kompresszor) zaja. Ez főleg nagyobb, 10 kW feletti készülékek esetében jelenthet gondot ott, ahol egyébként a kültéri egység zajterhelésére nagyon vigyázni kell. Egyes ki-bekapcsolós gépek kompresszorai ugyanis igen zajosan tudnak elindulni - és megállni is.
Az inverteres berendezések esetében mind az indulás, mind a megállás fokozatosan történik, néhány másodperc (10-15) alatt fut fel a teljesítmény maximumra, és ugyanígy áll le a készülék.

Alacsony zajszint
Ne hívja rögtön a szervizt, ha nem hallja, hogy működik a klíma!
A mai korszerű klímatechnika egyik legfontosabb kérdése a berendezések zajszintjének csökkentése. A beltéri egység esetében több tényező befolyásolhatja a kialakuló zajt.

A hőcserélő felületek kialakítása: a levegő apró lemezek csoportján halad át, amelyek lehűtik, vagy épp felfűtik az áthaladó levegőt. Ezek kialakítása, elhelyezése jelentősen befolyásolhatja a kialakuló szélzajt. Általánosságban elmondható, hogy a legkorszerűbb gyártási eljárásokkal rendelkező gyártók lényegesen optimálisabb - kisebb, zajtalanabb és nagyobb hatásfokú - lemezfelületet alkalmaznak, mint alacsonyabb árfekvésű versenytársaik. A készülék kiválasztásánál ez a szempont nehezen kontrollálható, mivel az összehasonlításhoz a beltéri egység szétszerelésére van szükség. (Tipp: a kültéri egység hőcserélő lemezeinek kialakítása általában azonos technológiai szinten történik a beltéri egységével. Ez az, amit könnyen megnézhet ön is. A magas minőségű berendezések esetében vékonyabb lemezek sűrűbb elhelyezését tapasztalhatja, sok esetben igen apró lemezmintázatok kialakításával - ez is a hőcsere minőségét javítja. Az egyszerűbb berendezések esetében a lemezek vastagabbak, és ritkábban helyezkednek el. Az ebből adódó hatásfokcsökkenést jellemzően a készülék méretének növelésével kompenzálják.)

A befúvási pont és a légterelő lamellák kialakítása: itt is elmondható, hogy a jelentős fejlesztési pontenciállal rendelkező márkák alaposan tervezett, számítógéppel és gyakorlati mérésekkel optimalizált befúvó nyílást és légterelő lamellát alkalmaznak. Egy támpont lehet a kiválasztáshoz a lamellán elhelyezett filcjellegű anyag, amely a kiáramló levegő turbulenciájának - és ezáltal zajszintjének - csökkentésére szolgál.

Legfőképp azonban a beáramló levegő sebessége az, amely pálcát tör csend és viharzaj közt. Tehát erről most néhány szóban bővebben. A megoldás egyszerűnek tűnik: csökkentsük le a befújt levegő sebességét, és máris csendesebb lesz a készülékünk. Igen ám, de van egy nagy probléma, egy átléphetetlen határ. A hagyományos készülékek esetében MUSZÁJ a beltéri egységben leadni azt a teljesítményt, amit a kültéri egység produkál. Ha tehát egy 2,5 kW-os hagyományos készülékkel hűtünk, akkor a beltéri egységnek LE KELL ADNIA ezt a teljesítményt. Ez pedig nem megy másképp, csak ha az ehhez szükséges légáramot mindenképp fenntartjuk. A klímaberendezések legalacsonyabb ventilátorfokozata tehát ehhez a határértékhez van méretezve, és nem lehet kisebb.
Megjegyzés: ha egy klímaberendezés beltéri egységének ventilátora meghibásodik, és megáll, akkor az egész beltéri 20-30 perc alatt egy hatalmas jéggombóccá változik. Ezt eredményezi az "el nem vitt" teljesítmény.
Hagyományos klímaberendezéseknél az általam tapasztalt eddigi legalacsonyabb zajszintet a Daikin utolsó hagyományos modelljénél találtam, ami 26 dB(A) volt. Mindez igen jól optimalizált légáramlási tényezőkel. A jelenleg kapható hagyományos üzemmódú készülékek legjobbjai 30 dB(A) körül produkálnak, egy-két esetben találkoztam 29 dB(A) értékkel.
De van már inverter-technológiánk! Van szabályozott teljesítményünk! BINGÓ! Igen, amennyiben a kültéri egység teljesítményét hozzá tudjuk igazítani a beltérin átmozgatott levegő mennyiségéhez, megoldottuk a problémát. Hogy ezzel nem tudjuk kihasználni a kültéri maximális teljesítményét? A legalacsonyabb zajszintnél valóban nem. De hát mikor is van szükség a legcsöndesebb üzemmódra? Többnyire éjszaka. És mit tippelnek, egy napsütéses nyári nap délután 2 órai időszakára méretezett készülék teljesítményének hány százalékára van szükség éjszaka? Megmondom: kb. 30%-ra. A végeredmény: 22 db(A)! Ugye nem rossz?

Szabályozható befújt hőmérséklet
Huzatmentesen is lehet klímázni!
Az alapoktól kezdve: az úgynevezett split-klíma berendezések esetében a beltéri egységbe közvetlenül az ún. hűtőközeg hűti le a levegőt. Általánosságban ezeket a megoldásokat nevezzük direkt elpárologtatós klímáknak. Rengeteg előnyt nyújtanak, éppen ezért igen elterjedtek a kis és közepes rendszerek területén.
Egyik nagy hátrányuk azonban, hogy a készülékből kilépő hőmérséklet nehezen szabályozható. (Éppen ezért kis klímák esetében többnyire nem is szabályozzák.)
Ezeknél a klímáknál a beltéri egység belsejében kb. 0 0C-os hűtőközeg áramlik, amely az áthaladó levegőt 8-11 0C-ra hűti le. Ez pedig elég hideg. Ha közvetlenül és tartósan éri az embert, az egyrészt kellemetlen, másrészt egészségtelen is lehet. A hagyományos berendezések esetében az egyetlen lehetőség a megfelelő elhelyezés megválasztása, amikor is a klímaberendezést igyekszünk úgy elhelyezni, hogy a lehető legtávolabb legyen attól a ponttól, ahol először ember közelébe ér a kifújt levegő. (Minél magasabbra, minél távolabb pl. ülőhelytől, fekhelytől.)
Így lehetőség van arra, hogy ez a nagyon hideg keveredjen a helyiség melegebb levegőjével, és a tartózkodási területen már elfogadható hőmérsékletű legyen. Méterenként kb. 2-3 0C hőmérsékletemelkedéssel számolhatunk. Az inverteres berendezések esetében - mint azt már olvasónk álmában is tudja - a teljesítmény szabályozható. A beltéri egységben áramló hűtőközeg itt is 0 0C hőmérsékletű lesz. De tudjuk szabályozni a mennyiségét!
Példa: ha a szoba 25 0C-os, és a maximális teljesítménynél a klíma 10 0C hőmérsékletre hűti le a levegőt, akkor a teljesítmény 50%-ra történő csökkentésével - amellyel a hűtőközeg-áram is 50%-ra csökken - a befújt levegő hőmérséklete kb. 17-18 0C lesz. Egy újabb jó pont!

Teljesítmény-kiegyenlítés - egyidejűség: egy szuper extra alapáron!
Ez a fejezet a multi készülékekről szól. Multi készüléknek azokat a berendezéseket nevezzük, amelyek egy kültéri egységről több (1-2-3.30) beltéri egységet látnak el.
A multi berendezések a hagyományos klímák esetében nem jelentenek mást, mint egy dobozba összeépítve 2-3 kültéri egység alkatrészei. Minden beltéri önálló életet él, ha hűtést kér, bekapcsol, ha nem, kikapcsol a hozzá tartozó kompresszor a kültériben.
Egy kicsit továbbfejlesztett megoldás, amikor maximum 2 beltéri egy közös kompresszort kap. Mivel ezekben a készülékekben nincs teljesítményszabályozás, a problémát az okozza, amikor a két beltériből csak az egyik megy. Ilyenkor elvileg csak 50% kompresszorteljesítményre lenne szükségünk - ez azonban nem áll rendelkezésre. Ebben az esetben a plusz teljesítményt különböző műszaki megoldásokkal "visszavezetik" a kompresszorba, így nem áll fenn egyensúlyzavar a rendszerben. Csak hát a hatásfok, az sajnos kap egy pofont, ha ilyen megoldásban csak az egyik beltéri üzemel. Azt gondolom, már nem kell nagyon részleteznem, hogy az inverter-technológiánál nincs ilyen gond. Egy kompresszor van, amelyik olyan teljesítménnyel megy, amilyenre épp szükség van.
Azonban kínálkozik egy újabb lehetőség! Hadd engedjek meg magamnak egy bugyuta kis példálózást: képzelje el, hogy vesz egy darab mobilklímát, és beteszi az egyik szobába. Amikor ezt lehűtötte, akkor gyorsan átviszi a másik szobába, és azt hűti le. Aztán újra vissza az elsőbe. Így egy 2 kW-os készülékkel nagyjából 2 szobát tudna hűteni, amelyek mondjuk egyenként 1,5-1,5 kW-ot igényelnének. Csak hát nem a legkényelmesebb és legelegánsabb megoldás... Hát valami hasonlóra képes a kültériben meglévő teljesítményekkel az inverteres multi klíma.

Vegyünk két egyszerű példát:
A megrendelőnek van 2 db 12 m2-es, 1 db 10 m2-es és 1 db 32 m2-es szobája. Ennek öszszességében legyen 6 kW hűtőteljesítmény-igénye. Igen ám, de 1,8 kW-nál kisebb készüléket nem kap, és hagyományos multi készüléknél sem igen találkoztam ennél kisebb beltéri teljesítménnyel. A nagyobb szoba pedig igencsak igényli a 3,5 kW-os gépet. Számoljunk csak: 8,9 kW hűtőteljesítményt kell tehát megvásárolni, és nem is biztos, hogy kap olyan hagyományos készüléket, ahol pont a 3x1,8 + 3,5 kW összeállítás egyben rendelkezésre áll. Ha azonban inverteres készüléket választ, a megoldás így alakulhat:
Válasszunk egy olyan kültéri egységet, amelynek teljesítménye 1-6 kW között mozoghat. Ha erre rákapcsolunk 3 db 2,5 kW-os és 1 db 3,5 kW-os beltérit, akkor ez elvileg öszszesen 11 kW hűtőteljesítményt is leadhatna, de természetesen ez nem megy, mivel maximum 6 kW-unk van. Tehát ha egyszerre megy mind a három beltéri, és mind a háromnál "sokat" kell hűteni, akkor a 2,5 kW-os beltérik darabonként 1,35 kW-ot, a 3,5 kW-os 1,9 kW-ot ad le.
Ha már az egyik helyiségünk elérte a kívánt hőmérsékletet, vagy nincs használva az ottani klíma, akkor a működő három beltéri 1,75-1,75 kW-ot, illetve 2,5 kW-ot tud leadni darabonként. Ha pedig már csak a legnagyobb beltéri megy, ott 3,5 kW hűtőteljesítményt kapunk (itt már a beltéri határolja be a teljesítményt). Optimalizálás mesterfokon!

A másik példa:
Klasszikus magyarországi építkezési forma: földszint: nappali-konyha; beépített tetőtér: hálók, fürdő. A földszint a konyhával, étkezővel igényel 5 kW-ot, az emeleti kisszobák igényelnek 3x2 kW-ot. De szinte sohasem egyszerre! A fenti 6 kW-os kültéri egységnél maradva egy viszonylag kis teljesítményű kültérivel megoldható a probléma: nappal a földszint, esetleg egy háló, este és éjszaka a felső szint használja a meglévő teljesítményt.
Életszerű megoldás? Abszolút! Nem egyszer alkalmaztam már - sikerrel.

Egész éves fűtés Biztos igaz a vélekedés
hogy árammal fűteni drága mulatság?
Először néhány szó a fűteni is képes klímaberendezésekről: a klímaberendezés egy hőszivattyú, ami azt jelenti, hogy hűtéskor hőmenynyiséget szállít a hűtött térből a külvilág felé. Egyszerű - és ésszerű - gondolat, hogy ez megfordítva is működhetne. Működik is! Egy egyszerű kis szerkezet beépítésével megfordítható a folyamat, így most a külső térből szállítható a hőmennyiség a belső tér felé - tehát a készülék fűt. A megoldás egyetlen problémája, hogy mások a körülmények nyáron, amikor hűteni akarunk, és mások télen, amikor fűteni. Gondoljunk csak bele: nyáron kb. 24 0C-os az helyiség, ahonnan elszállítjuk a hőt, és mondjuk 35 0C, ahova szállítjuk. Télen meg mondjuk -10 0C a külső hőmérséklet, ahonnan hőt kell elvonni, és kb. 22 0C, ahová szállítani kell. Azt hiszem, nem nehéz belátni, hogy könnyebb a 24 0C-os levegőt lehűteni 1-2 0C-kal, mint a -10 0C-osat. Éppen ezért a sztenderd - ki/bekapcsolós - berendezések NEM ALKALMASAK ARRA, hogy 0.+5 0C alatti külső hőmérséklet esetén fűtési üzembe működjenek.
Kár! Pedig klímával fűteni nem is olyan rossz dolog. Hogy miért? Azt hiszem, hogy e néhány pontban eloszlathatok két tévhitet olvasóinkban.

1. tévhit: Árammal fűteni drága! Igen, ha villanyradiátorral vagy hőlégbefúvóval teszi. De a klímás fűtés még a legrosszabb esetben is háromszor annyi fűtési teljesítményt "szállít be" a lakótérbe, mint amennyi elektromos áramot fogyaszt. És ez a szám akár ötre is felmehet. Egyet fizet, ötöt kap! Ugye, nem is rossz.
Ha Önnek önálló vezetékes földgázellátása van, akkor kb. egynegyedét fizeti annak, mintha árammal fűtene (villanyradiátor, hőlégbefúvó). Ha tehát a klímás fűtés négyszer annyi hőt tud szállítani, mint amenynyi áramot felvesz a hálózatból, akkor a megrendelőnél pontosan ugyanannyiba kerülne a klímás fűtés, mint a gáz. Ha bármilyen más rendszerű fűtésnél - társasház központi kazán, távfűtés, PB-gázfűtés - gazdaságosabb lehet egy klímás fűtési megoldás.

2. tévhit: A klíma nem tud elég meleget csinálni! Ez méretezés kérdése. Ha egy lakás 10 kW fűtési teljesítményt igényel, és ez biztosítva van klímával, akkor az a lakás ugyanúgy megfelelően fel lesz fűtve, mint bármely más megoldással.
Egy klíma fűtéskor 40-45 0C hőmérsékletű levegőt fúj be. Azért ez nem olyan rossz!

3. Ami nem tévhit, de kevesen tudják: a légbefúvós fűtés az egyik legrugalmasabb fűtési megoldás! Egy légfűtés pár perc alatt meleg levegőt fúj a lakásba, és mivel mesterséges légáramoltatást - azaz ventilátort - használunk, ez gyorsan eloszlik a teljes fűtött területen. Ezen kívül minden más fűtés a levegővel együtt fűti fel a helyiségben lévő tárgyakat, falakat. Ezzel szemben a légfűtés a levegővel kezd, és csak a felmelegített levegő fűti fel azután a helyiség berendezési elemeit.
Na, egész szép ki érvrendszert felsorakoztattam itt a klímás fűtés mellett, csak hát ez a fránya 0.+5 0C határ, ez gond. Mert hát nálunk ugye szokott ennél hidegebb is lenni! Ha eljutott velem idáig ebben a fejezetben, már nélkülem is ki fogja mondani: inverter! Az inverter-technológia - a korszerű hűtőközegek megjelenésével együtt - ma már -20.-25 0C külső hőmérsékletig működő hőszivattyús klímákat biztosít, ami azért már elgondolkodtató lehetőség.

Nagy csőtávolságok
Elviszem önnek a kültérit a telek sarkába!
A klímatelepítések egyik olyan kérdése, amely sok esetben kizárja - az egyébként az adott feladatra minden szempontból optimumnak tekinthető - direkt elpárologtatós klímák alkalmazhatóságát.
A hagyományos berendezések 10-15 m csőhosszúságot és 3-5 m magasságkülönbséget engednek meg a kültéri és a beltéri egység között. Elég szoros korlát! Ha nem tartható, akkor más - bonyolultabb és lényegesen költségesebb - megoldásokat kellett alkalmazni. Amióta azonban rendelkezésre áll az inverter-technológia, sokat javult a helyzet. Természetesen a korlátok nem dőltek le, de tágultak: egyszerű spliteknél is 30 m csőhoszszat és 20 m (ez 6-7 emelet!!) szintkülönbséget engedhetünk meg, a legkomolyabb rendszerekkel pedig akár 1000 m csőhosszat és 90 m szintkülönbséget is elérhetünk. Azért ebbe már elég sokféle megoldás belefér!

Szabályzó elektronika Intelmek és tapasztalatok
Az előzőkben az inverter-tech- nika összes olyan előnyét öszszefoglaltam, amely ahhoz kell: objektív döntést hozhasson a megrendelő számára optimális megoldás megtalálásában. Előnyöket soroltam hoszszasan, most mégis egy intelemre kell, hogy sort kerítsek: ha klímát vásárol, NE HAGYATKOZZON erre a varázsszóra: inverteres klímát kérek.
Az inverter maga (a szó szigorúan vett műszaki értelmében) nem más, mint egy olyan műszaki eszköz, ami egy elektromos motor fordulatszámát változtatni tudja. Önmagában nem dönt semmiről. Ami valóban azokat az előnyöket nyújthatja, amit az előző hét pontban felsoroltam, az maga a működésszabályzó elektronika. Plusz egy precíz, összetett szoftver, amely eldönti, hogy a különböző érzékelőkkel mért paraméterek alapján milyen optimális működési üzemmódban kell az inverternek működnie. Egy precíz, jól letesztelt szabályzó szoftver nélkül az inverter-technológia csak REKLÁMMATRICA lesz a készülék dobozán.
Az én tapasztalataim egyetlen gyártó készülékein alapulnak, amelyhez garantáltan, a nevemmel merem kimondani: a hét pont maradéktalanul teljesül. Van még néhány gyártó, amelyről elhiszem, hogy az inverter-technológia valóban ezeket az előnyöket jelenti. És van egy pár, melyek esetében legalábbis kétkedés merül fel bennem.
Ha tehát inverter-technológiájú berendezést vásárol, a legbiztosabb támpont a referencia: nézzen meg egy beépített készüléket, vizsgálja meg a hét fenti szempont alapján, és utána döntsön.
Medgyesi Tamás
okleveles gépészmérnök
épületgépész

(Forrás: HKL szaklap)

vissza :: fel

A MULTISPLITEK ELŐRETÖRÉSE

A split - azaz osztott - klímaberendezések az utóbbi években a legelterjedtebb klímaberendezésekké váltak a lakossági és a kis hűtési igényű ipari és kereskedelmi területeken, kiszorítva az ablak- és a mobilklímákat. Elterjedésük okai a gyártók számának nagymértékű növekedése, a hatalmas (főleg ázsiai) import, a széles kínálat. Ezen okok miatt a split-berendezések árai jelentősen lecsökkentek, a klimatizálás mára már nem számít luxusnak. A nagy igény miatt megnőtt a kivitelezők, klímaszerelők száma is, így a nagy konkurenciaharc miatt a telepítési árak is lényegesen csökkentek. Ezek miatt ma már sok esetben olcsóbb beszereltetni egy split-berendezést, mint vásárolni egy mobilklímát. 

A felhasználók részéről régóta igény: ha több helyiséget akarnak klimatizálni, akkor sem akarnak sok "zörgő dobozt" látni kint a falon. Így a klímaberendezés-gyártók szinte mindegyike gyárt multisplit berendezéseket. Ezek 1 kültériből és több (2, 3, 4 vagy akár 5) beltéri egységből állnak, a beltérik a mono berendezésekhez hasonlóan különállóan szabályozhatók.
A multisplit berendezések vagy különálló, vagy osztott hűtőkörrel-körökkel rendelkeznek. Különálló hűtőkörök esetén minden beltéri egységhez külön hűtőkör (kompresszor, kondenzátor stb.) tartozik. Előnyei: pontosabb teljesítményszabályozás, nagyobb csövezési távolság, biztosabb üzem, rész-kihasználtság esetén kisebb elektromos teljesítményfelvétel. Hátrányai: nagyobb fizikai méret, tömeg.
Az osztott hűtőkörrel rendelkező multi berendezéseknél 1 kompresszor több beltéri egységet lát el. Előnyei: kisebb méret, tömeg, csendesebb kivitel a kevesebb kompresszor miatt. Hátrányai: kisebb biztonság (kompresszorhiba esetén több helyiségben sincs hűtés), részterhelés esetén nagyobb teljesítményfelvétel (mivel 1 beltéri ellátásához is megy a kompresszor teljes kapacitással).
Ahogy a mono berendezésnél, a multiknál is megjelentek az inverteres multisplit gépek. Ezek a berendezések egyesítik a fenti 2 fix sebességű komp-szerelt berendezések előnyeit. A gépek 1 darab inverter-vezérlésű rotációs vagy scroll-kompresszorral vannak szerelve. A berendezés így kompakt, kis méretű. Az inverter-vezérlés miatt előnyeik a szóló berendezésekhez hasonlóak: pontos teljesítményszabályozás, alacsony energiafelhasználás (mivel a beltéri igényeknek megfelelő hűtőteljesítményt adja a le a kompresszor), csendes üzem. A berendezések további előnye a variálhatóság. Az igényeknek megfelelő nagyságú beltéri egység köthető a kültérire. Így mi dönthetjük le, hogy több kisebb vagy kevesebb nagyobb teljesítményű beltérit kapcsolunk a rendszerre. Természetesen megfelelő határok között, meg van adva a minimálisan és a maximálisan kapcsolható hűtőteljesítmény és a minimálisan és maximálisan kapcsolható darabszám is.
Sok gyártónál a variálhatóságot tovább növeli, hogy nem csak oldalfali beltéri egységet, hanem kazettás, légcsatornázható vagy parapet/mennyezeti beltériket is csatlakoztathatunk a rendszerre. Így szinte bármilyen hűtési igény kielégíthető.
A multi berendezések ára általában megegyezik vagy drágább, mintha a beltéri egységekkel megegyező számú mono berendezéssel oldanánk meg a feladatot. A telepítés is könnyen kerülhet többe, mint a mono berendezéseknél, mivel a csövezést a közös kültéri egységektől kell elvinni az egyes beltérikig, és ha két beltéri történetesen az épület két különböző oldalán van, ez lényegesen hoszszabb nyomvonalat eredményez, mint két, közvetlenül a beltérihez telepített kültérivel rendelkező mono gép esetén.
A fentiekből kitűnik, hogy a mára a multisplit berendezések kínálatukban, variálhatóságukban felveszik a versenyt a mono gépekkel. A kiválasztási szempont inkább az ár és az esztétika lehet.
Kiss Gergely

(Forrás: HKL szaklap)

vissza :: fel

KLÍMATECHNIKA, LÉGSZÁRÍTÁS

Manapság, a fokozott légzárású nyílászárók korában kiemelt jelentősége lehet a helyiséglevegő páratartalma állandó szinten tartásának, a fölös nedvesség eltávolításának, a penészesedés megakadályozásának. Erről szól alábbi cikkünk.

Mi okozhat magas páratartalmat? Sok minden. A hibás vízszigetelésű épületek falfelületéről elpárolgó nedvesség, szuterének, pincék hőmérsékletkülönbségéből adódó kondenzációs nedvesség. Használatba vételből származó nedvesség, például zuhanyzók, szaunák okozta pára. Mosókonyhák, fürdőszobák, szárítóhelyiségek szellőzetlenségéből is származhat. Gőzképződéssel járó munkavégzés is okozhatja. Belső térben lévő szabad vízfelületek, úszómedencék, díszmedencék, télikertek stb. szintén emelhetik a nedvesség szintjét. Ezek után talán már nem kérdéses, hogy a párásodással foglalkozni kell.

Miért párátlanítsunk?
Különböző funkciójú helyiségekben problémát okozhat a magas páratartalom. A levegő relatív nedvességtartalmának 65% fölé emelkedésekor tökéletes életteret nyernek a különféle gombák, és megnő a penész kialakulásának esélye. Az ilyen környezetben töltött idő  a negatív esztétikai hatás mellett  rossz közérzetet eredményez, és egészségkárosodáshoz is vezethet. A nedvességre érzékeny berendezések és a tárolt anyagok egyaránt károsodhatnak, a levegő nehézzé és fullasztóvá válik, ugyanakkor vízcseppek csapódnak ki mindenhol, ahol a levegő a telítettségi hőmérséklet alá hűl (pl. ablakon, falakon, csővezetékekben, a menynyezeten és a sarkokban). Az izzadás" jelensége vízműveknél is megfigyelhető a szerelvényekkel, illetve vezetékekkel ellátott gépházakban. Nyáron a 14-15 0C-os ivóvízvezeték is harmatpont alá hűti a levegőt, nagymértékben fokozva a korróziót. Ez lényegesen rontja a helyiségek higiéniai és esztétikai állapotát.
A lakások levegőjének páratartalmát több tényező is emelheti. Elsődleges okként a korszerűsítés" említhető. A hetvenes évek előtt épített épületek hőtechnikai tervezése általában nem elegendő a modern központi fűtések üzemeltetéséhez. Az automatikusan szabályozott hőmérséklet minden napszakban állandó. A megfelelő hőszigetelés hiánya miatt a kritikus időszakban, a hajnali hirtelen lehűlés miatt a határoló falak felülete harmatponti hőmérséklet alá hűl. A belső levegő párája ezeken a felületeken kicsapódik. Lényeges a hőmérséklet, relatív páratartalom és a falfelületek hőmérsékletének aránya. A fal szerkezete, hőszigetelési képessége adott. A levegő hőmérséklete közel állandó, általában 20-22 0C közötti. A páratartalom változó.
Mértékét meghatározzák a használatba vételi tényezők, a bentlakók száma és a térfogat aránya. A levegő relatív páratartalmát emeli a főzés, a mosás, a fürdőszoba használatának gyakorisága, a mosott ruhák belső térben történő szárítása során keletkező pára. Az élettani szempontból egészségesnek mondható páratartalom 40-60% közötti. A magasabb értékű páratartalom egészségtelen, és nagyobb a páralecsapódás esélye.


A páradiffúz felületek az időnként megemelkedő páratartalmat elnyelik, és a páraforrás megszűnése után, lassan elpárologtatják azt. Túlzott hőszigetelés és a belső felületek párazáró tulajdonsága (szellőzetlenség) emelik a bent rekedő pára mértékét. Pincék és szuterénok esetében a megfelelő szellőzés hiánya és a terepszint alatti elhelyezkedés miatt eleve magasabb a páratartalom, amit az esetleg nedves falszerkezetek kipárolgása még emel. A földdel érintkező, nem hőszigetelt falszerkezetek hőmérséklete csak nehezen változtatható, ezért a nyári időszakban a külső meleg és párás levegő beáramlása miatt gyakori a páralecsapódás. A hazai vállalkozások sajátossága, hogy mindenki ott indítja be, ahol a legolcsóbb, így aztán nagy részük pincékben, családi házak szuterénjében működik. Ezek, különösen ha régi épületben találhatók, majd mindig nedvesek. Levegőjükön érzik valamennyi dohosság, pinceszag, ami még akkor sem előnyös, ha történetesen borozót vagy biliárdszalont működtet valaki. A nedvesség a levegőben természetes jelenség, de túlzott mértéke árthat egészségünknek, és a kicsapódó pára következtében számíthatunk a tárgyak, eszközök korróziójára, a falfelületek károsodására, penészesedésére. A festés elszíneződhet, a tapéta leválhat, ami esztétikai szempontból sem kedvező. Előfordul az is, hogy a gondosan végzett utólagos falszigetelés ellenére megmarad a helyiség levegőjének a túlzott páratartalma. A házilagos szárítás, mondjuk a gyakori szellőztetés azután még ront a helyzeten, hiszen különösen nyáron, a viszonylag hideg falakon lecsapódik a melegebb külső levegő nedvességtartalma. A jelenség megszüntetéséhez a felesleges párát ki kell vonni a levegőből.

Párátlanítás az építőiparban
A kivitelezés meggyorsítása érdekében lehet szükség a munkaterületek párátlanítására. Új épületek belső vakolásánál az időjárási viszonyok nagyban befolyásolják a friss vakolat száradását. Míg a túl száraz időjárás mellett szükség lehet a gyors kiszáradás elkerülésének érdekében az utánnedvesítésre, esős, párás időszakban szükséges a száradás gyorsítása. Jelenleg leginkább a nagyteljesítményű fűtőberendezéseket használják erre a célra. Mint technikai megoldás a célnak megfelel, de igen költséges és nehezen szabályozható. Légszárító berendezés használatával energiát takaríthatunk meg, és mivel szabadon megválaszthatjuk a kialakítandó relatív páratartalmat, a száradás folyamata is pontosan szabályozható. Elkerülhető a gyors száradás miatti repedezés, és független a külső páratartalom hatásaitól.
További alkalmazási területek
A vakoláson kívül belső burkolásoknál, festésnél, gipszkarton- és tapétázási munkáknál, vizes bázisú ragasztóanyaggal történő parkettázásnál, valamint minden olyan kivitelezési szakipari munkánál, ahol a munkavégzés nemkívánatos páraképződéssel jár.

A páramentesítésre használt eljárások
Páramentesítésre alapvetően két eljárás jöhet számításba: a levegő be-, illetve elvezetésén alapuló eljárás, illetve a hőszivattyúval végzett hővisszanyeréses páramentesítés. Technikai szempontból mindkét rendszer kielégíti a követelményeket, de energia-megtakarítási szempontból a hőszivattyús páramentesítés gazdaságosabb. A szellőzőrendszereknél a fűtésre használt energiát a meleg, párával telített levegővel együtt vezetik el, és friss, de hideg levegőre cserélik, amelyet újra fel kell fűteni. Ezzel ellentétben a ?párafaló" a drága meleg levegő pazarlása nélkül dolgozik. Összegyűjti a párával telített levegőt, és lehűti a telítettségi pont alá, ahol a pára kicsapódik. A száraz levegőt 10%-kal magasabb hőmérsékleten fújja ki magából. A járulékos hő a következő fizikai jelenség alapján keletkezik: a víz párolgásának során hőt von el a környező levegőtől. Ez az úgynevezett látens hő kerül vissza a vízpára kondenzációja során a páramentesítő belsejébe (innen ered a név: hő-visszanyerés"). Emellett a kompresszor által termelt hőt használja fel a további felfűtésre. A párafaló" az általánosan ismert házi hűtőgép elvén alapul.

Hogyan működik a párafaló"?
A hőszivattyú két fő részből áll, elpárologtatóból és kondenzátorból. A hőszivattyúban lévő hűtőközeg párolgásakor hőt von el a környezetéből, majd a kondenzátoron kicsapódva leadja. A hűtőközeg áramlását, a két egység közötti nyomásviszonyokat kompresszor biztosítja.
A készülék ventilátora a nedves levegőt keresztülszívja az elpárologtatón, itt a levegő lehűl, és a pára kicsapódik. Ez a víz a gyűjtőtálcából egy csövön keresztül kerül elvezetésre. Ezután a levegő áthalad a kondenzátoron. Itt a hő ismét felszabadul, és a száraz levegő felmelegszik. Beépített elektronika irányítja a biztonságos működést. Barabás Tamás

(Forrás: HKL szaklap)

vissza :: fel

A FESZTI KÖRKÉP KLÍMÁJA

A körkép restaurálása 1992-ben kezdődött, amit a lengyel Ars Anticva csoport végzett. Azért esett rájuk a választás, mert a Wroclaw-ban lévő, hasonló méretű körképet is ők restaurálták, így megfelelő referenciával rendelkeztek.
Az épületet (melyet formája miatt szaknyelven rotundának neveznek) 1969-ben készült tervek alapján, kifejezetten a körkép számára építették. Tulajdonképpen két koncentrikus hengerből áll, melyek közül a belső a hatalmas festménynek ad otthont, a külsőben kiállítási és üzemi helyiségek találhatók, míg a kupola alatt (a körkép nézőtere fölött) konferenciaterem kapott helyet. A belső "henger" átmérője 46 méter, így a 15 méter magas és 120 méter kerületű körkép mögött 2 méter széles szervizfolyosó számára is van hely. Mivel a 30 ezer légköbméteresre tervezett csarnok álmennyezetét az építés során módosították, ezért jelenleg egy mintegy 45-50 ezer köbméteres terem klimatizálását kell megoldani. A levegőt a nézőtér felett, az álmennyezet takarásában elhelyezett elosztón keresztül fújják be, az elszívás pedig a körkép mögött, annak tetejével azonos magasságban történik. Négy ventilátor segítségével óránként 12 ezer köbméter levegőt nyomnak a légtérbe, így kb. 4 óra alatt kicserélődik a terem levegője. A friss levegő beszívása az épület északi oldalán, a második szint magasságában történik. A rendszer több pontján porszűrőt helyeztek el. A beszívó nyílások után egy durva- és egy - nemzetközi szabványoknak megfelelő - finomszűrő került beépítésre, melyek a beérkező levegő fizikai szűrését végzik.
A helyiség hőmérsékletét 8 helyen mérik; a terem falán (különböző magasságokban), valamint a nézőtéren található mérési pontokon. A vászon hőmérsékletét 18-20 0C között kell tartani, a relatív páratartalmat pedig 50-60% közé kell beállítani. Ezeket az értékeket a restaurátorok írták elő, mert a vászon beavatását és annak feszességét ezeknek a paramétereknek megfelelően végezték, sőt a festék kikeverésekor is ezekhez igazodva jártak el.

A körkép állapotát kétévenként egy nemzetközi zsűri ellenőrzi, mely az Ars Anticva két képviselőjéből, a megyei múzeum igazgatójából, a megyei közgyűlés képviselőjéből és az Európában található körképeket kiállító intézmények képviselőiből áll. Az ellenőrzés során szúrópróbaszerűen megvizsgálják azokat a mérési adatokat, melyeket a körkép átadása óta 10 perces időközönként rögzítenek, és kontrollálják a vászon nyúlását, ill. zsugorodását is. Nagy jelentőségű a megfelelő klíma biztosítása, mivel a kép nem saját súlyánál foga lóg, hanem súlyok segítségével feszítik. A méretváltozást a vászon hátsó oldalának hat pontjához rögzített mérőpálcák jelzik, melyek a szervizfolyosóról ellenőrizhetők.

A nézőtér bejáratának mindkét oldalán két porszűrő található, amelyek feladata a cipővel, ill. ruházattal bevitt por kiszűrése, a levegő tisztítása. Ugyanilyen berendezést láthatunk a nézőtéren is.
Aki járt Ópusztaszeren és látta a Magyarok bejövetelét, tudja, hogy a kör alakú nézőtér és a körkép között ún. terepasztal helyezkedik el, amely látszólag olyannyira egybeolvad a körképpel, hogy szinte összeköti a jelent a múlttal. A terepasztalon elhelyezett üszkös farönkök, íjak, kelevézek, edények, domborzati tárgyak és más hangulatfokozó elemek teszik életszerűbbé a látványt.
A klíma által keltett enyhe légmozgás is erősíti a hatást, mintha a képen látható zászlót is a bőrünkön érezhető leheletnyi szél lengetné. Ezt az érzést fokozzák tovább a narrátor szövege alatt hallható különböző effektusok, melyek a 120 méteres körkép minden jeleneténél más és más zajokkal, a látványhoz alkalmazkodó hangelemekkel teszik élethűbbé a hatást.

Érdekes, hogy a körbefutó vászon nem egy henger palástjához, inkább egy homokóra alakjához hasonlít, amiből persze a néző semmit nem vesz észre. Mindez csak a szervizfolyosóról látszik, ahol jól kivehető, hogy a lángmentesítő anyaggal átitatott vászon középmagasságban a nézőtér felé domború. Az is meglepő, hogy egyes részeken a terepasztal és a kép között 1,5-2 méter távolságot hagytak az építők. Ennek oka, hogy a kép esetleges javítását vagy tisztítását az itt felhúzható gondolák segítségével meg tudják oldani. Természetesen ezek a nyílások sem érzékelhetők a nézőtérről. A hűtés-fűtés teljes rendszerét számítógép irányítja és ellenőrzi, ezen kívül a mért adatokat is archiválja. Működés közben a nyolc mérési pontról folyamatosan kapott eredményeket átlagolja a berendezés, és ennek megfelelően vezérli a hűtő-, ill. fűtőelemeket. Nyáron, amikor odakint a hőmérséklet eléri a 38 0C-ot, mindkét hűtőkompreszszor 100%-on jár, ami nem kevés energiát emészt fel, hiszen a hatvanas években készült készülékek egyenként 80 kW-ot fogyasztanak óránként. A befújt levegő hőmérséklete 14-16 0C, amivel folyamatos üzem esetén tartani lehet a terem 18-20 0C-os hőmérsékletét a legnagyobb melegben is. A fűtést két magyar gyártmányú gázkazán biztosítja. Ezek alacsony nyomású gőzfejlesztő kazánok, összesen 700 kW hőteljesítményt tudnak leadni. A párásítást télen a kazánokról elvett gőzzel oldják meg, nyáron pedig négy elektromos gyorspárásító látja el ezt a feladatot. Amikor a külső relatív páratartalom 60% feletti értéket mutat, akár három előhűtőn is át kell engedni a levegőt, hogy beállítsák a megfelelő páratartalmat. Ha túlhűlne, akkor utófűtővel melegítik fel a már ideális páratartalmú levegőt.
Borbély László

(Forrás: HKL szaklap)

vissza :: fel

INVERTER


A hűtendő helyiség pillanatnyi teljesítményigényének megfelelően szabályzott a kültéri egységben a kompresszor fordulatszáma. Az alacsonyabb teljesítményigénykor alacsonyabb a kompresszor fordulatszáma, ennek megfelelően alacsonyabb az elektromos fogyasztása, mivel a kompresszor fordulatszámának csökkentésével jelentősen csökken az energiafelvétele és a zajszintje is. Az inverteres szabályzóval ellátott készülékek további jellemzője a magas COP-érték is. A legkorszerűbb szabályzási mód, mellyel akár 30%-os üzemeltetési energia-, vagyis költségmegtakarítás is elérhető. A beállított belső hőmérsékletet sokkal pontosabban lehet tartani, mint a hagyományos Be/Ki kapcsolásos kompresszorszabályzással, ugyanakkor a meleg szobát kb. 2/3 annyi idő alatt hűti le, mint a hagyományos készülék.
Akkor érdemes alkalmazni, ha a split-készüléket viszonylag sokat járatjuk, ekkor ugyanis a megtakarított elektromos energia árából 1-2 éven belül megtérülhet a többlet ráfizetés, amennyivel többe kerül egy hagyományos készüléknél.

(Forrás: HKL szaklap)

vissza :: fel

LAKÁSSZELLŐSZTETÉS SZABÁLYZOTT PÁRATARLALOMMAL

A lakásszellőztetés új generációja a páratartalom kezelését is jelenti. A túl magas, de a túl alacsony páratartalom is kerülendő. Egy speciális hővisszanyerő alkalmazásával a hőtartalom mellett a páratartalom is visszanyerhető. A további előnyei egyrészt a jelentős energia-megtakarítás a hagyományos lemezes hőcserélővel szemben, másrészt a rendszer egyszerűsége. Nem keletkezik kondenzátum, és így az eljegesedés veszélye sem áll fenn. Téli időszakban nincs többé szükség helyiséglevegő-párásító készülékre. A túl nedves helyiséglevegő a környezetében lévő anyagokra (falazat, fa, bútor, textíliák stb.) kifejtett hatásával ebben az esetben nem kell számolni, ugyanakkor nincs is figyelmen kívül hagyva.

Helyiség-páratartalom
A DIN 1946-os szabvány az emberek tartózkodási helyükön érzett közérzetével foglalkozik. Nyáron az emberek hőleadása a bőrfelületi párologtatás által megnövekszik, így a maximális páratartalom felső határa kitolódik. Ez a hőleadás függ a nedves bőrfelület és a környezeti levegő közötti vízgőz részleges nyomáskülönbségétől. Ellenben télen a páratartalom alsó határát nem a kellemes közérzet (az emberek hőleadása), hanem az egészségtechnikai követelmények határozzák meg. A túl száraz helyiséglevegő kiszárítja a nyálkahártyát. A nyálkahártya védőfunkciója így lecsökken, sőt a száraz levegő könnyebben felveszi a port és a különböző aeroszolokat, mint a nedves, mivel a levegő páratartalma hatással van a részecskeméretre.
A helyiséglevegő alsó határértékét a szabvány csak igen pontatlanul körvonalazza. Az egészség-rizikófaktornak télen a száraz levegőnél nagyobb hangsúlyt kell kapnia. Ezzel összefüggésben az egészségügyi költségek is megnövekedhetnek. Korábban a páratartalom-problémára egy egyszerű megoldás adódott: télen a kimosott ruhát abban a helyiségben szárították, ahol a család a leggyakrabban tartózkodott, vagy a fűtőtestre (cserépkályha, kemence) egy vízzel teli edényt helyeztek, ami a nap folyamán párásította a levegőt. Ez a mai modern lakásokban már nem lehetséges, ráadásul a szokások is alapjaiban megváltoztak. Feladat a lakásszellőztetés, és ezzel együtt a helyiségek páratartalmának a szabályozása. Télen a lakásban keletkezett párát megfelelő értéken kell tartani. Egyrészt ne keletkezzenek káros párakicsapódások, másrészt ne léphessen fel egészségkárosító hatás. Télen javasolt páratartalom-érték: 7 g/kg, illetve kb. 45%-os relatív páratartalom 21 °C-on.
Légkezelő rendszer
A páratartalom hatékony kezelése csak a családi házakba vagy lakásokba telepített lakásszellőztető-párásító készülékekkel lehetséges (1. kép). A helyiségenkénti decentrális rendszerek frisslevegő-nyílásokkal és egy központi elszívással erre nem alkalmasak. Az ellenőrzött lakásszellőztetés magja a szellőztető készülék (2. kép) a hozzá tartozó kezelő és szabályozó készülékkel (3. kép). Bizonyos igényekhez igazodó szellőztető készülékkel szembeni elvárásokat a következőkben ezzel az új rendszerrel vizsgáljuk.
Páratartalom-visszanyerés
A páratartalom visszanyerésénél az érezhető és a látens hő visszanyerése történik. Egy szorpciós rotorban a konvektív hőcserélés mellett a páratartalom is deszorbeálásra kerül. Fontos szempont, hogy a páratartalom szárazon, tehát kondenzfázis nélkül, ill. kötött H2O-val kerül átadásra. Ez csak speciális szorpciós anyaggal lehetséges. A kondenzációs vagy higroszkopikus bevonatú rotorok erre nem alkalmasak. Az anyagok keveredését, beleértve a szagokat is, kerülni kell. Ehhez, a helyiség-légtechnikában alkalmazott rotorokkal szemben, az új követelményeket is kielégítő rotor szükséges (tömítésrendszer, öblítőkamra stb.). A hő- és páratartalom-visszanyerés teljesítményének vezérlése a rotor fordulatszámának változtatásával történik, pl. 16 °C-nál magasabb külső hőmérséklet esetén a rotor-fordulatszám igen alacsony. Kiegészítő nyári bypass szükségtelen.
A páratartalom-szabályozás működése
Megkülönböztetünk alapszellőztetést, igényhez igazodó szellőztetést és gyors szellőztetést. Az alapszellőztetésnél a légteljesítmény állandó, és fokozatmentesen a kezelőkészüléken állítható be. Ez a légteljesítmény kb. 50-70%-os. A tervezett légteljesítmény mindig szükséges (függetlenül attól, hogy hány személy tartózkodik a helyiségekben). Az igényekhez igazodó szellőztetésnél a légteljesítményt a helyiség páratartalma szabályozza (4. kép). A szabályozás mértéke: a referenciahelyiségben mért relatív páratartalom a bevezetett mennyiséggel kerül összehasonlításra. Eltérés esetén megváltoztatásra kerül a külső levegő mennyisége. Ezzel a szabályozással történik az igénynek megfelelő teljesítmény automatikus beállítása.
Szimuláció
A modellben (5. ábra) a referenciahelyiség páratartalmát dinamikus vizsgálatnak vetjük alá. Az 1-es helyiség a befúvott levegős, a 2-es helyiség az elszívott levegős helyiségeket jelképezi. Az 1-es helyiség a referenciahelyiség, ahová a kezelőkészülék fel van szerelve. Az egyszerűség okáért az abszolút páratartalommal számolunk (a befúvott levegős helyiségekben a hőmérséklet csak csekély mértékben változik). Ebben a modellben a nap folyamán a külső levegő páratartalma, az 1-es és 2-es helyiségek szabaddá tett páratartalma, valamint a helyiségek tárolótartalma variálható. Az 1-es példa (6. ábra) mutatja a páratartalom alakulását hagyományos, páratartalom-viszszanyerés nélküli lakásszellőztető rendszer esetében. Az 1-es és 2-es helyiségek, valamint a friss levegő páratartalma is három különböző külsőlevegő-páratartalomhoz van hozzárendelve (2, 4 és 6 g/kg). A 2-es példa beállításai (7. ábra) az 1-es példával azonosak, de páratartalom-visszanyeréssel vannak számolva. A lakásszellőztetés ezen új generációja szerint kialakított készülékeken (hővisszanyerés és páratartalom-szabályozás) folytatott mérési eredmények ezzel a modellel tökéletesen megegyeztek.
Összefoglalás
A szimuláció mutatja (1-es példa), hogy egy páratartalom-visszanyerés nélküli lakásszellőztetésnél az előírt 7 g/kg helyiséglevegő-páratartalom 6 g/kg-os külsőlevegő-páratartalomnál érhető el. Ez azonos a mérési eredményekkel, és egybeesik a lakók reklamációival. A helyiséglevegő a fűtési periódusban rendszerint túl száraz. A 2-es példában (páratartalom-visszanyeréssel) a helyiség páratartalom-folyamata a megfelelő visszamaradó páratartalomszámnál látható. A kimenő páratartalom (x_0) az összehasonlíthatóság miatt az 1-es példa szerinti maradt. Jó felismerni, hogy a helyiséglevegő-páratartalom a kívánt tartomány irányába tendál. Az energiaráfordítás számításánál, pl. 7g/kg kívánt helyiséglevegő-páratartalom biztosításához (EnEV-ben) a megfelelő primer energiaráfordítást kell figyelembe venni. A gyakorlati alkalmazásban ezt az energiahányadot a fűtés (elpárologtatás) és/vagy az elektromos helyiséglevegő-párásító adja. A megfelelő helyiséglevegő-páratartalom nemzetgazdasági haszna azonban mindenek előtt az egészségügyi kiadások csökkentésében rejlik.

(Forrás: HKL szaklap)

vissza :: fel

AZ ÜZEMBEHELYEZÉS ESZKÖZEI ÉS MŰSZEREI

A hűtőberendezések üzembe helyezése alatt azoknak a műveleteknek az öszszességét értjük, amelyek még szükségesek ahhoz, hogy a már készre összeszerelt, új vagy javított hűtőberendezés rendeltetésszerű működését megkezdhesse. Cikkünk az ehhez használatos eszközöket és műszereket ismerteti.

Feszmérő csaptelep és szerelvényei
A "szerviz-csaptelep" néven is ismert készülék a hibabehatárolás, az üzembe helyezés és az ellenőrzés egyes fázisainak irányítására szolgáló, egybeépített szerelvénycsoport. Leggyakrabban használt változata az 1. ábrán vázlatosan bemutatott kétszelepes egység. A fémből készült készüléktestre szokásos módon egy kisnyomású (p0) és egy nagynyomású (pc) szerviz-manométer, két elzárószelep, három (általában 1/4" SAE) menetes tömlőcsatlakozó-csonk és egy áramlásjelző nézőüveg van felszerelve. A kisnyomású oldalt (kék tömlővel) a hűtőberendezés szívóoldalához, a nagynyomásút pedig (piros tömlővel) a nyomóoldalhoz vagy egy nitrogén-palack reduktorához, vagy esetleg egy hűtőközeg-palackhoz csatolják. A középső csonkhoz (sárga vagy fekete tömlővel) vákuumszivattyú vagy hűtőközeg palack stb. csatlakoztatható a mindenkori célnak megfelelően. Egyes készülékek szívó- és nyomóoldalán ezeken kívül még egy-egy Shrader-szelepes csonk is található. Az elzárószelepek megfelelő nyitásával-zárásával átszerelés nélkül, gyorsan létre lehet hozni a szervizmunkáknál szükséges különböző kapcsolatokat. Az elzárószelepek működtető tárcsái a szívóoldalon rendszerint kékek, a nyomóoldalon pirosak, a készülékhez csatlakoztatható szerviztömlőkhöz hasonlóan. A hagyományos rendszerű szelepek nyitása-zárása folytonos, jól szabályozható. A mem-bránszelepek gyorsabban nyithatók és zárhatók, de finom szabályozásra nem alkalmasak.
Egyedi összeköttetésekre adnak lehetőséget a négy- és ötszelepes csaptelep-változatok, amelyek a szokásos szerviz-manométereken felül vákuummérővel is el vannak látva. A vákuumcsatlakozás elzárására szolgáló szelep működtető kereke sárga, a hűtőközegé fekete színű.
Szervizmunkáknál a feszmérő csaptelepet egy rászerelt akasztóhorog segítségével alkalmas helyre fel lehet függeszteni, avagy csavarosan is rögzíthető a vákuumszivattyúra vagy töltő-vákuumolóra.

Nyomásmérők
Mano-vakuummérők
Ezek az általában Bourdon-csöves vagy csőmembrános analóg műszerek a légköri nyomáshoz viszonyított túlnyomást mutatják. A légköri nyomásnál kisebb üzemi nyomásértékeket mint "negatív túlnyomást" jelzik, ebben a tartományban a számjegyek előtt "-" jel szerepel. Számlapjukra - a barometrikus nyomást 1 bar állandó abszolút nyomásnak véve - fel szokták tüntetni egy vagy koncentrikusan több hűtőközeg telítési hőmérséklet-értékeit is (2. ábra). Így a nyomás mérése alapján az elpárolgási-, illetve kondenzációs hőmérsékletet közelítően bár, de gyorsan meg lehet állapítani. A használatkor nagyon kell ügyelni arra, hogy a hőfokskála mindig csak a skála mellett jelzett hűtőközegre érvényes!
A szokásos kivitelű mano-vákuummérő műszerek csak az üzemi nyomások ellenőrzésére szolgálnak, a későbbiekben tárgyalásra kerülő vákuumozás műveletének ellenőrzésére viszont teljesen alkalmatlanok, mert lehetetlen velük mbar nagyságrendű abszolút nyomásokat kimutatni.
Újabban egyre jobban terjednek a piezorezisztív elven működő, digitális kijelzésű nyomásmérő műszerek (mérési elvüket itt nem ismertetjük), nagyobb multi-split léghűtő rendszerek üzemellenőrzéséhez pedig az ugyancsak piezorezisztív, nyomásjel-távadókkal működő elektronikus távellenőrző (és szabályozó) rendszerek. A nyomásmérő műszereket rendszeresen "kalibrálni" kell, azaz hiteles műszerrel össze kell hasonlítani őket. (A kalibrálás nem tévesztendő össze a hatóság által végrehajtott hitelesítéssel.)

Vákuummérők
A vákuumozási művelet ellenőrzésére a mai követelmények szerint már csak olyan speciális, kifejezetten erre a célra gyártott műszerek használhatók, amelyek 1 mbar-nál kisebb abszolút nyomások kijelzésére is alkalmasak. Az analóg kijelzésű, a házi barométerekhez hasonlóan síkmembránnal működő vákuumméterek a teljes üzemi tartományon belül, vagyis 0-1 bar abszolút nyomáshatárok között használhatók, de a végvákuum közelében éppen ezért nem megfelelő pontosságúak. Vannak azonban változó érzékenységű vákuummérő műszerek is, melyeknek osztása a légköri nyomáshoz közeli tartományban sűrűbb, az igen kis nyomásokéban ritkább, így a végvákuum közelében már jóval pontosabb leolvasást tesznek lehetővé.
Az 1 mbar körüli nyomástartományban azonban végül is csak az elektronikus műszerek kellő pontosságúak. A vákuumozáshoz kifejlesztett elektronikus nyomásmérő szervizműszerek digitális kijelzésűek, de gyakran csak a nyomás nagyságrendjéről adnak (felgyulladó lámpasorozattal) tájékoztatást.
A vákuummérőket védeni kell a túlterheléstől, azaz az atmoszférikusnál nagyobb nyomásoktól. Ha a túlterhelés-védelem a műszeren belül
nincs eleve biztosítva, eléjük egy túlnyomásra nyíló túlfolyószelepet kell a mérővezetékbe beépíteni.

Hőmérsékletmérők
Egyszerűbb célokra, pl. a légtérhőmérsékletek mérésére sikerrel használhatók az egyszerű és megbízható folyadékhőmérők. Nagy hátrányuk, hogy beállási idejük általában igen hoszszú, és érzékelőjük kialakításánál fogva felületi hőmérséklet mérésére gyakorlatilag alkalmatlan.
Szervizmunkákhoz azokat a digitális kijelzésű elektronikus hőmérsékletmérő műszereket használják a legsikeresebben, amelyekhez különböző típusú érzékelők (szondák) csatlakoztathatók, attól függően, hogy a feladat egy felület, a levegő vagy valamely folyadék stb. hőmérsékletének megállapítása. Érzékelőjük általában egy kisméretű NTC termisztor, amely egy hőmérsékletnövekedés hatására csökkenő ellenállású elem. Az üzemellenőrzés céljára gyárilag beépített érzékelők többnyire PTC-ellenálláshőmérők, amelyek ellenállása a hőmérséklet növekedésekor nő, megfelelő kijelző, illetve távadó berendezéssel.
A hőmérsékletmérő műszereket is rendszeresen kalibrálni kell.

Villamos műszerek
A hazai és nemzetközi szabványok egybehangzóan előírják, hogy minden felülvizsgálat, javítás, átalakítás vagy alkatrészcsere alkalmával kötelezően el kell végezni az élet- és vagyonbiztonság szempontjából döntő villamos vizsgálatokat, amelyek a következők:

  • a védővezeték ellenállásának mérését,
  • a szigetelési ellenállás mérését,
  • a szivárgó áram mérését és
  • a hálózati csatlakozóaljzat védőföldelésének ellenőrzését.

A szerelőnek bizonylatolnia is kell valamennyi felsorolt ellenőrzés végrehajtását, a mért értékeket. A vizsgálatok után egy "munkalap" aláírásával garantálnia kell, hogy a készülék megfelel a követelményeknek. Emellett azonban az üzembe helyezéskor és a szervizmunkák során a hibák behatárolásához is szükség lehet a feszültség, az áramfelvétel, a motortekercs-ellenállás és -hőmérséklet mérésére, valamint a vezeték folytonosságának ellenőrzésére. Mindezek elvégzéséhez a szakszerelőnek rendelkeznie kell a fenti villamos jellemzők mérésére alkalmas műszerrel. A szakterületünkön leginkább használatos műszerfajták a következők:

Univerzális mérőműszerek
Az univerzális mérőműszerek olyan készülékek, amelyek átkapcsolással lehetővé teszik az előzőkben felsorolt feladatok (vagy egy-egy részük) végrehajtását. Egy példaként kiemelt analóg műszertípus 0-250 V AC feszültség, 0-3,2/16 A áramfelvétel, 0-1,2/10 mA szivárgóáram, 0-100 Ohm és 0-10 kOhm ellenállás, 10-1000 mOhm védővezető-ellenállás és 0,2-10 MOhm szigetelési ellenállás, továbbá -30.+120 °C hőmérséklet mérésére és (hangjelzéssel) vezetékszakadás ellenőrzésére használható. (A digitális típusok is kb. hasonló szolgáltatásokat nyújtanak.)
A kisebb, egyfázisú kom-presszorral működő hűtőberendezések szervizelésénél használatos műszereket eleve két csatlakozóaljzattal, egy vizsgáló és egy üzemi csatlakozóaljzattal alakítják ki, hogy a vizsgált készülék a villásdugójával egyszerűen csatlakoztatható legyen, akár az üzemen kívüli, akár az üzemi villamos mérések céljából.

Lakatfogók
A lakatfogókkal a váltakozó áramú áramfelvételt gyorsan, a vezetékrendszer megbontása nélkül lehet ellenőrizni. A műszer harapófogószerűen szétnyíló pofáival körül kell fogni a szigetelt fázisvezetéket. A pofák összezárása, azaz a vezeték körülfogása után az indukció elve alapján működésbe lép a mérőrendszer. A vezetékben folyó áram erősségét a fogóra szerelt műszer jelzi. A műszer méréshatára változtatható, a túlterhelés elkerülése érdekében a vizsgálatot mindig a legmagasabb méréshatáron kell elkezdeni.

Egyéb villamos műszerek
Az indukciós motorok teljesítményfelvételét váltakozó áramú rendszerekben csak a fáziseltolást figyelembe véve lehet meghatározni. Erre a célra szolgálnak a váltakozó áramú teljesítménymérők és teljesítmény-távadók.
Háromfázisú rendszerekben szervizműszerként a háromfázisú mérőbőröndök használata előnyös, amelyek a teljesítményfelvétel mellett a fázisfeszültségeket, a fázisáramokat és a fázisszöget (vagy a meddő teljesítményt) is kijelzik. Mérési tartományukat tág határok között lehet változtatni.
A hűtőberendezések rendellenes működésének kiderítésére sikeresen használhatók a különféle (papírregiszteres, digitális-elektronikus stb.) regisztráló műszerek, amelyek a villamos mennyiségek folyamatos rögzítése mellett nyomások, hőmérsékletek regisztrálását is lehetővé teszik.

Légnedvesség- tartalommérők
A levegő páratartalmának mérésére nagyon jól bevált, pontos mérőeszköz a pszichrométer. Mind folyadékhőmérős, mind pedig digitális kijelzésű termisztoros változatai beszerezhetők a kereskedelemben. Az utóbbiak - elektronikájuk révén - a relatív páratartalmat is azonnal kiszámítják és kijelzik. Az egyszerűbb elektronikus légnedvességmérők a levegőnek a páratartalomtól függően változó villamos tulajdonságát, dielektromos állandóját mérve működnek. Pontosságukat a légszennyeződés sajnos nagyon befolyásolja. A "hajszálas" relatív-páratartalommérő eszközök csak tájékoztató adatok szolgáltatására alkalmasak.

Nitrogénpalack reduktorral
A hűtőkör átöblítéséhez, lefejtés utáni feltöltéséhez, a nyomáspróbához és a vele párhuzamosan végzett szivárgáskereséshez száraz nitrogént használunk. Ezen kívül a villamos- és lángforrasztásoknál is nitrogént (mint védőgázt) átáramoltatva akadályozzuk meg a csövek belsejében az oxidációt, azaz a reveképződést.
Hűtőtechnikai célokra kizárólag a garantáltan tiszta, azaz csak 3 ppm-nél kisebb mennyiségű szennyező anyagot tartalmazó és -50 °C-nál kisebb harmatpontú, száraz nitrogént szabad használni. Ezt az ún. 5,0 tisztaságot a zöld színű N2 gázpalac-kokon két párhuzamos fehér csíkkal jelölik
A nitrogén csak igen nagy nyomáson (>100 bar) cseppfolyósítható, ezért kizárólag hivatalosan ellenőrzött nyomásálló gázpalackokban szabad forgalomba hozni. A palackok szállítása, tárolása során feltétlenül be kell tartani az idevágó biztonságtechnikai rendszabályokat. Különösen ügyeljünk a palack jó rögzítésére szervizkocsiban való szállításkor, és arra, hogy a hozzá csatlakoztatott elemek mindig tökéletesen rendben legyenek.(A nyomás hatására levágódó csatlakozók komoly sérülést okozhatnak!)
A használathoz a palack elzáró szelepére mindig nyomáscsökkentőt (reduktort) kell felszerelni, majd ebből nyomásálló tömlővel kell a megfelelően csökkentett nyomású gázt a felhasználás helyére vezetni. Reduktor nélkül nitrogénpalackot használni életveszélyes és szigorúan tilos!
A munka megkezdése előtt a reduktort legfeljebb az elvégzendő műveletnél megengedhető max. nyomásra szabad beállítani, amely nem lehet semmi esetre sem nagyobb a nitrogénnel megnyomatni szándékozott készülék előírt próbanyomásánál.

Hűtőközegpalack és palackmérleg
A hűtőközegeket különböző méretű, általában többször tölthető acél-, illetve alumíniumpalackokban hozzák forgalomba. A legelterjedtebb az 5 kg-os (helyszíni szervizcélokra) és a 65 kg-os (műhelycélokra) méret. (A korábban forgalmazott, egyszer használatos, "eldobható" alumínium flakonokat környezetvédelmi okokból betiltották.) Nagyon jól használhatók az üzembe helyezési munkáknál a búvárcsöves kétszelepes palackok. A kettőből az egyik a folyadékszelep, amely a palack fenekéig lenyúló búvárcsőhöz csatlakozik, és kék színű. A másik, a palack gőzteréhez kapcsolódó szelep piros. A kétszelepes palack nagy előnye, hogy belőle a folyadékszelepén át "fejre állítás" nélkül is kinyerhető folyadékállapotú közeg. (Mint tudjuk, a "zeotrop" hűtőközeg-blendeket csak folyadékállapotban szabad a hűtőrendszerekbe betölteni.) A két szelep segítségével a hűtőközeg átfejtését is meggyorsíthatjuk.
A szelepek sérülése ellen, valamint a fejre állított egyszelepes palackok stabilizálására a szelepeket lemez-körgallérral veszik körül. A hűtőközeg-palackokkal kapcsolatos biztonsági előírásokat külön szabvány (MSz 6292) tartalmazza.
A palackból a hűtőberendezésbe töltött vagy a palackba begyűjtött hűtőközeg-mennyiséget leggyakrabban mérlegeléssel ellenőrzik. Erre a célra speciális palackmérlegeket, ún. automata lefejtőmérlegeket használnak. A piezo-elvet alkalmazó, digitális kijelzésű, elmozdulásmentesen működő elektronikus mérlegeket egy villamos kapcsolóval is kiegészítik, amely a lefejtőberendezés működtető áramkörét egy előre beállított értéknél megszakítja, és ezzel a palack túltöltését megakadályozza. A palackok töltetének ellenőrzésére egyszerű kivitelű, kampóval felakasztható rugós palackmérlegeket is forgalmaznak, amelyeknek szintén tartozékuk lehet egy túltöltés ellen automatikus védelmet nyújtó, beállítható villamos mikrokapcsoló. A rugós mérlegek egyszerű, olcsó eszközök, de pontosságuk a hűtőberendezések töltéséhez nem kielégítő. A palackokat csak a csatlakozótömlő felszerelése után célszerű a mérlegre felhelyezni.
Hűtőközeg-begyűjtésre szánt egyes palackokat úszós szintkapcsolóval látnak el, amely a megengedett max. folyadéktöltet elérésekor - a mérlegek biztonsági kapcsolójához hasonlóan - a töltőberendezést automatikusan lekapcsolja.

(Szemelvények dr. Jakab Zoltán: Háztartási hűtőberendezések és komfort léghűtők c. tankönyvéből.)

(Forrás: HKL szaklap)

Klímacsövezés

A kis klímakészülékek töretlen terjedése mellett mind több nagyobb készülék felszerelésére kerül sor (1. ábra). A kisebb, egy-két helyiség klimatizálásra alkalmas készülék vezetékeinek szerelése még egyszerű. A gyárilag előírt méretű, rövid csővezeték kialakításakor csak néhány szempontot kell figyelembe venni. A nagyobb vagy több helyiséget kiszolgáló készülék szerelésekor azonban már néhány új kérdés merül fel.

Az alapok meglétét feltételezve, a gyártók kiadványai a csővezeték kialakításához csak a típus üzemeltetéséhez elengedhetetlenül szükséges új irányelveket adják meg. Az ilyen készülék kiválasztásához, egységeinek elhelyezéséhez és csővezetékeinek meghatározásához ezért gyakorlott tervező szükséges. A kivitelezési tervek az egységek elrendezését, a vezetékek méretét és nyomvonalát általában csak nagy vonalakban adják meg, ezért a részletmegoldások - a helyi adottságokat is figyelembe véve - többnyire a kivitelezőkre maradnak, akiknek az ilyen szerelés még nem szokványos, mert számos új körülményt mérlegelve kell rendszert kialakítani.
Az osztott, többnyire beltéri egységre dolgozó klímakészülék hosszú, vízszintes vezetékének kialakítása körül sok a bizonytalanság, mert a 8 vagy 16 beltéri egység különféle elrendezésben, különböző szintre és távolságra szerelhető (2. ábra). Az ilyen készüléknél elsősorban a vízszintes hűtőközeg-vezetékek kialakítása, az új típusú csőidomok elhelyezése és a cseppvíz elvezetése okoz fejtörést. Például ha az álmennyezetre szerelhető ún. kazettás beltéri egység csőcsonkjai és az álmennyezet közötti távolság kicsi, akkor egy hosszú hűtőközeg-vezeték már szinte csak vízszintes lehet (3. ábra).
Ha viszont a szívóvezeték vízszintes, akkor felmerül a kérdés, hogy részterhelés alatt a hűtőközeggel a szívóvezetékbe került olaj hogyan jut vissza a kompresszorba? A hűtőberendezést gyártók és a hűtőtechnikai szakkönyvek szerint az olaj biztonságos visszaszállításához - az áramlási sebességtől függően - a vízszintes szívóvezetéket 0,5-2%-os (5-20 mm/m) áramlásirányú lejtéssel kell kialakítani. A szükséges lejtéssel készített rövid szívóvezeték még ilyenkor is elférhet az álmennyezetben (4. ábra), de egy 30 m hosszú vezeték 150-160 mm-es szintcsökkentése egyszerűen nem valósítható meg.
Mint ebben az esetben látható, a vízszintes szívóvezetékben az olaj biztonságos visszaszállításhoz ajánlott 2,5 m/s gőzsebességhez a kompresszor teljes teljesítményével az áramlási sebesség túl nagy, részterheléssel pedig már túl kicsi. Részterheléssel üzemelve a lejtés nélkül készített, vízszintes szívóvezetékben jelentős menynyiségű olaj maradhat, aminek hiánya a kompresszorban kenési elégtelenséget okozhat. Ha a kellő lejtés kialakításához a szívóvezetéket megemelik, akkor a beltéri egységek bekötését az ajánlott módon kellene végezni (5. ábra). Kérdéses, hogy az ilyenkor beépített 8 olajzsák miatti kb. 30-40 m egyenértékű csőhossztöbblet belefér-e a gyártmány csővezetékére megengedett max. 125 m egyenértékű hosszba? A Refnet-féle csőidomok alkalmazásával, valamint az alsó bekötés és a kis emelőmagasság miatt elhagyható alsó olajzsák esetén az egyenértékű hossznövekmény már nem számottevő.
Ha viszont a szívóvezeték a hagyományos lejtéssel készül, akkor mi lesz az olaj-visszaállítással, amikor a hőszivatytyús készülékben az áramlás iránya fűtés alatt az ellenkező lesz? Akkor ugyanis részterheléskor, kis áramlási sebességnél az olaj még nehezebben tud az emelkedő vezetékben végigfolyni. Ilyenkor az olaj vagy a legközelebbi beltéri egységből térhet vissza, vagy a lejtő alján, a felszálló vezeték alatti olajzsákban gyűlik össze. Az olajzsákban maradt olaj - mint egyébként is - majd a legközelebbi nagyobb terheléskor, a nagyobb hűtőközegárammal kerül vissza a kompresszorba.
A hőszivattyús készülékeknél a hűtő-körfolyamat megfordulása kifejezetten jó, amikor az a szívóvezetékben maradt pangó olajat visszaszállítja.

Hogyan lehet a kint maradt
olaj miatt keletkező veszélyt csökkenteni?
Kevesebb működési zavar lesz, vagy hatása később jelentkezik, ha
. a kompresszor utáni vezetékszakaszban olajleválasztó és -megkerülő vezeték van beépítve, amivel csak nagyon kis mennyiségű olaj kerül a vezetékbe, részterheléskor viszont a hűtőközeg nagy része közvetlenül visszafordul a kültéri egységbe,
. a készülék hűtőköri kialakítása és vezérlése lehetővé teszi, hogy meghatározott időközönként "olajvisszanyerő" üzemmódban dolgozzon,
. a készülék részterheléssel csak ritkán és rövid ideig üzemel,
. a hőszivattyús készüléknél a kint maradt olajat a fordított közegáramlással időben visszanyerik.
Felmerül a kérdés, hogy a több beltéri egységet ellátó készülékhez rendszeresített elosztó csőidomok és az ún. Refnet legyenek beépítve?
A gyári előírás szerint a Refnet-idomot csak vízszintesen, a hasonló elosztóidomot pedig az elágazó csonkjával 15-30 fokban felállóan kell beépíteni. Az utóbbival a szívóvezetékek közel azonos módon lesz kialakítva, mint a hagyományos, felülről beívelő 180 fokos csőidommal készült vezeték, ami lehetővé teszi, hogy a fővezetékből ne folyjék vissza az olaj az ágvezetékbe vagy a beltéri egységbe.
A cseppvízvezeték kialakításakor szintén felvetődik a kérdés, különösen a többi beltéri egység cseppvizét elvezető hosszú lefolyóvezetéknél. A cseppvíz biztonságos elvezetéséhez a lefolyóvezetéket legalább 1%-os, folyamatos lejtéssel kell készíteni. A beltéri egységekből a cseppvíz szintén felülről kell, hogy folyjék a fővezetékbe (6. ábra). A csőkeresztmetszet megválasztásakor figyelembe kell venni, hogy abba nem csak víz, hanem szennyezőanyag (por, szálas anyag stb.) is kerül, és az dugulást okozhat. A lefolyó végén ezért - ellenőrzés céljából - a vizet szabadon kell kiereszteni. Ha a lefolyóvezetéket mégis közvetlenül a csatornában kell kötni, akkor a vezeték bontható és ellenőrizhető vízzsákkal legyen bekötve.

(Forrás: Garami Géza www.vgf.hu)

Klimatizálási lehetőségek lakóparkokban

Az új építésügyi szabványok szerint az építészeknek már előre kell gondoskodniuk a klímaberendezések majdani elhelyezésének lehetőségéről. Minden, a homlokzati képet érintő módosítás építésiengedély-köteles. Hivatalosan, ha egy lakóparkban (vagy bármilyen lakóingatlanon) a lakó engedélyeztetni szeretné a külső vagy belső homlokzatra szerelendő klíma kültéri egységének felszereltetését, akkor tapasztalatok szerint még akár egy felső kategóriás klíma árával konkuráló összegbe és néhány hónapba is belekerülhet, mire hozzájut az engedélyhez, ha egyáltalán kaphat az adott homlokzati helyre. Személy szerint olyan lakóról még nem hallottam, aki ezt az utat végigjárta volna. Ha azonban az építész az épületgépész tervezővel együtt már a tervezési fázisban kitalál egy olyan megoldást, ami a szabványoknak megfelel, akkor csak a lakókon múlik, hogy az elképzelt rendszerhez alkalmazkodnak-e, vagy az első barkácsáruházban beszerzik az éppen akciós berendezést, és felszereltetik a homlokzatra. Az utóbbi esetre szerintem mindenki láthat példát nap, mint nap. Mivel a lakó átvette a kész lakást, belül már semmilyen csövet nem szeretne látni, ezért sok esetben még a kábelcsatornás csövezés is a homlokzaton helyezkedik el.
Nézzük meg azt a lehetőséget, amikor alkalmazkodik a lakó az előre megtervezett lehetőséghez. A legnívósabb (és általában 1 millió Ft/négyzetméter ártól induló) lakóparkok, lakónegyedek, újabb elnevezésben rezidenciák már eleve klimatizáltan készülnek, azaz az összes lakóhelyiségbe be van szerelve a beltéri egység, helyiségenként önálló hőmérsékletszabályozással, lakásonként hűtési hőmennyiségméréssel. Tervezési szinten mindenképpen ezt egyszerűbb megalkotni, hiszen ekkor a tervezési eredményeknek megfelelő VRV-rendszert vagy folyadékhűtőt beépítve a rendszer működésre kész. A karbantartási és üzemeltetési költségeket könnyű szétosztani, mivel minden lakó használja/használhatja a hűtést.

Bonyolódik a helyzet, ha a beruházó a majdani lakóknak kiépített klímacsatlakozási lehetőséget szeretne kínálni. Amilyen jól hangzik ez egy lakóparki prospektusban, annyira nehéz megvalósítani a valóságban. Az egyik lehetséges út, hogy minden lakásba a klimatizálandó helyiségek száma és hűtési igénye alapján split vagy multisplit rendszerű klímát méretez a tervező. Ekkor azonban a csövezési hosszak határozzák meg a kültéri egység elhelyezésének a lehetőségét. A maximális hűtőközeg-csőhossz jobb esetben 20-25 m lehet egy irányban a kültéri egység és a beltéri egység között, beleértve a maximálisan 15 m szintkülönbséget. Általában a beruházó azt szeretné, hogy a kültéri egységek a tetőn, esetleg a nyitott teremgarázsban vagy a garázslejáró oldalán, homlokfalán helyezkedjenek el. Kisebb, 15-25 lakásos, 3-4 emeletes társasházak esetén ez a rendszerkiépítés általában megoldható. Mindenki megveheti a szükséges teljesítményt és csőhosszt tudó berendezését, saját villanyórájáról üzemeltetheti, nem kell költségosztót sem felszerelni. Nagyobb létesítmények esetén viszont általában a maximális csőhossz is kevésnek bizonyul, ezért nem alkalmas a fenti rendszer. Ilyen esetben az alábbi megoldások jöhetnek számításba:
Lehet egy nagy folyadékhűtő a tetőn, és minden lakásban, a kért helyiségekben fan-coil-kiállás, ahova a lakó, ha szeretne, kérhet fan-coil berendezést. A probléma akkor jelentkezik, amikor mindöszsze a lakók 10%-a szereltet be előre fan-coil készüléket, a többiek egy része meg folyamatosan, a következő években szeretne a rendszerre csatlakozni. Ekkor a folyadékhűtő messze nem a tervezett üzemállapoton fog működni, sokkal többször fog a kompresszor ki-bekapcsolni, ami a gyorsabb tönkremenetelhez vezethet. Nem beszélve arról, hogy aki nem használja a hűtést, valószínűleg nem is szeretné a berendezés karbantartási és egyéb (szivattyú folyamatos járatása stb.) költségeit fizetni.
Több kisebb folyadékhűtő elhelyezése is szóba kerülhet. Ebben az esetben viszont az a gond, hogy ha az első folyadékhűtőre (amit akkorára választott ki a tervező, hogy a földszinti boltok és a biztosan klímára csatlakozni akaró lakók igényét fedje le) már nem tud a lakó rácsatlakozni, aki épp úgy döntött, hogy már meg tudja engedni magának a klímát, akkor meg kell vásárolni az új folyadékhűtőt. Na de ki vegye meg a folyadékhűtőt? A lakó egyedül nem, mert nem csak ő fogja használni, hanem az is, aki később szeretne rácsatlakozni. A befizetett közös költségből a megrögzött klímaellenes lakók általában nem szeretnének folyadékhűtőre költeni, mert azt ők sosem fogják használni. Ugyanez a helyzet a VRV-rendszerű direkt elpárologtatós rendszerekkel is. Ha előre becsövezik a rendszert, viszont csak néhány lakó szeretne hűtést, akkor az a probléma adódik, hogy a VRV-rendszer csak akkor tud elindulni, ha minimum a kültéri egység

teljesítményének 50%-a rá van csatlakoztatva beltéri egységek formájában. Ha ez a feltétel teljesül, onnantól kezdve a rendszer 1 beltéri egységgel is tud üzemelni. A lakónak addig kell várnia, amíg a rendszer legalább az 50%-os rákötést el nem éri. Itt is az a probléma, hogy ki veszi meg a VRV kültéri egységeket. Ha az összest előre a beruházó, akkor könnyen előfordulhat, hogy néhány kültéri egység a garanciális idő alatt be sem fog kapcsolni, ugyanis vagy nem kér hűtést a lakó, vagy éppen egy külföldi befektető vette meg az ingatlant, aki évekig a tulajdona felé sem néz. Láthatjuk tehát, hogy bármelyik megoldást választjuk, mindegyiknek akad hátránya szép számmal.
Létezik egy megoldás, amelynek kiépítése az építési fázisban megtörténhet, de a majdani rácsatlakozás folyamatosan, a hűtést kérő lakók alapján biztosítható, a költségosztás mellőzhető, és a multisplites rendszerre jellemző csövezési limit sem jelentkezik. A mini inverteres folyadékhűtő ilyenkor a megoldás. 5, 6 vagy 7 kW-os hűtési teljesítménynyel a nappali plusz hálószobás, két beltéri egységet (jelen esetben fan-coilt) igénylő lakásoktól akár a 3 szoba plusz nappalis, négy beltéri egységes tágas otthonokig is alkalmazható (hűtési igény függvényében). A kültéri egység a komplett hidraulikus modult tartalmazza, beleértve a szivattyút is. A tetőn előre el lehet az összes lakó kültéri egységének a helyét készíteni, ide kell a csövezéssel kiállni, és minden lakó akkor vásárolja meg a saját berendezését, amikor szeretné. A lakó saját villamos szekrényéből kell a kültéri egység egyfázisú kiépítését megoldani, így nem kell a nagy rendszerekre jellemző költségosztókat alkalmazni. Egy digitális fali vezérlőn keresztül lehet a kültéri egységet bekapcsolni, az előremenő vizet változtatni, illetve akár a hét minden napjára előre programozni. A fan-coil típusa nem függ a kültéri egység márkájától, így a lakó ízlésvilágának leginkább megfelelő parapetes, mennyezet alatti burkolatos vagy mennyezet alatti légcsatornázható kivitel közül választhat. Egyre azonban figyelni kell: a kültéri egység téli fagyvédelméről gondoskodni kell. Sokan szeretik glikol-víz keverékkel feltölteni a rendszert. Tervezéskor gondolni kell rá, hogy a glikol miatt mind a folyadékhűtő, mind a fan-coil hűtési teljesítménye mintegy 7-10%-kal csökken. Használhatunk 100%-ban vizet is a rendszerben, ekkor kiépítünk egy leeresztő/töltő lehetőséget mindegyik rendszerhez a tető alatt, ahol már nincsen fagyveszély. Ilyen esetben az éves karbantartást öszsze lehet kötni a rendszer kültérben található szakaszában levő víz leeresztésével. A rendszer csövezési hosszát csak a mini folyadékhűtőbe integrált szivattyú szabja meg. A folyadékhűtő hozzáférhető -15 0C mellett is üzemképes hőszivattyús kivitelben is, tehát az is megoldható, hogy a lakó, aki hőszivattyús ki- vitelt választ, a fan-coilokon keresztül a fűtést is ezzel a berendezéssel bizto-sítsa, átmeneti időszakban akár olcsóbban, mint egy kazános-radiátoros rendszerrel.

(Forrás: Nagy Roland www.vgf.hu)

 

Split-klímaszerelési tarifák II.

Az idei nyár végre megint trópusi meleget hozott, fogyott a
lakossági komfortklíma, dolgoztak a szerelők. De milyen áron? Változtak-e a tarifák a hűvös nyarakhoz képest? Változtak-e hasonló arányban, mint ahogy a split-berendezések ára esett vissza pár év alatt a felére-harmadára? Cikksorozatunk második részében megvizsgáljuk az Interneten szerzett adatok alapján a fenti kérdéseket. Tesztünk csak szúrópróba jellegű, hiszen a Neten általában kis (párfős) szerelőcégek árlistái
találhatók meg, az egy-kétszemélyes vállalkozásoknak nincs honlapjuk, a közepes-nagyobb szakcégek pedig nem konkretizálják díjaikat, mert nagyobb projektek esetén azok számtalan dologtól függhetnek.

1. cég
Első darabként egy tipikusnak mondható oldalt választottunk: nem túl hosszú, nem túl rövid, nem túl drága, és nem is a legolcsóbb.
Az ajánlat kezdésként leszögezi, hogy az árlistában megadott nettó árak elsősorban lakásokra, iroda- és üzlethelyiségekre vonatkoznak. Vajon ez mit jelent, miért kellett ezt kiírni, mikor a teljesítményadatokból mindez látszik? Talán az a magyarázat, hogy nagyobb projekteknél áralku lehetséges.
A folytatás: "Az árak a klímaberendezéseket és a hozzájuk tartozó konzolokat nem tartalmazzák. Cégünk a máshol vásárolt (Tesco, Auchan, Electro-World, Metro stb.) klímaberendezések felszerelését és üzembe helyezését is vállalja!
Felszerelési árak egyéb anyagköltséggel együtt az 1. táblázatban. Az árak 5 fm-es távolságig értendők. 5 fm feletti szerelés esetén az árak 5 kW-ig +4500 Ft/fm-rel, 5 kW felett pedig +6500 Ft/fm-rel emelkednek. Amennyiben a cseppvízelvezetés gravitációs úton nem megoldható, szivattyú felszerelése szükséges. Ennek költségét árajánlatunk nem tartalmazza. Télen is működő berendezések esetén "téliszett" elhelyezése szükséges, melynek költségeit árajánlatunk nem tartalmazza.
A klímaberendezések működéséhez szükséges elektromos ellátást a megrendelőnek az adott helyen biztosítania kell. Amenynyiben ezt cégünknek kell kiépítenie, annak költsége külön megegyezés tárgyát képezi. Fenti árajánlat extrém helyekre történő felszerelésre nem vonatkozik:
. tetőre, tűzfalra, álmennyezetre stb. történő szerelés, ahova daru vagy emelőkosaras jármű igénybevétele szükséges,
. légcsatornázás szükségessége esetén,
. műemléképületek esetén.
Ezekben az esetekben az árajánlat külön megállapodás tárgyát képezi.
A szerelésre 2 év garanciát vállalunk, ha a szervizelést minden esetben szakszerviz látja el. Karbantartás elvégzése évente kétszer ajánlott. A karbantartás költsége minden megkezdett óra után: 2500 Ft/munkaóra.
A kiszállás Budapest területén ingyenes. A vidéken történő szerelés és karbantartás költsége külön megállapodás tárgyát képezi."

2. cég
A következő társaság láthatóan a kereskedelem mellék-, azt erősítő tevékenységeként foglalkozik szereléssel. Ezt tükrözi az ajánlat szűkszavúsága és elnagyoltsága, ahogy írják is, "tájékoztató jellege". Ez viszont nagyon kevés, ennél manapság már sokkal több kell, a megrendelő nem elégszik meg a néma helyesléssel és a hálával, amit kimutathat, hogy a szerelő úr volt szíves varázsolni. Tájékoztatást, információt akar, azt, hogy biztos legyen benne, megkapta a pénze ellenértékét. Lehet, hogy ennél a cégnél is korrekten megadnak minden információt telefonon vagy személyesen, de sokakat visszarettenthet az előzetes infóhiány. A 2 méter szerelési távolság is egy irreális érték, viszont az azon túli, méterenkénti 5000 Ft-os díjjal kárpótolják magukat. Lássuk a szöveget:
"A klímaberendezések kis- és nagykereskedelmén kívül Budapesten és vonzáskörzetében vállaljuk azok felszerelését, beüzemelését, karbantartását is. A szereléseket ingyenes helyszíni felmérés és méretezés előzi meg, annak érdekében, hogy a helyszínre a lehető legoptimálisabb teljesítményű klímaberendezés kerüljön. Ezt követően adunk ajánlatot, amelyet elfogadás esetén rövid határidővel tudunk teljesíteni. Szerelőink nagy szakmai gyakorlatával és pontos munkavégzésével állunk a szíves megrendelőink rendelkezésére. Az általunk forgalmazott készülékekre 3 + 2 év garanciát vállalunk (3 év teljes körű + 2 év kompresszor). A szerelési költségek tájékoztató jelleggel az alábbiak: alapszerelés (2 m szerelési távolságig) 45- 50 ezer Ft (helyszíntől függően) + ÁFA, 2 m szerelési távolság felett kb. 5000 Ft/m + ÁFA többletköltség. A fenti árak a segédanyagokat és a teljes szerelési költséget tartalmazzák.

3. cég
És akkor most egy
csemege, "a szűkszavú".
"Ingyenes helyszíni felmérés, tanácsadás Budapest és vonzáskörzetében. Split-rendszerek felszerelésének munkadíja 19 900 forinttól (+20% ÁFA)."
Ez az ajánlat egyvalamivel gyakorolhat vonzerőt: az árával. Húszezer forintért még a hülyének is megéri felszereltetni a split-klímáját, nem igaz? Csakhogy: Mik a járulékos költségek? Mit tartalmaz a 19 900 Ft? Van-e pl. zöld kártyája a szerelőnek? Mit jelent a "tól" kitétel? És a többi, és a többi.

4. cég
Az egyik legolcsóbb és leginkább lényegre törő, de kellő mértékű tájékoztatást nyújtó budapesti honlap. Előző lapszámunkban ismertettünk két olyan oldalt, amiken a legapróbb részletekig mindent leírtak. Azok az abszolút civilek számára lehetnek a legvonzóbbak, azoknak, akik akkor sem ismernének fel egy klímát, ha szembejön velük az utcán, viszont van idejük és szándékuk a tanulásra, míg az alábbi ismertetés egy jó alapként felfogható minimál-infót ad, ami a szakmához konyítóknak lehet vonzó, akik nem kíváncsiak a blablára. Ezt megerősítve áraikkal igazán vonzó képet alkotnak magukról: "Klímakészülék telepítése, amely ár tartalmazza: a kiszállást, a készülék(ek) helyszínre való kiszállítását, az összes anyagköltséget (vegytiszta rézcső, szigetelés, kábelek, cseppvízcső, idomok, kábelcsatorna, kültéri egység tartókonzolja, hűtőközeg-rátöltés, ha szükséges, a betáp kiépítését a legközelebbi csatlakozó pontig) és a munkadíjat. A hűtőkör hosszától függően 3 méterig 40 000 Ft + ÁFA, ezen felül 2500 Ft + ÁFA méterenként. Multispliteknél a telepítési díj beltéri egységenként értendő.
Légcsatornázható készülékek és rendszerklímák telepítésére csak helyszíni felmérés után áll módunkban árajánlatot adni. Újonnan épülő vagy felújítás alatt álló épületekbe a klímakészülékek előcsövezése falsíkba való bevéséssel 5 m-ig 50 000 Ft + ÁFA, pluszcsövezés 2500 Ft + ÁFA méterenként. Az előcsövezés végösszegéből a megrendelő hűtőkörönként 10 000 Ft + ÁFA összeggel kevesebbet fizet ki. Ez az összeg a készülék felszerelésekor, annak beüzemelésekor és átadásakor fizetendő.
Nem általunk előcsövezett készülék felszerelése, beüzemelése: 17 000 Ft + ÁFA. Klímakészülék szakszerű leszerelése: 12 000 Ft + ÁFA. Klímakészülék téliesítése, amennyiben télen is hűtésre használjuk, pl. szerverszoba: 35 000 Ft + ÁFA. Karbantartás általunk telepített készülékek esetében: 6000 Ft + ÁFA/db. Karbantartás nem általunk telepített készülékek esetében: 8500 Ft + ÁFA/db."

5. cég
Végül nézzünk meg egy vidéki szolgáltatót. (A tendencia egyébként az, hogy 10 budapesti honlapra jut 1 vidéki klímaszerelős oldal, ami azt sugallhatja, hogy a fővárosban sokkal nagyobb a verseny. Ez akár igaz is lehet, de a másik magyarázat is megállhat a lábán, miszerint vidéken sokkal inkább ismeretségi alapon mennek ma is a dolgok. Tény, ami tény: kevés a vidéki, Internetre is koncentráló szerelő. Pedig érdemes lenne egy próbát tenni a világhálóval!) Kelet varázsa itt is tetten érhető: az árak feleakkorák, mint egy (korrekt) pesti cégnél. A tájékoztatás viszont nagyon kevés, a minimális szintet épp hogy megüti, viszont legalább van! Íme, nettó áraik: Kiszállás Miskolcon és 10 km belül: díjtalan. Ezen felül megkezdett km: 100 Ft. Felmérés, árajánlat-készítés: díjtalan.

Split-klímák üzembe helyezési díjai:
Monosplit 3,5 kW-ig 20 000 Ft. 3,5-7 kW-ig 25 000 Ft. Multisplit kültéri egység 12 000 Ft, beltéri egységenként 10 000 Ft. Csövezés méterenként 3500 Ft, csatornában 4500 Ft. Karbantartás beltéri egységenként: saját szerelésre 6000 Ft, más által szerelt gépek 8000 Ft, karbantartási szerződéssel 5000 Ft. Az üzembe helyezési díj tartalmazza a kiszállást, a felmérést, egy fal átfúrását, a kül- és beltéri egység felszerelését, rögzítését, a két egység közötti kapcsolat (csövek, kábelek) kialakítását, a kondenzvíz-elvezetést (feltéve, hogy gravitációs úton megoldható), valamint a készülék beüzemelését, de nem tartalmazza az anyagköltséget! A klímához szükséges elektromos teljesítményt a megrendelőnek kell biztosítania! A garancia feltétele általában évi minimum 1 karbantartás!

(Forrás: www.vgf.hu)

 

Klíma olcsó üzemeltetéssel

A mai gazdasági helyzet megkívánja, hogy egy épület, lakóház fenntartási költségei alacsonyak legyenek, és biztosítsák azt a látens komfortfokozatot, amivel az ember alkalmazkodhat a természet szeszélyeihez. Mindig is problémát jelentett télen a hideg, nyáron pedig a forróság. Az emberiség meg is próbálta ezt a hőmérsékletkülönbséget kiegyenlíteni a saját környezetében, minél alacsonyabb beruházási és fenntartási költséggel.

Ha valaki kevesebb fűtési költséget szeretne fizetni, az vásárol egy hőszivattyút. Ezáltal olcsóbb üzemeltetéssel ugyanazt a komfortfokozatot éri el, mint egy hagyományos gázkazánnal, de mivel a hőszivattyú árammal működik, továbbra is szükséges lesz üzemeltetési költséget fizetnie. A napkollektor használatával az üzemeltetési költség minimálisra csökken, de mint tudjuk, ennek a használata továbbra is megkívánja a gázkazán fenntartását. Mindkét rendszerben az a közös, hogy egyszeri nagy beruházási költséget von maga után.
Aki már hőszivattyút vásárol, kiegészítő egységként hűtőkészüléket is vehet hozzá, és nyáron megoldódik a lakásának a hűtése, amennyiben a fűtési rendszerének kialakítása alkalmas erre, tehát nem kell klímát felszerelnie.
Van olyan ember, akinek nincs hőszivatytyúja és nem is akar vásárolni, ezért felszerelteti szobáiba a klímaberendezéseket, amelyek manapság nagy hatékonysággal üzemelnek. Talán már a zajtalanság határát is elérik, de ahhoz, hogy hűvös legyen a helyiségben, elég nagy teljesítményűnek kell lenniük.
A falfűtést és a mennyezethűtést már régen feltalálták, alkalmazzák, de nagy problémát vetett fel, hogy mivel hűtsék a falban vagy a mennyezetben lévő, vízzel telt csöveket, alacsony üzemeltetési költséggel. Ennek a problémának a megoldására született a kerti kúttal történő lakáshűtés. Akinek padlófűtése van, biztosan gondolt arra, mi lenne, ha a kerti kútjából a vizet a padlófűtés csöveire csatlakoztatná. Milyen jól lehűtené nyáron a padlót! Ez a megoldás elvnek nagyon jó, de két dolgot mindenki elfelejt, hogy a kerámiapadló nyáron a leghűvösebb, és nem a padló, hanem a külső határoló szerkezetek, valamint a mennyezet van a legjobban felmelegedve. Még ha rá is csatlakoztatnánk a kerti kutunkra a padlófűtés osztóját, a hideg levegő nem cirkulálna a helyiségben, hanem a talaj közelében maradna. A testünk felső részén pedig ugyanolyan melegünk lenne. Arról már nem is beszélve, hogy a padlófűtés csövén nagymértékű páralecsapódást hoznánk létre.
Gondoljuk csak el, nyáron a padlástérben a levegő hőmérséklete meghaladhatja a 40-50 0C-ot, a külső falak pedig képesek felmelegedni még jól szigetelt lakás esetén is 25-27 0C-ra. Nyáron tulajdonképpen a falak és a mennyezet által konvektált hő kerül a helyiségbe, és ez okozza a kellemetlenül meleg hőmérsékletet. Ha a mennyezetbe vagy a külső határoló szerkezetekbe falfűtési csöveket építünk be, amelyekben hideg vizet keringtetünk, úgy nem tud a fal felmelegedni, és biztosítva van egy hűs komfortérzetet az egész lakásban.
Ezzel a rendszerrel egy meleg nyári napon, 35-38 0C-os külső hőmérsékletnél a lakás belső hőmérsékletét kb. 23-24 0C-ra vissza lehet hűteni. Mondhatná bárki, hogy igen, de a klímával is meg tudjuk oldani ezt a problémát, és nem kell becsövezni a falakat. Ebben igaza is van az illetőnek, de itt jön képbe az energiafelhasználás és üzemeltetési költség. Amíg egy valamirevaló klíma teljesítménye 2,5 kW körül van, tehát óránként 2,5 kWh villamos energiát fogyaszt, addig a fal- és mennyezethűtés megelégszik 0,3-0,35 kWh energia felhasználásával. Ez pedig nem elenyésző teljesítménykülönbség a mai energiatakarékos világban. Természetesen ebben az esetben sem engedhető meg, hogy a kerti kút vizét csak úgy a falfűtés csöveire rákössük. Ha jól szemügyre vesszük a Mollier féle h-x diagramot (1. ábra), rögtön látjuk, hogy a fal 27 0C-os nyári hőmérsékleténél, 40%-os relatív páratartalmat feltételezve, hány fokos hűtővízzel hűthetjük a határoló szerkezetet teljes biztonsággal. 75% felett már cseppképződés kezd kialakulni, ezért nem rajzoltam le a görbét a telítési vonalig (100%-ig). Természetesen ha a páratartalom alacsonyabb, akkor akár 13-15 0C-os vizet is lehet keringtetni a csövekben.
Felmerülő kérdés, hogy a kerti kút 12 0C-os vize hogyan lesz 17 0C-os. A fizika törvényeit és egyéb épületgépészeti szerelvényeket felhasználva ezt a 2. ábra szemlélteti, amely egy elvi működési séma. Ennél azonban jóval bonyolultabb lehet a szabályozás.
Amint azt az ábrán látjuk, a visszatérő hőmérsékletet keverjük az előremenő hőmérséklethez, egy 3-járatú keverőszelep segítségével. Lényeges, hogy a keverőszelep hőmérséklet-tartománya alacsony legyen, ezáltal be tudjuk állítani a megfelelő előremenő hőmérsékletet. Nem véletlenül van a búvárszivattyú a kútvíz felső szintjén, ugyanis a hőcserélőből visszatérő vizet a kút aljába engedjük, ahol a leghidegebb a víz, a felső rétegben pedig kissé felmelegedett hőmérsékletű vizet forgatunk a hőcserélőbe. A másik megoldás, amellyel teljesen tiszta vizet keringtetünk a rendszerben, a csőköteges hőcserélő. Ezt a hőcserélőt engedjük le a kútba, és ezzel egy teljesen zárt rendszert alakítunk ki. A kút vizét tulajdonképpen a föld folyamatosan hűti, ezáltal a víz, mint közvetítőközeg, fontos szerepet játszik.
A mennyezet- és falhűtésről már nagyon sokan írtak cikket, de ismétlésként a legfőbb előnyök közé sorolhatnám a klímával szemben:
. nincs légbefúvás és szárítás,
. zajtalan,
. nincs porkeringtetés,
. nem szervizigényes,
. mindenhol állandó hőmérsékletérzetet biztosít,
. rendkívül energiatakarékos.
A rendszer tervezését meg kell, hogy előzze egy hőterhelés-számítás. Személyes tapasztalatom alapján én 12-es átmérőjű falfűtéscsöveket alkalmazok, amelyeket nútolt gipszkartonba ágyazva 60 W/m2 hűtési teljesítménnyel méretezek. Ezzel az értékkel nagy biztonsággal elmondható, hogy a kívánt hőmérséklet még nagy nyári melegben is megvalósítható. A körök hossza maximum 82 méter, ezzel biztosítjuk a megfelelő hőfoklépcsőt. Előnye a száraz falfűtés-hűtés technológiáknak, hogy meglévő épületekbe is könnyen beépíthető úgy, hogy a belmagasság 33 mm-rel csökken. A falfűtés-hűtés kialakításánál nem előre gyártott gipszkarton paneleket használok, hanem csak nútoltat, amely nagyobb szabadságot tesz lehetővé szereléskor. Hiszen az ajtó és ablak környezetében kénytelenek vagyunk kivágni részeket, amit egy előre elkészített panelből nem lehet.
Szeretnék beszélni a technológia hátrányairól is, mégpedig először a hőtehetetlenségéről. Ugyanúgy, mint a padlófűtésnek, ennek is van hőtehetetlensége. A működés beindítását követően nem lehet rögtön érzékelni a hideg levegőt. Egy idő elteltével azonban a falak hűvössé válnak, és szinte sugározzák a hideget.
A rendszer beruházási költsége kb. kétszerese a klímáénak, de előnyeit az előbbiekben részleteztem. Megvalósult beruházásként említeném Miskolc-Tapolcán egy 330 m2-es családi ház nappalijának és szobáinak mennyezethűtési kivitelezését, amelyet a fényképek illusztrálnak.
A képeken látható hűtőcsöveket egy 9 mm-es kartonnal fedjük le. A fedőkartonok összeillesztésénél a dilatációra ügyelni kell, ezért 1-3 mm rést mindenképpen kell hagyni. Amennyiben lehetséges, ne gerincvezetékből csatlakoztassuk a köröket, hanem közvetlenül az osztóról. Ez többszintes épületnél ugyan több kört jelent, de nincs szükség szűkítésre, T idomokra, toldásokra. Akinek esetleg megtetszett ez a rendszer, nyugodtan kipróbálhatja, mert a lakásában hűvös lesz, és nem sokat fog fizetni a hűtésért.

(Forrás: Papp Sándor gépészmérnök www.vgf.hu)

 

vissza :: fel

 

  
Minden jog fenntartva 
Dél-Klíma Bt., 2004


Topsites automatikus bannercsere program - Kontraszt Produkció
InterStat.hu