Untitled Document


Untitled Document
 




Szerszámosláda - Technikai Portál

Hasznos információk az akkumulátorokról.

Untitled Document

Akkumulátorok gondozása

Az akkumulátor titkai

Az akkumulátor tulajdonképpen egy doboz, amiben kémiai formában lehet áramot tárolni. A szerkezeti felépítés alapján többféle lehet. Az első, legrégibb fajták olyanok, mint a kutyák. Minden nap biztosítanunk kell szeretetünkről, és foglalkozni vele.

Ezekre a hagyományos savas ólomakkumulátorokra nem lehet alkalmazni a "hagyomány és minőség" reklámszlogent, mert közel állnak az akkumulátorok hevenyészve felrajzolható elvi vázlatához. Vagyis egyszerűek, mint a faék, persze műanyagból.

Ebben a műanyag házban hígított kénsavba merülnek az ólom és ólomdioxid masszát tartalmazó lemezek, melyek felülete kisütéskor (motorindítás, lámpa felkapcsolás, stb.) ólomszulfáttá, majd feltöltéskor újra ólommá és ólomdioxiddá alakul vissza. Közben áramot termel, illetve fogyaszt, meg tárol. Ezek már nem nevezhetőek minőségi termékeknek, még akkor sem, ha a lemezek közé PVC szigetelőanyagokat tesznek a lemezzárlat elkerülésére.

Működésük közben - különösen nyári melegben - folyamatosan távozik belőlük az elektrolit desztillált víz-része. Ezt a fokozott gázképződési hajlam és a természetes párolgás idézi elő. Emiatt nyáron legalább 2 hetente, hideg évszakokban, vagy a sarkvidéken telelve 3-4 hetente ellenőrizni, és persze pótolni kell a desztillált vizet, és levakarni a sarukról a szulfátot.

A fejlesztés már túllépett ezeken a cuccokon. A következő lépcsőfokba már kicsivel több marketinget építettek a gyártók. Az akksikat elnevezték gondozásmentesnek. Ez a szó már önmagában is zsákutca, ha látjuk a szóban forgó terméket is. Ugyanis nem mind arany, ami drága. Ezekre a valójában csak gondozásszegény akksikra igaz, hogy ritkábban, de azért még oda kell figyelni.

Ezek már tisztább anyagokból, kisebb antimontartalommal és kalciumötvözéssel kialakított lemezszerkezettel készülnek. Ráadásul a pozitív lemezeket polietilén tasakokba helyezik, ezzel útját állva a közvetlen lemez- és iszapzárlatnak. A gázképződés is sokkal kisebb, a vízveszteség pedig átlagos üzemi körülmények között csak néhány év múltán okozhat működési zavart. Vannak olyan típusok, ahol a betöltő nyílásokat el is zárják a felhasználó szeme elől, de ezzel kidobásra ítélik a természetes melegedés okozta elektrolit-veszteségben szenvedő, még bőven javítható példányokat.

Vannak köztük olyanok, ahol újabb PR fogás, a "varázsszem" segít az akksi állapotának megítélésében. A csalódások elkerülése érdekében meg kell jegyezni, hogy a varázsszem csak egy cella állapotát jelzi, a másik 5 közül akár több is lehet kapacitáshiányos vagy zárlatos, így a zöld fény tulajdonképpen nem jelent semmit, ahogy a fekete és a fehéres-szürke sem.

Ezeknek a második generációs akkumulátoroknak a lemezszerkezete még többnyire öntött rácsokból áll, így lényegesen nem növelhető a hidegindító képességük a tömegükhöz képest. Sokan tévesen nevezik ezeket, és minden olyan akkumulátort, amibe nem lehet folyadékot önteni "zselésnek". A legmeggyőzőbb érv az állítás cáfolatára, hogy valódi zselés akkumulátort nem használnak járművek indítására.

A következő fejlesztési fázisban készült példányok garancialevelén a hanyagolást már kötelezően írják elő. Itt legalább két lényeges újdonságot vetettek be. Az egyik, hogy az aktív masszát hordozó ólomrács már nem öntött, hanem expandált szerkezetű. Ezáltal elmaradhatnak az önthetőség miatt felhasznált, a működés szempontjából viszont káros adalékok, így a lemezek anyaga rendkívül tiszta ólom.

Mi az expandálás?
A megolvasztott ólomból precízen kalibrált hengerek között átvezetve lemezeket készítenek. A lemezeket csíkokra vágják és ezeket a csíkokat bevezetik a "prégelő" gépbe. Ez a gép prégel, vagyis a lemezcsíkokat hegyes kés bökdöséséhez hasonló művelettel meglyuggatja. Ezután a megbökdösött csíkot a két szélénél fogva meghúzza. Az apró lukak mentén az anyag kiszakadozik, és így jön létre a rácsos szerkezet. Ezután már csak a síkba hengerlés van hátra, és lehet is a masszával kenegetni az ily módon expandált, mechanikailag jóval stabilabb ólombetétet.

A másik újdonság, hogy a pozitív lemezeket üvegszövetből készített borítékba zárják, amely fizikailag teljesen elválasztja egymástól a lemezeket, kiküszöbölve akár a lemez, -akár a fenékzárlatot. A szeparátor itatósként szívja magába, majd megköti a speciális elektrolitot. Nincs iszapkihullás, jobb a rázkódással szembeni ellenálló képesség is. És nincs folyadékveszteség sem, hiszen a felületen képződött gázok az üvegszövetben újra visszaalakulnak nedvességgé. Ezeket már nyomástartó módon tényleg le lehet zárni...

Hidegindító áramuk a szerkezetüknél fogva lényegesen nagyobb, ami különösen téli hideg reggeleken, az utcán tárolt diesel-tulajdonosok arcára varázsol elégedett mosolyt. Az élettartam során semmiféle gondozást nem igényelnek - tehát ezek az igazi gondozásmentes fajták - legfeljebb az autónk elektromos rendszerét kell ellenőrizni, nehogy az tegye tönkre amperben és voltban gazdag barátunkat.A korszerű akksik közül is kiemelkednek a spirálcellás fajták. Teljesen új szerkezet és előállítási technológia jellemzi őket. A lemezek expandálással készülnek, így vékonyabbak, ugyanakkor teherbíróbb lemezfelületük nagyobb, mint az ugyanolyan méretű síklemezes társaiké. Ráadásul indítóáramot szolgáltató képességük is a lemezfelülettel arányos.

A spirálisan feltekert aktív lemezek között az üvegszál szövet szigetelőként van becsavarva, és ebben itatják fel az elektrolitot. A spirális szerkezetnek köszönhetően rendkívüli a rázkódástűrő képesség is, így a hagyományos akksiknál alkalmazott iszaptér elhagyható.

Az eddigiek ismeretében már egyértelműnek tűnhet az az állítás, hogy az akkumulátor első számú ellensége nem a hideg, hanem a meleg. Ekkor ugyanis felgyorsulnak a kémiai reakciók, így a korróziós folyamatok is, melyek megtámadják az akksi rácsszerkezetét. Fokozódik a vízbontás, növekszik az önkisülés és a túltöltésre való hajlam.

Ennek következménye iszaposodás, cellazárlat. A nyári meleg bosszúja a hideg reggeleken jelentkezik. Hidegben, mikor a motorolaj sűrűbb, az illesztések szorosabbak, az önindító áramfelvétele megnő, ugyanakkor az akkumulátor áramleadása csökken. Mikor az egyensúly a borulás határára ér, már nem lehet megmondani, ki kerül ki győztesen a harcból. És akkor még nem is beszéltünk az autó esetleges műszaki hiányosságairól. Kevés a töltés, valamely fogyasztó folyamatosan szipkázza az akksit, még parkolás közben is, és sorolhatnánk. Új akkumulátor vásárlása előtt mindenképpen ellenőriztessük az autó elektromos rendszerét, mert lehet, hogy a meggondolatlan vásárlással nem oldjuk meg a problémát.

Ha viszont valóban új akksira van szükségünk, lehetőleg a már megismert expandált lemezes fajtából válasszunk, mert ez jobban tűri a modern autók megnövekedett motortér hőmérsékletét. Nem képződik bennük rácskorrózió és az elmaradt nyári karbantartási műveletekre sem érzékenyek.

Néhány tévhit elleni jó tanács:
  • A műszerfalon levő töltésjelző lámpa csak azt mutatja, hogy a generátor forgórészén van-e gerjesztés, azt nem, hogy az állórészen képződik-e töltőáram és mekkora feszültség mellett.
  • Ha az indítómotor lassan forog, még nem biztos, hogy akkumulátor van lemerülve. Az önindító hibája a téli hidegben felerősödik, hiszen a nehezebben megforgatható motorhoz nagyobb indítóáram kell. Csapágyhiba, bronzkefe hiba, kábel korrózió mind-mind előfordulhat.
  • Ha akkumulátor csere után a motor könnyen indít, még nem jelenti azt, hogy a régi akkumulátor volt a ludas. Elképzelhető, hogy a régi akkumulátor elfáradása is töltési hiba következménye, és ez vár az újra is, ha nem győződünk meg az elektromos rendszer megfelelő állapotáról.
  • A "bebikázással" csak azt értük el, hogy az autónk beindult. Ne bízzuk az akkumulátor töltését a generátorra, forduljunk vele szakszervizhez, ahol a teljes töltöttség eléréséhez megfelelő eszközök vannak.

 

Forrás

 











Topsites automatikus bannercsere program - Kontraszt Produkció
InterStat.hu